Előző
Következő
új cikk

Sport

Főállású bundaharcos

Népszava|2014. máj 17. 05:00
[A+ A-]

Andreas Bachmann: a focimeccsek manipulálása az egész világra kiterjed. Fotó: Europress/Getty Images

Összefogás és a jogszabályi háttér megváltoztatása nélkül nincs esély a fogadási csalások visszaszorítására - többek között ez derült ki abból az exkluzív interjúból, amit Andreas Bachmann, bochumi ügyész adott a Népszavának. A labdarúgó-mérkőzések manipulálása az egész világra kiterjedt, több mint ötven ország érintett a botrányban (sajnos Magyarország is). Bachmann az egyre több feladatra való tekintettel a nap 24 órájában kizárólag a vizsgálatok irányításával foglalkozik.

- Főállásban, csak a fogadási csalók elleni harcra kell koncentrálnia. Mennyire nehéz ennyi ország hatóságaival napi szinten együttműködni? Sosem veszíti el a fonalat ebben a szerteágazó munkában?

- A bochumi ügyészség 2009-ben kezdte el a városi rendőrséggel közösen vizsgálni a fogadási csalásokat, a feladatok száma azonban azóta a többszörösére nőtt, ezért előbb egy kollégámat kellett azzal megbízni, hogy főállásban, kizárólag a nyomozati anyagok adminisztrációjával foglalkozzon, a következő lépés volt, hogy én is minden más feladatomról lemondtam. Szerencsére létrehoztunk egy olyan digitális felületet, ahol könnyen könnyen lehet dolgozni a rendelkezésünkre álló adatokkal. Ezen kívül van egy számítógépes rendszerünk, amely minden érintett hatóságot összeköt egymással, ezen keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, és én is mindig látom, hogy mikor, hol, mi történt az eljárások során. Eddig összesen 16 ezer oldalnyi anyag áll rendelkezésünkre a visszaélésekről.

- Ezek az anyagok számtalan érdekes esetet tartalmazhatnak. Többek között az is szerepel bennük, hogy volt, amikor a csalók tulajdonjogot szereztek egy belga másodosztályú klubban, és csak akkor kaptak a játékosok fizetést, ha a tulajdonosoktól megrendelt eredmény született a pályán. Volt-e olyan eset, ami Önt meglepte vagy valamiért nagyon emlékezetes az Ön számára?

- Mivel 2009 óta foglalkozom ezekkel az ügyekkel, azt kell mondanom, nincs olyan eset, ami meg tudna lepni. Az viszont megdöbbent, milyen mértékű a csalás, hogy szinte az egész világ érintett, és egyelőre arra is elég csekélynek tűnik az esély, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, hiába tesznek meg ezért mindent az illetékes hatóságok és sportági szövetségek. Amikor elkezdtük a nyomozást, nem gondoltam, hogy alig lesz a világnak olyan pontja, amely kimarad a botrányból.

- Számunkra nagyon szomorú, hogy Magyarországon is manipuláltak mérkőzéseket, illetve magyar elkövetők külföldön is csaltak. Nálunk jelenleg három bírósági eljárás zajlik, összesen 45 fő ellen emeltek vádat. A több mint ötven ország között hol van Magyarország helye a fogadási csalások számát vagy súlyosságát tekintve?

- Nem készítettünk ilyen rangsort, nem is lenne értelme, a nyomozás szempontjából ennek ugyanis nincs jelentősége. Ez egy globális probléma, amit meg kell oldanunk, és ezért igyekszünk mindent megtenni az érintett országokkal közösen.

- Milyen az együttműködés a magyar hatóságokkal? Mik a tapasztalatai? Vannak segítőkészebb és kevésbé együttműködő országok?

- A magyar hatóságokkal 2010 óta dolgozunk együtt, nagyon jó a kapcsolat, folyamatos közöttünk az információcsere, hatékony az együttműködés, rengeteg fontos információt kaptunk Magyarországról, de ez igaz a többi országra is. Mindenki arra törekszik, hogy lehetőleg minden ügyet feltárjon, és elkapja a bűnösöket, nagyon pozitívak a tapasztalataink, kiváló az együttműködés a hatóságok között.

- Megfigyelhető-e olyan tendencia, hogy a gazdaságilag nehezebb helyzetben lévő országokban többen csalnak?

- Ezt nem lehet így kijelenteni. Az viszont a nyomozati anyagokból egyértelműen kiderült, hogy általában azokat a sportolókat lehetett rávenni a csalásokra, akik rosszul kerestek, vagy a klubjuk küzdött pénzügyi nehézségekkel.

- Ön nagyon kritikusan nyilatkozott több lapban is a Németországban elítélt horvát Sapina-testvérek büntetéséről, enyhének tartotta a németországi csalásokat irányító duóra kiszabott ötéves börtönbüntetést. Ők visszaesők, hiszen korábban is voltak börtönben ugyanezért a bűncselekményért. Mi lenne a megfelelő szankció velük, illetve a többi fogadási csalóval szemben?

- Konkrét ügyről, személyekről nem szeretnék beszélni. Általánosságban viszont elmondhatom, hogy olyan büntetésekre van szükség, amelyek elveszik a kedvüket a csalóknak tettük megismétlésétől. Sajnos tudunk olyan elkövetőkről, akiket már elítéltek, mégis folytatták törvénysértő tevékenységüket, illetve olyanokról is, akik tisztában vannak vele, hogy elítélik őket, ennek ellenére továbbra is manipulálnak mérkőzéseket. Elrettentő erejű szankciók kellenek, melyek ismeretében mindenki alaposan átgondolja, érdemes-e csalni.

- Idáig ezek szerint még nem sikerült eljutni. Magyarországon a fogadási csalások kulcsfigurájának tartott vádlott sajtóértesülések szerint az előzetes letartóztatása alatt is irányította a mérkőzések manipulálását.

- Ez sajnos nem egyedi eset, máshol is tudunk hasonló problémáról. A jogszabályi hátteret kell megváltoztatni. Az Európa Tanácsban dolgoznak egy olyan szabályozás kidolgozásán, amely egységesíti a csalásban érintettek büntetését. Szükség van egy ilyen szabályozásra, hiszen olyan probléma esetén, amely túlmutat egy-egy országon, csak olyan törvényi háttérrel van remény a hatékony kezelésre, ami mindenhol, mindenkire egyformán vonatkozik.

Bernau Péter írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!