Előző
Következő
új cikk

Gazdaság

A feltételeket Moszkva diktálhatta

Népszava|2014. júl 1. 05:21
[A+ A-]

Az államnak nem feladata, hogy energiatermelő vagy -ellátó cégeket működtessen FOTÓ: NÉPSZAVA

Az oroszok diktálhatták a feltételeket a paksi atomerőmű bővítésére és a Déli Áramlat gázvezeték megépítésére kötött szerződések megkötésekor is. Ennek az árát pedig hosszú időn át fizetheti majd a magyar társadalom, csakúgy, mint a kabinet rezsiátverésének a költségeit. Egyebek mellett erről, és a hazai energiaipar kaotikus helyzetéről beszélgettünk Holoda Attilával, a második Orbán-kormány volt energetikáért felelős helyettes államtitkárával, aki szerint érdemes lenne tudomásul venni: attól nem lesz olcsóbb sem az áram, sem a gáz, hogy állami cég árulja. 

- A napokban áterőltette a Fidesz szavazógépezete a parlamenten a paksi atomerőmű bővítésének finanszírozására Oroszországgal kötött tízmilliárd eurós hitelszerződést. Jókor kezd a kormány egy ekkora beruházásba?

- Idő előtt határozott az Orbán-kormány a paksi fejlesztésről, ezt a döntést semmi sem sürgette. Hacsak nem valami kormánypárti üzleti érdekről van szó. Az atomerőmű bővítésről ráért volna 2017-18-ban dönteni az akkori kabinet. Így lett volna idő a szükséges hatástanulmányok elkészítésére, illetve a szakmai és társadalmi viták lefolytatásra az építkezésről. Az ilyen horderejű építkezéseket ugyanis alaposan elő kell készíteni. Nem biztos például, hogy szükség lesz két 1200 megawattos blokkra, valószínű, hogy elegendő lenne kisebb teljesítmény kiépítése. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a két új és a négy régi paksi reaktor évekig egyszerre működik majd, ami arra az időszakra jelentős áramtúltermelést vetít előre. Abban sem vagyok biztos, hogy ez a beruházás gazdaságilag megalapozott. Az eddig nyilvánosságra került számítások ugyanis azt bizonyítják, hogy a kormány állítása ellenére az új blokkok olyan drágán termelik majd az áramot, hogy a már most is túlkínálattal küzdő európai piacon eladhatatlan lesz.

- A Fidesz-kabinet azt hangoztatja, hogy az alkalmazott finanszírozási modell lehetővé teszi majd az új reaktorokban termelt áram árának alacsonyan tartását. Hihetőnek tarja ezt az állítást?

- A kormány sem képes megkerülni a közgazdasági szükségszerűségeket. A villamosenergia-termelésnek ugyanis az atomenergia hasznosításakor is megvannak a maga költségei, amit valakinek ki kell fizetnie. A kormányzat manipulálhat az árképzés körül, de az építkezésre felvett orosz hitelt és az egyéb kiadásokat ki kell termelnie a blokkoknak. Ha ez nem történik meg, akkor a kormánynak az adófizetők pénzéből kell állnia a költségeket. Ez pedig az Európai Unióban (EU) tiltott állami támogatásnak minősül, ami szankciókat vonhat maga után. Igaz, a jelenlegi kormány előszeretettel hagyja figyelmen kívül az uniós szabályokat, abban bízva, hogy a jogsértések következményeit már nem neki kell viselnie. Csodák azonban az ilyen helyzetekben nincsenek. Vagy áramfogyasztóként, vagy adófizetőként, de az emberek fizetik meg ennek a hatalmas kiadásokkal járó beruházásnak az árát, s a költségeket évtizedekig nyögi majd a társadalom.

- Az EU máris megfogalmazta a tiltott állami támogatással, illetve a versenyjogi szabályok figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos aggodalmait. Milyen következményekkel járhat, ha bebizonyosodnak a felvetett gyanúk?

- Vélhetően újabb kötelezettségszegési eljárások indulnak országunk ellen, illetve az EU leállíttatja a beruházást, ami nagyon sok pénzébe kerül majd az embereknek. Az Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök által megkötött szerződés amúgy is ezer sebből vérzik. Az egyezmény nem tartalmaz megoldást például az új reaktorokban keletkező kiégett fűtőelemek végleges elhelyezésre. Ez pedig később óriási gondok forrása lehet. Igaz, erre a problémára a világon sehol nincsenek kiforrott technológiák. Valahogyan azonban kezelni kellett volna ezt a kérdést az egyezményben. Egyébként a kormány állításával ellentétben sem műszaki, sem pénzügyi oka nem volt annak, hogy sebtében, a lehetséges beszállítók versenyeztetése nélkül leszerződjünk az oroszokkal.

