Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Kaposvár bombázása

Népszava|2013. dec 7. 05:55
[A+ A-]

Eörsi István íróként és dramaturgként is szorosan kötődött a kaposvári színházhoz, fia Eörsi László történész is ebből következően jól ismerte a teátrumot, sőt díszítőként dolgozott is egy ideig a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Így különösebb meglepetést nem keltett, hogy legújabb kötete a "Megbombáztuk Kaposvárt" témájául éppen a kaposvári teátrumot választotta. 

A "Megbombáztuk Kaposvárt" című könyv, amelyet a Napvilág Kiadó jelentetett meg arra próbál választ adni, hogy a hetvenes, nyolcvanas években legendás szakmai műhelyként számon tartott kaposvári színház, milyen kapcsolatban volt a kultúrpolitikával a Kádár-korszakban és később, már a rendszerváltás után, amikor sokak szerint ezt a műhelyt "ledarálták".

Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum épületében a kötet bemutatójára a szerző mellett meghívták Babarczy László rendezőt is, aki a hetvenes évektől először főrendezőként majd igazgatóként vezette a kaposvári színházat, egészen 2007-ig. Babarczy szerint Eörsi László, bár elszántan politikusi beállítottságú, mégis meghökkentően intenzíven törekedett a tárgyilagosságra és az igazság megmutatására. Eörsi azokat az eseményeket, bemutatókat vette számba, kerülve az esztétikai értékelést, amelyek elsősorban politikai, közéleti okokból ma legendaként élnek a színháztörténetben.

"Nem csak az ellenzéki pozíció, hanem a művészi igyekezet is összetartotta társulatot"
"Babarczy: Nem volt közöttünk spicli"
"Az ügyeletes legjobb rendező soha nem akarta maga alá gyűrni a másikat"

Babarczy szerint ők az előadásaikkal a hetvenes, nyolcvanas években direkten egyáltalán nem akartak politizálni, de az akkori ellenzék egyszer csak megjelent a színházban és az ellenzéki politizálás kapcsolódott be a kaposvári teátrumba. Ugyanakkor nem csak az ellenzéki pozíció, hanem a művészi igyekezet is összetartotta az akkori kaposvári társulatot. De a hetvenes nyolcvanas években születtek olyan emblematikus kaposvári előadások, amelyek az ellenzékiségnek a szimbólumaivá váltak, ezek közé tartozik például a Vígszínházban is vendégszerepelt Ascher-rendezés, az Állami áruház, illetve az Ács János által rendezett Peter Weiss-darab, a Marat/Sade, amely több külföldi fesztiválra is eljutott.

Eörsi László elmondta, hogy főként levéltári forrásokra és szóbeli információkra hagyatkozott a könyv megírásánál. Kiemelte, hogy szinte teljesen hiányoznak a kaposvári színházzal kapcsolatos állambiztonsági források és csak remélni lehet, hogy az e tárgyban készült jelentések még az Nemzetbiztonsági Hivatalban vannak. Babarczy László ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Kádár-korszakban tudomása szerint mindössze egy csoportos szereplőről derült ki, hogy beszervezték és ezt maga az érintett mesélte el az igazgatói irodában. Aztán ő beszélt az állambiztonság egyik alezredesével, aki egyébként is hivatalosan tartotta a kapcsolatot a színházzal és elmondta neki, hogy olyan embereket próbálnak beszervezni, akik nem nekik jelentenek, hanem a színházvezetésének. Később ebből jókora botrány lett. Aztán kérdésünkre a korábbi direktor hozzátette, nem volt a társulatban spicli.

Babarczy a kétezres évek eseményeiről pedig azt mondta, a kaposvári színház bizonyos értelemben áldozata lett a teátrumok olyan nagyarányú, és politikai inspirációkkal végrehajtott átalakításának, amely számos más intézményt is érintett. Mint ismert, akkoriban a helyi fideszes önkormányzat, illetve szélsőséges értelmiségi és más csoportok, egyének megtámadták a színházat, bizonyos előadásokat, ezzel végső soron ellehetetlenítették a korábbi vezetést, szétzilálták a társulatot. Babarczy úgy vélte, bár valóban történtek a politika részéről súlyos atrocitások, kiderült, azok a kiszemelt utódok, akiknek folytatni kellett volna a munkát, nem tudták úgy csinálni, ahogy korábban várható volt.

A kaposvári színház lényege Babarczy szerint az volt, hogy a teátrum meghatározó egyéniségei, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor és ő, képesek voltak együttműködni. A könyvbemutató közönségének soraiban ülő Molnár Piroska, aki szintén sokáig volt a kaposvári társulat tagja, megjegyezte, hogy az ügyeletes legjobb rendező soha nem akarta maga alá gyűrni a másikat. Az egykori direktor ehhez hozzátette, erre az utódok nem voltak képesek, ők már gyilkolták egymást. (A kötetben az utódok közül ezt nem egészen így látják, sőt felvetik a történtekben Babarczy felelősségét is.) A korábbi direktor kérdésünkre elmondta, hogy ő már korábban átakarta adni a színház irányítását másnak, de a város vezetői azt kérték maradjon, teljesen nem szakadt meg a kapcsolata a színházzal, legutóbb tavaly látott Kaposváron előadást


Balogh Gyula

Lájkoljon minket a Facebook-on is!