Előző
Következő
új cikk

Belföld

Maffiaállam és magyar polip

Népszava-információ|2013. nov 12. 05:10
[A+ A-]

"Azzal, ami ma Magyarországon van, a külföldi megfigyelők nemigen tudnak mit kezdeni, műszavakat, kliséket, hasonlatokat alkalmaznak. Ezt tette, teszi a magyar nyugatos, vagyis a liberális demokrácia értékeivel azonosuló értelmiség zöme is, velem együtt. Csak lassan bontakozott ki az a felismerés, hogy a mai magyar hatalmi rendszer önálló példány, nem másolat, nem a liberális demokrácia torzulata, betegsége, hanem éppenséggel az ellentéte; egy másik eszme megvalósulása, nem útközbeni botlás, hanem úti cél." Mindezt Konrád György írja a Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam című kötet előszavában.

A már a boltokban is megvásárolható, a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent könyv címadó tanulmányát a kötet egyik szerkesztője, Magyar Bálint jegyzi. Rajta kívül húszan - liberális értelmiségiek - vállalkoztak arra, hogy saját területükön elemezzék az Orbán-kormány működését - a jogállam lebontásától a gazdaságpolitikán keresztül a média elfoglalásáig. A szerzők között szerepel Szelényi Iván, Ara-Kovács Attila, Csepeli György, Fleck Zoltán, Bárándy Péter, Csillag István, Várhegyi Éva, Juhász Pál, Gábor György. A könyv társszerkesztője és a szövegek gondozója Vásárhelyi Júlia.

Konrád szerint a Magyar Bálint által leírt modell - Magyarország ma "posztkommunista maffiaállam" - a hatalom és a személyes vagyon együttes koncentrációjával jellemezhető, amely nem a nyugati modell keleties regressziója, hanem a 2010 után uralomra került és jobboldali populistaként jellemzett Orbán-rezsim szisztematikusan megvalósuló terve. "Társadalomszobrászat, egy új osztály teremtése" - teszi hozzá az író, aki úgy véli, "a Fidesz a kommunisták által államosított tőkét nem visszaadni akarta eredeti tulajdonosainak vagy azok utódainak, hanem megszerezni, a törvényesség látszatával saját, személyes tulajdonává varázsolni, és nemcsak a hatalom nélküli tulajdonos, az államtól független civil polgár státusában, hanem a politikai uralom tartós birtokosaként". Új osztály születik, amelyben a zsarnokság és a gazdagság egyesül és Konrád szerint ezért beszél joggal a kötet maffiaállamról.

A "magyar polip" és a "maffiaállam" kifejezéseket Magyar Bálint már az első Orbán-kormányra is használta. Ebben a kötetben Magyar kifejti, miért pontosabb e fogalmak használata, mint például történelmi analógiákkal körülírni a Fidesz kormányzását. Mint kifejti, a "posztkommunista maffiaállam" kifejezésben "a posztkommunista a keletkezésének körülményeire és kiinduló feltételeire utal, vagyis arra, hogy ez az állami tulajdon monopóliumával párosuló egypárti diktatúra bomlása nyomán létrejövő rendszer". A "maffiaállam" pedig e rendszer működésének természetét határozza meg. Magyar Bálint szerint "ami nálunk 1998 és 2002 között elindult, majd 2010 óta kiteljesedik, azt leginkább az egykori Szovjetunió utódállamainak többségében történtekkel lehetne rokonítani, csak a rendszerváltás óta nálunk bejárt - politikai evolúciós - út volt más. Magyarország esetében tehát nem pusztán torzult, csonkolt vagy deficites demokráciáról van szó, hiszen az még mindig demokrácia lenne, ha korlátozott is." A "maffiaállam" ugyanis nem fér bele a demokrácia és a diktatúra viszonyát tárgyaló hagyományos értelmezési keretbe, a "magyar polip, a szervezett felvilág egészen más minőség, amit egy újfajta magyarázó keretben lehet csak leírni.

A kötet nyitó tanulmányában erre az értelmezésre tesz kísérletet Magyar Bálint, a többi tanulmány mintegy árnyalja, kiegészíti a képet. Magyar szerint a maffiaállam megnevezés korántsem indulati, publicisztikai jellegű, hanem az új hatalmi elit lényegi vonására, szerveződési természetére, rendjére utal. Ez pedig elsősorban abban különbözik más, hasonló rendszerektől, "hogy - mint a maffiában szokás - alapvetően családi, illetve a közös üzlet által megpecsételt fogadott családi kapcsolatrendszer révén épül fel". E szervezethez pedig "rokoni és lojalitási szálakon keresztül újabb és újabb családok kapcsolódnak, amelyek a Családfőtől kiinduló, erősen hierarchikus, piramisszerű engedelmességi rendbe tagozódnak". A maffiaállam szerinte nem más, mint "a patriarchális Család(fő) jogosítványainak érvényesítése nemzeti szinten a demokrácia intézményrendszerének kulisszái között az államhatalom megszállásával és annak eszköztárával. A Keresztapa számára az uralom, a vezetés mintáit tekintve a patriarchális család, a porta, a birtok és az ország izomorf fogalmak." És innen érthető meg a maffiaállam nacionalizmusa is, amely így "a nemzetből történő kirekesztése mindazoknak, akik nem részei a fogadott családnak, vagy nincsenek a vazallusi rendben az alá betagozva".

Lájkoljon minket a Facebook-on is!