- A napokban a nemzetközi és a hazai sajtóban finomnak jóindulattal sem nevezhető utalások láttak napvilágot arról, hogy Orbán kiszolgálta Putyint a paksi bővítésre, és a Déli Áramlat nevű orosz gázvezeték hazai szakaszának megépítésére kötött - Moszkva számára nyilvánvalóan kedvező - szerződések aláírásával. Valóban az oroszok akarata győzött?

- Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az oroszoknak megvan a maguk lehengerlő tárgyalási stílusuk. Aki nem áll ellent, azt egyszerűen a földbe döngölik. Ezt látni a magyar-orosz szerződéseken, a feltételeket mindkét projekt esetében egyértelműen Moszkva diktálta, s ez számunkra még sok gondot, pluszköltséget okozhat. Jobb tárgyalási taktikával ez elkerülhető lett volna.

- Az EU kifogást emelt a Déli Áramlat építése ellen is. Brüsszel szerint versenyjogi aggályokat vet fel, hogy a vezetéket ugyanaz a cég építi meg, tölti fel gázzal, és kereskedik a benne szállított földgázzal, s eközben másnak nem enged hozzáférést a kapacitásokhoz. Jogosak az uniós aggodalmakat?

- Csak részben tartom elfogadhatónak az Európai Unió álláspontját. Brüsszelnek ugyanis jelentős szerepe van a jelenlegi helyzet kialakulásában, miután többszöri kérésünk ellenére nem nyújtott elegendő támogatást a Déli Áramlat uniós versenytársa, a Nabucco nemzetközi gázvezeték megépítéséhez, amely szintén a Kaszpi-térségből szállított volna gázt Közép-Európába. Emellett Brüsszel arra sem volt hajlandó, hogy egységes uniós energiastratégiát fogadjon el, és ez alapján tárgyaljon Moszkvával. Így a dél-, és közép-európai országoknak maguknak kellett sürgősen megoldást találniuk a gázellátási gondokra, s pénzügyi forrásunk nem lévén az oroszokra maradt a finanszírozás. Ezért cseppet sem meglepő módon ma ők diktálják a feltételeket a vezetékkel érintett országoknak. Most ugyanakkor a sarkára állhatna Brüsszel is és a magyar kormány is, hogy jobban érvényesüljenek az érdekeink. A vezetéképítésre kötött megállapodás ugyanis meglehetősen hátrányos számunkra. Nem kereskedhetünk például a Déli Áramlaton behozott gázzal, ehhez csak a vezetéket építő orosz állami cégnek, a Gazpromnak lesz joga. Ám nem úgy néz ki, hogy a határozott kiállás megtörténik az oroszokkal szemben. Az EU részéről várhatóan marad a projekt leállításával való üres fenyegetőzés. A magyar fél esetében pedig továbbra sincs szó keményebb fellépésről. Ezért előreláthatólag ennél a projektnél is előtérben maradnak az orosz szempontok.

- Piaci hírek szerint a Gazprom szemet vetett a zsanai földalatti gáztárolóra. Megszerezhetik ezt a létesítményt?

- Nem kizárt, hogy a kormány folytat valamilyen egyeztetéseket erről Moszkvával. A zsanai tároló jó fogás lenne az oroszoknak, miután az ország legrugalmasabban feltölthető és leüríthető gázbefogadójáról van szó. Emellett a Déli Áramlat nyomvonala nagyon közel esik ehhez a létesítményhez. Így ideális bázisa lehetne a Gazpromnak. Az Orbán-kormány pedig pénzügyi források hiányában láthatóan küszködik a jelenleg szinte üres hazai földgáztárolók feltöltésével. A napokban már külön segítséget is kért a kabinet a Gazpromtól a betároláshoz. Azt azonban nem tudni, hogy Moszkva mit kér majd cserébe a "szívességért".

- A kereskedelmi gáztartalékokat, illetve -tárolókat kezelő magyar állami tulajdonú MVM Magyar Villamos Művek Zrt. azt állítja, hogy országunk gázellátása nem kerül veszélybe, még akkor sem, ha kiéleződik az orosz-ukrán területi vita, és emiatt Moszkva leállítja a gázszállításokat. Az MVM ugyanakkor 100 milliárd forintos tulajdonosi hitelt kapott a tárolók töltésére. Biztonságban vagyunk?

- Nem osztom az MVM optimizmusát. Az összesen mintegy 4,2 milliárd köbméter kapacitású kereskedelmi tárolókat ugyanis mostanra legalább félig fel kellett volna tölteni, hogy az orosz csapok elzárása esetén legyen elegendő tartalékunk. Ezzel szemben a feltöltöttségi szint a húsz százalékot sem éri el, így korlátozottak a gázkivételi lehetőségek, ami válsághelyzet esetén ellátási zavarokat okozhat. Az Ausztria felőli importvezetékre pedig nem lehet alapozni az ország ellátását, mert az ottani behozatali kapacitás eleve kicsi, s annak a zömét is az Ukrajnának történő exportunk biztosításához szükséges gáz behozatala köti le. Emellett kevesen tudják, de szállítunk gázt Szerbiának és Romániának is. Emellett a hazai napi igényeket is ki kell elégíteni. Így a tárolók feltöltésére alig marad kapacitás. Ennek télen ihatjuk meg majd a levét a fűtési idényben. A kormányzat azonban úgy tűnik végre észbe kapott és most, ha késve is, de kezdi gőzerővel felhalmozni a készleteket.

