Előző
Következő
új cikk

Gazdaság

Mindenkinek szüksége van a segítségre

Népszava|2013. dec 6. 05:15
[A+ A-]

Mintegy ezren keresték fel annak a 26 cégnek a standját, amelyik mindegyike konkrét állásajánlatokkal jött a börzére FOTÓ: BIELIK ISTVÁN

Nem túlzok, ha azt mondom, a kissé csípős, de napsütéses keddi napon, a Fogyatékos Emberek Világnapján, már kilenc órakor megindult a kerekes székkel, fehér bottal, szülői kísérettel vagy csetlő-botló magányossággal haladó különös menet a Dürer Rendezvényház felé. A fogyatékkal élők bizakodó kis csoportjai az első alkalommal megrendezett állásbörzére igyekeztek, ahol 26 cég szakemberei várták több száz azonnal betölthető állással őket. A rendező, a HBLF - Hungarian Business Leaders Fórum - összegzése szerint a börzét megközelítően ezer speciális állapotú munkát kereső ember kereste fel.

Találd meg a helyed! A felszólító mondat az állásbörzén megjelent cégeket bemutató prospektus első oldalán olvasható, de a látogató számára ez nem azt jelenti, hogy egyedül van problémájával, hanem azt, hogy akik itt összegyűltek, segíteni akarnak neki. Markos Ádám, akivel a zsibongó teremben váltunk néhány szót, nem titkolja, szerinte a társadalom felkészületlen a megváltozott munkaképességűek helyzetének megoldására, pontosabban csak szegregatív változatokban gondolkodik.

A Rehabjob esélyegyenlőségi szakértője határozottan állítja, a társadalomban először a mentális rehabilitációt kell megvalósítani, amihez viszont elengedhetetlen a cégek kultúrájának javítása. Hogy se a megváltozott munkaképességű dolgozó, se a munkaadó és persze a cégvezető se érezze rosszul magát kapcsolati rendszerükben. Véleményében hangsúlyos a feladat egyénre szabottsága, vagyis az egyén és a cég sajátos szükségletének összehangolása, amelynek a folyamatait a két félnek csak együtt lehet és kell gyakorolni.
Furakodok a tömegben.

Nézem az arcokat, s azon veszem észre magam, hogy mint afféle fogadatlan rendező, egy fehér bottal tanácstalanul álldogáló férfinek segítek, aki a könyökömet fogva halad mellettem, hogy a világ vezető szállodaüzemeltetőjének, az Accor Csoportnak a standjához kísérjem. Eközben majdnem belebotlok egy kerekesszékkel előttem haladó hölgybe. A negyven körüli, derűs nő Éva készségesen elárulja, hogy a Providenciánál már otthagyta a személyi anyagát, és azt reméli, hogy náluk két diplomájával nem kell megrekednie valamiféle adminisztrációs munkánál. Egyébként születése óta mozgáskorlátozott, amivel megtanult konfliktusmentesen élni, és persze saját családja, gyermekei ezzel a mássággal fogadják el őt.A külvilág elfogadása más, vegyesnek nevezi, amiben - mint mondja - fontos, hogy mindenek előtt ők, a fogyatékkal élők legyenek nagyon nyitottak.

Egy tanácstalan fiatalember két botjára támaszkodva pihen a paravánnál és a HBLF a Sokszínűségért elnevezésű munkacsoportjának vezetőjét, Gothárdi Ibolyát hallgatja, aki a zsúfolásig megtelt helyiség vendégeit köszönti.
- Zavarhatom? - Kérdésem költői, de a 33 éves férfi szinte örül, hogy beszélgetésre invitálom. Néhány mondat után megértem, miért. Barabás Róbert ugyanis három év óta távmunkát végez egy utazási irodánál, ami végül is elzárja a világtól. Hiányzik a közösség, a sokféle impulzus. Oxigénhiányos csecsemő volt, így sose engedték maguk mellől messzire a szülei és testvére sem született. Róbert a Pázmányon informatika szakon végzett, de a nyelvvizsga hiánya miatt eddig nem sikerült rátalálni arra a munkára, amelyik neki is megfelel. Most egyébként szentül elhatározta, hogy jövő nyárra levizsgázik. Itt a börzén, az E.ON standon komolyan vették, hogy pótolja a nyelvvizsgát, az önéletrajzát is elkérték, és az iránt is tudakozódtak, hogy hány órában szeretne dolgozni.

A tömegben felfedezem azt az alacsony termetű mozgássérült hölgyet, aki apró léptekkel sietett előttem az Ajtósi Dürer soron, de az épületben szem elől tévesztettem. Hernádi Szilvia láthatóan tájékozódni jött, hiszen neki van munkája, betanított varrónő. De az az igazság, hogy most, mivel már betöltötte a 30-at, fizikailag egyre nehezebben bírja a gép előtti görnyedést. Ezért elkezdett számvitelt tanulni, hátha lesz belőle valami. Muszáj próbálkoznia, mert bár a testvérével él közös albérletben, de - mint hozzáteszi -, megvan neki is a maga baja. A bőrzén tetszett neki a Hawlett-Packard és az Auchan kínálata. El tudná képzeli magát feltöltőnek vagy pénztárosnak.

Sok sikert kívánok Szilviának és már indulnék a HBLF standja felé, amikor két emberpár látványa megállít. Az egyik, Magda asszony és 28 éves lánya, Nóra. A dietetikusként végzett lányról 21 esztendős korában derült ki, agydaganata van. Jött a műtét, aminek során lebénult az arca és sérült a hallóidege. Most került fizikailag olyan állapotba, hogy állása lehetne, mondja az anya. A másik, Kriszti és a párja. Egymásba karolva, fehér bottal keresnek valamit, amit ismeretségük nyolc éve alatt nem sikerült megtalálniuk. Kriszti folyékonyan beszél angolul és németül, de mivel a pécsi egyetemen végzett lány fogyatékossága miatt nem tud írni, nem engedték, hogy csak szóban tegye le a nyelvvizsgát. - Ez az igazi diszkrimináció! - mondja, és megrebbennek befelé látó szemei.

Adriány Kincső, a börzét szervező HBLF ügyvezető igazgatója boldog. Konkrétan azért, mert sikeres lett legújabb programjuk, amelyet Magyarországon elsőként ők szerveztek a megváltozott munkaképességű embereknek, akiket nem lehet valamiféle elenyésző kisebbségként kezelni. Bizonyság erre, hogy az előzetes regisztráció alapján körülbelül 500 érdeklődőre számítottak, ezzel szemben mintegy ezren keresték fel annak a 26 cégnek a standját, amelyik mindegyike konkrét állásajánlatokkal jött a börzére. A zárást követően kiderült, a meghirdetett lehetőségeket - a kézhez kapott önéletrajzok alapján - biztosan betöltik, sőt, az érdeklődés nyomán a közeljövőben újabb, azonnal betölthető állásokra lehet számítani.

Tőle tudom azt is, hogy jó néhány eddigi programjuk a mostanihoz hasonló figyelemfelkeltő volt. Foglalkoztak például a nők felső vezetésbe juttatásának problémájával, sikeresen futó kezdeményezésük a Romaster program, amely cigány középiskolás fiataloknak ad konkrét segítséget. Átfogó projektjeikkel a társadalmi szemléletváltást akarják humanizálni. Mert az ember a legfontosabb. És valójában minden embernek szüksége van a segítségre.

Szabó Iréne

Lájkoljon minket a Facebook-on is!