Előző
Következő
új cikk

Belföld

"A hatalom fél a tudástól!"

nepszava.hu|2014. márc 24. 14:35, frissítve: 2014. márc 25. 08:54
[A+ A-]

Korábbi felvétel (Oktatói Hálózat). Forrás: Facebook

„Ez a hatalom fél a tudástól, fél a kiművelt emberfőktől, fél a tudatos állampolgároktól. Hiszékeny, tanulatlan alattvalókra van szüksége” – olvashatjuk annak a dokumentumnak az előszavában, amelyet az Oktatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért és a Hivatlanul Csoport tagjai tettek közzé Vádirat a kormány oktatáspolitikája ellen címmel.

„A kormány jóra tör, de rosszat művel – mondta a Vádiratot bemutató hétfői, a Hotel Hungária konferenciatermében tartott sajtókonferenciát bevezető Pásztor Erzsébet egyetemi oktató. (OHA), aki szerint a  jelenlegi oktatáspolitika folytathatatlan, bárki is nyeri az április 6-i választásokat.   

Máté András filozófus (OHA) arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szél Kálmán-terv három éve alatt 20%-kal csökkent a felsőoktatásban tanulók száma és ezt nem lehet csak a demográfiai csökkenés számlájára írni. Közben folyik a propaganda a „haszontalan diplomákról” és a felsőoktatás anyagi ellehetetlenítése. A „tudás alapú társadalom” helyét a „munka alapú társadalom” hangzatos jelszava vette át, mintha létezne értékes munka tudás nélkül – mondta.

Heller Mária (OHA) szintén az egyre szűkülő forrásokra, és a kaotikus irányításra helyezte a hangsúlyt. A főiskolai tanár szerint a diákok  soha nem látott minőség-romlása tapasztalható, ezt a mindennapi életben használható tudást vizsgáló PISA-mérések is tanúsítják. Veszélyben a főiskolai oktatók pályája, nincsen egészséges verseny a tankönyvpiacon, miközben a kormány önkényesen osztogatja a forrásokat aszerint, hogy melyik intézmény szolgálja a legjobban hatalmi céljait. Így például a rendelkezésre álló EU-források 90%-át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek szánják – figyelmeztetett.

Szenes György (HAT) arról beszélt, hogy a szakiskolákban a Nemzeti Alaptanterv heti 6 órában határozza meg a közismereti tárgyak oktatását,  így pedig képtelenség a 21. század igényeinek megfelelő szakmunkásokat képezni. A szakközépiskolák ismeretanyagának alig 10 százaléka olyan, ami a helyi sajátosságokat figyelembe veszi. Ráadásul ez utóbbiak érettségijét másodosztályúnak minősítették, vagyis nem lehet vele közvetlenül egyetemre menni, ami végtelenül káros a társadalmi mobilitás szempontjából.

Lázár Júlia középiskolai tanár (Hivatlanul) a szülőknek a gyermek neveléséhez való jogát, a pedagógusok oktatási szabadságát és a gyermek szabadságjogait kérte számon az oktatási kormányzattól. Az iskola ma nem szól másról, mint a renitens gondolkodók megrendszabályozásáról. Hol van a tanulás, a tudás öröme? – tette fel a kérdést. Szabó Anna óvodapedagógus (Hivatlanul) úgy vélekedett, hogy a gyermekeket nem bekényszeríteni, hanem bevonzani kellene az óvodába. Egyúttal megjegyezte, hogy mostanában mintha több stadiont avatnának, mint óvodát, pedig ez utóbbiak zsúfoltsága már így is az elviselhetetlenség határán van.  Farkas Gábor (HAT)  szerint egyre több a kiégett, pesszimista, közönyössé váló pedagógus, akikben fokozatosan csökken a motiváció, és nő az eredménytelenség érzése, amelyet a visszajelzések hiánya, a felduzzasztott adminisztrációs terhek, a rossz anyagi körülmények egyaránt erősítenek. 

Trencsényi László (HAT), a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke az oktatás átideologizálását kárhoztatta. „Ez a kormány hazugságban fogant” – mondta emlékeztetve a 2008-as „szociális népszavazásra”, amelyet a felsőoktatási tandíj ellen vittek keresztül, majd a tandíjmentesség gondolatát felváltotta az orbáni „öngondoskodás” elve. Trencsényi a hazugságok közé sorolta a 2009-es „tanárverési” hisztériát, amely alapot adott az iskolai „rendcsináláshoz”, valamint annak a nézetnek a sugallását, hogy a rendszerváltás óta felállt iskolarendszerben nem folyt „nevelői munka” és a világi iskolák nem is alkalmasak erre.

Mindezt  komoly társadalmi konzultáció nélkül vitték véghez, mert, mint mondta, „ezekhez a hagymázos elképzelésekhez nem találtak egyetlen komoly szakmai partnert sem. Beszélt a tanárok megfélemlítéséről, amelynek fő oka, hogy „egyetlen munkaadó” van, a Klebelsberg Intézet, amelynek „kukában” a helye. Az MPT elnöke „ördögi műnek” „oktatási ellenforradalomnak” nevezte  a társadalom kettészakítását, ugyanakkor úgy látja, hogy egyre nő az elégedetlenség a tanárok között,  és ez biztató lehet a jövőre nézve.

A résztvevők egyöntetűen úgy látták, hogy nem reménytelen Magyarországon a szakmai szolidaritás helyreállása, miként egy átfogó, a nagy többség érdekeit szem előtt tartó oktatási rendszer hosszú távú kialakítása, erre azonban a jelenlegi kormányzat aligha lenne hajlandó. Hogy a kormányváltó erőknek lesz-e erre lehetősége, eldől április 6-án.  

 

A Vádirat teljes szövege itt olvasható.

 

 

Lájkoljon minket a Facebook-on is!