Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Védtelenné váló régészeti lelőhelyek

Népszava|2009. febr 15. 17:27
[A+ A-]
Bizonyára felmegy a fémdetektorok ára, mert amint kitavaszodik, minden eddiginél megbízhatóbb és teljesen nyilvános adatbázis segítségével fosztogathatják honfitársaink a régészeti lelőhelyeket. A magyar kormány ugyanis rendeletben utasította a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy beazonosítható módon tegye közzé a Magyarországon található régészeti lelőhelyek listáját.
Elutasító szakmai vélemények
Bálint Csanád, az MTA Régészei Intézetének igazgatója, az MTA Régészeti Bizottságának elnöke: A rendelet katasztrófát okoz, szakmailag hibás és logikailag tarthatatlan. Kiszolgáltatja az ország régészeti kincsét a műkincstolvajoknak. Tucatnyi Seuso-ügy lehet. Elfogadhatatlan, hogy egyetlen szakmai szervezetet, intézményt sem kérdeztek meg.

Vándor László, Megyei Múzeumok Szövetsége: Megvalósíthatatlan, értelmetlen és veszélyes. Akik megalkották, azoknak fogalmuk sincs a régészetről.

Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója: Ezzel az ultimátummal Magyarország előre lemond múltjának nagyobb részéről. A mintegy 50 ezer ismert mellett 150-300 ezer ismeretlen lelőhely van Magyarországon, ez utóbbiakat ugyanúgy kellene védenie az államnak, mint az ismerteket, és kötelezni a vállalkozót, hogy megmentse őket. A vásárlónak vállalnia kell azt a rizikót, hogy területén esetleg régészeti emlékek vannak, vannak országok, ahol büszkék erre az emberek.
A napokban a világhírű vértesszőlősi bemutatóhelyet is feltörték, az őrzés nélküli régészeti lelőhelyeknek pedig viszonylagos ismeretlenségük ad csupán biztonságot. Április 1-jétől azonban megváltozhat a helyzet: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) honlapján mindenki számára korlátozás nélkül hozzáférhetővé kell tenni a régészeti lelőhelyek és műemlékek listáját, valamint az azonosításukhoz szükséges naprakész adatokat. Jankovich-Bésán Dénes, a KÖH védési igazgatója és a rendelet ellen elsőként tiltakozó ? választ máig nem kapó ? Magyar Régész Szövetség elnöke szerint eddig is megtalálható volt 46 400 lelőhely listája a honlapon, ám éppen a kincsvadászok miatt ezeket nem lehet pontosan azonosítani (nem voltak közhitelesek), még akkor sem, ha 2001 óta a helyrajzi számok feltüntetésre is kötelezték őket. Ma a lelőhelyek mintegy fele mellett áll ez az adat, ám közhitelesnek csak egy-két ezer lelőhely tekinthető.

?A pontos adatközlést mi úgy értelmezzük, hogy a lelőhely földrajzi koordinátáit is fel kell tüntetnünk a jövőben? ? mondja az igazgató. Amíg azonban egy helyrajzi számmal nem sokra mentek az illegális ásatók egy szántóföld közepén, addig ezt a számot elég bepötyögniük egy GPS-be, amely aztán pontosan a lelőhely közepébe navigálja őket. Innen csak egy fémkereső meg egy ásó kell, persze a régészek mesélnek munkagépekkel dolgozó tolvajokról, akik külföldre viszik az árut, jól működő hálózatot üzemeltetve.

A kormány talán megfogadta John Maynard Keynes tanácsát, aki szerint az állam válság idején palackokban pénzt rejthetne el, így adva a munkanélküliek számára értelmes elfoglaltságot és némi zsebpénzt? Nos, a tréfát félretéve nem erről van szó. A kulturális minisztérium azzal érvel, a leendő tulajdonosnak joga van tudni, hogy egy földterület alatt van-e ismert régészeti lelőhely, melyet ? ha építkezik ? fel kell táratnia. ?Hosszabb távon az a cél, hogy az egyes ingatlanok tulajdoni lapján is legyen bejegyezve a régészeti vagy műemléki védettség, ez szintén igényli a nyilvántartás meglétét? ? közölte a tárca.

Természetesen ezután sem lesz érdemes a KÖH adatbázisát böngésznünk, ha hétvégi telket akarunk vásárolni. A szabályozás a nagyberuházások gazdáinak (köztük az államnak) kedvez, akik már régen elégedetlenek a régészekkel, mondván, az ő költségükön szeretnének mindent kiásni a földből. Bár a tör­vény csak abban az esetben kötelezi a vállalkozót, hogy saját anyagi for­rá­saiból végeztesse el a megelőző ásatásokat, ha ismert lelőhely van a bolygatandó területen. Az építkezés közben előkerülő lelőhelyek lelet­men­tő ásatása önkormányzati feladat.

Ám Jankovich-Bésán szerint ? miközben a hivatalra alig teljesíthető feladatot ró ? a beruházók érdekeit sem szolgálja a rendelet, hiszen a hivatal nem képes naprakészen frissíteni a helyrajzi számokat, amelyek épp a beruházások előtt a kisajátítások, vásárlások következtében változnak meg tömegével.

Virágos Gábor, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) főigazgatója szerint újra kell gombolni a kabátot: meg kell változtatni a régészeti lelőhely törvényi fogalmát, s ugyanúgy kellene kezelni a már ismert lelőhelyeket és azokat, amelyeket időközben fedeznek fel. Hiszen méltányos, hogy az finanszírozza a feltárást, akinek érdekében áll az a munka, ami veszélyezteti az emlékeket.

Egyetértenek abban, hogy kormánynak vissza kellene vonnia a rendeletet, melynek megalkotásába egyetlen szakmai szervezetet sem vontak be. A kormányrendelet előkészítője az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium volt, bár az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe tartozó kérdésről intézkedik, úgy tudjuk, hogy magát a kulturális tárcát sem vonta be az egyeztetésbe az igazságügyi tárca, amely lapunknak sem kommentálta a döntést. Kompromisszumos megoldás lehet a szakemberek szerint, hogy törvényben szabályozzák: minden beruházás előtt ki kell kérni a KÖH véleményét ? az örökségvédelmi szakszolgálat előzetesen megvizsgálja a területet, akár próbaásatásokkal is, ennek költségét az állam is magára vállalhatja, így a vállalkozó sokkal pontosabb képet kap, mintha csupán a már meglévő adatbázisra támaszkodna. Egybehangzóan állítják: az ország vezetőinek és lakosainak inkább óvni kellene a régészeti emlékeket, ahelyett, hogy azon mesterkednek, hogy minél jobban kiszolgáltassák azokat.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!