- Többen már most azt jósolják, hogy az EU egy pont után szóvá teszi, hogy az MVM egyre újabb és újabb cégek felvásárlásával lassan állami monopóliumot alakít ki az energiaszektorban. Szükség van az állam ilyen fokú tulajdonosi jelenlétére?

- Az államnak egyáltalán nem feladata, hogy energiatermelő, vagy -ellátó cégeket működtessen. Ez ugyanis irdatlan nagyságú pénzügyi forrásokat köt le teljesen feleslegesen, elvonva pénzt például az olyan kifejezetten állami teendők ellátásától, mint az oktatás és az egészségügy finanszírozása. A kormány szabályozó hatóságként is el tudja érni mindazt, amit most tulajdonosként igyekszik. A kormányzat előszeretettel példálózik ugyanakkor azzal, hogy Nyugat-Európában is vannak köztulajdonban energetikai cégek. Azt azonban nem teszi hozzá, hogy ott egyenrangúként működnek a többi piaci szereplővel, és nem kivételezettként. Másrészt az ottani politikai kultúra nem engedi, hogy az állami cégek kifizetőhelyekként működjenek a kormánypárt és az emberei számára, mint Magyarországon. Ezen felül érdemes lenne tudomásul venni, hogy attól nem lesz olcsóbb sem az áram, sem a gáz, hogy állami cég árulja. Az energia árát valamilyen formában, vagy szolgáltatási díjként, vagy adóként, de meg kell fizetnünk. Így rezsicsökkentés csak a mesében van. Az viszont már más kérdés, hogy a rászorulóknak jelentősebb mértékű ártámogatást kellene kapniuk, a jómódúakkal pedig meg kellene fizettetni a tényleges tarifákat. Vagyis a vagyonosoknak nem kellene ugyanolyan árengedményt adni, mint a szegényebbeknek.

- Úgy tűnik a Fidesz leállt az eddig agyonhirdetett rezsicsökkentéssel. Mi lehet ennek az oka?

- Az, hogy ma már a kormánypárt is belátta, hogy ez az egész "rezsipolitika" fenntarthatatlan. Most még működnek a második Orbán-kormány hatalomra jutása előtt erőteljesen fejlesztett energiaellátó rendszerek. Az elmúlt években azonban számos beruházás elmaradt az energiaszektorban és jelenleg sem zajlanak érdemi hálózatfejlesztések. Miután a kormány kivonta a profitot a szektorból, a lakosság energiaellátását pedig egyenesen veszteségessé tette. Ez pedig ahhoz vezet, hogy néhány év múlva egyszerre jelentkeznek majd problémák az ellátórendszerekben. Így eljön az áramkimaradások és a gázszolgáltatási szünetek kora. Feltehetően a Fidesz a közelmúltban ezt a folyamatot felismerve deklarálta, hogy a nonprofit működés az energiaszektorra nem vonatkozik majd, csak a többi közműszolgáltatás esetében lesz követelmény. Kérdés, hogy mondjuk a szemétszállítás, vagy az ivóvízellátás területén mekkora költségvetési támogatásokat kell majd nyújtani az adózók pénzéből a cégeknek, hogy képesek legyenek talpon maradni az átgondolatlan árkorlátozások ellenére is.

- Többek szerint a kormány cégfelvásárlásai, és a paksi atomerőmű bővítése a megújuló energiaforrások használatának elterjesztésétől vonja el a pénzt. Osztja ezt a nézetet?

- A kormányzat elhibázott energiapolitikájának egyértelműen a zöldenergia-termelés a legnagyobb vesztese. A nap, a szél, a biomassza és a földhő hasznosítása ugyanis még gyerekcipőben jár, ezért állami támogatás nélkül nem versenyképes. Erre azonban nem költ a kormány. Ezért ez az iparág haldoklik. A paksi beruházás pedig kettős csapást mér a megújuló szektorra. Egyrészt az óriási építkezés elvonja a támogatási forrásokat. Másrészt pedig a kormány abban lesz érdekelt, hogy az új paksi blokkokban termelt áram kerüljön a hálózatra, nem pedig a környezetbarát nap, szél, vagy biomassza-üzemű energiafejlesztő egységekben előállított villamosenergia.

Illés József

Lájkoljon minket a Facebook-on is!