Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Közelkép - Utolsó versek

Népszava|2014. júl 7. 05:48
[A+ A-]

"Senkinek született/ Senkiként élte le életét/ S mint senki halt meg/ Ám egyetlen cselekedetével/ Mégis halhatatlanná/ Tette vitézi nevét:/ Egymillió magyar/ Állampolgár halála/ Megsemmisítő táborokban/ Harctereken vagy/ Városaink ostromakor/ Példátlan történelmünkben/ Amit ez a senki elkövetett.

" Horthy Miklósról van szó ebben az egyik utolsó költeményében, amit még rákbetegsége előtt írt. Aztán már csak Jutkának rákbetegen című, 25 darabos sorozat jelzik költészetének végnapjait, amit olyan pontosan látott, és szokatlan módon meg is írt pontosan. Mint az utolsó versében.

"Én azzal is tisztában vagyok/ Hogy ami velem történik, visszafordíthatatlan. / Igen, megbékéltem vele, nem vívok/ Értelmetlen és ostoba szélmalomharcot/ És mégsem tudok semmit se tenni ellene./ Félek."  

S talán a félelem ellen dolgozott halála napjáig, idén április 23.-áig. S ezekben az utolsó hetekben rendezte kötetté a most megjelent Utolsó versek című könyvében megírásuk időrendjébe a verseket. Harcias, politizáló versek ezek az utolsó szövegek, s nem valami "objektív kívülálló" sorai - ahogy sokan az írótól elvárják - hanem ütnek, vágnak a jobboldalra Horthytól Wass Alberten át a téren cigányozó, rasszista figuráig mindenre és mindenkire, akik veszélyeztetik más emberek életét.

Nem könnyen ér el eddig a lét-pozícióig, de mondhatni: még időben, hogy felvegye a kesztyűt minden múlthamisítóval, jelenben grasszáló rasszistával, ostoba politikussal, szemben. Miközben maradt ideje érzelmekre szerettein, környezetén kívül az egész országra. Mert Tabák András - ha szabad most ezt a lejáratott jelszót használni -hazafias költő volt, aki valóban népben, nemzetben gondolkodott. Ezt bizonyítják a 2010 és '14 között írott utolsó versei is.

Bernáth László

Lájkoljon minket a Facebook-on is!