Előző
Következő
új cikk

Belföld

Gati: élete legnehezebb döntése előtt áll Orbán

Népszava|2014. okt 25. 05:00
[A+ A-]

Charles Gati sötéten látja a rendszer jövőjét FOTÓ: NÉPSZAVA

A magyar kormány nyugati elutasítása ma egységes - állítja Charles Gati. A Johns Hopkins Egyetem magyar származású professzora szerint a korrupciós ügy nyomán nemcsak Amerika tehet további diplomáciai lépéseket, de akár az Európai Unióban is eljárások indulhatnak Magyarországgal szemben. Gati úgy véli, a nyugatellenes orbáni retorika és kormányzás nemcsak az alapvető politikai előrelátás hiányát jelzi, de a valódi magyar nemzeti érdekek semmibevételét is. Mindezek miatt a politológus úgy látja: Orbán Viktor élete legnehezebb döntése előtt áll: ha az utóbbi évek kurzusát folytatja, minden bizonnyal megbukik, ám ha újít, abba is belebukhat.

- Most vannak mélyponton a magyar-amerikai kapcsolatok, vagy van még lejjebb?
- Természetesen még ennél is van lejjebb. Sok-sok diplomáciai lépést lehet még elképzelni mindkét oldalról, amelyek akár évtizedekig is súlyosan érinthetik Magyarországot. Én azt remélem, hogy megoldódnak a problémák.

- A rendszerváltás óta ma a legrosszabb ez a viszony?
- Az elmúlt négy évben a magyar-amerikai kapcsolatok egyre rosszabbodtak. Igen sok jelzést, sőt figyelmeztetést kapott a magyar kormány különféle fórumokon; bizalmasan, kevésbé bizalmasan, sőt volt egy hivatalos demars is még Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet idejében. Tehát az a feszültség, amit most láthatunk, nem egyik napról a másikra alakult ki, mert az amerikaiak sokáig nem akarták elhinni, amit láttak és hallottak, a magyar kormány pedig gőgösen, néha kocsmai stílusban utasította el Washington tanácsait.

- A korrupciós ügy volt az utolsó csepp, vagy ez jelzés arról, hogy betelt a pohár?
- Ez lehetett az utolsó csepp. Ráadásul, hogy betelt a pohár, még nem jelenti azt, hogy nem lesznek további ügyek is. Egyelőre azonban úgy látom, Amerika részéről a sok-sok aggodalom kifejezése után most arra várnak, hogy a magyar kormány tegyen pozitív lépéseket az egykori barátság, az egykori bizalom helyreállítása érdekében.

- Ehhez képest azt állítja a magyar kormány, hogy éppen Amerikának, illetve az amerikai kormánynak kellene lépéseket tennie, nyilvánosságra hoznia bizonyítékait és az érintettek névsorát a korrupciós ügyben. Megfelelő diplomáciai reakció ez?
- Meggyőződésem, hogy sok-sok korrupciós ügyről tud a magyar kormány, de egyelőre tovább folytatja eddigi kommunikációját: mint egy rossz házasságban, mindig minden a másik hibája.

- Szijjártó Péter, az újdonsült magyar külügyminiszter ellátogatott az Egyesült Államokba, ám tárgyalásainak semmiféle érdemi eredményét nem tapasztaltuk. Sőt, példátlan módon nem John Kerry külügyminiszter fogadta, hanem az európai és az eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettes. Ez jelzésértékű?
- Igen, de nem ez a lényeg. Ilyen esetekben mindig két lehetőség van. Az egyik az, hogy az amerikai külügyminiszter éppen nincs Washingtonban, hiszen sokat utazik. A másik lehetőség, ahogy azt ön is sejteti, hogy nem kívánják a diplomáciai kapcsolatokat ilyen magas fokon folytatni addig, amíg a magyar kormánytól nem érkezik egy konstruktív válasz. Most erről lehet szó. Elvégre pár évvel ezelőtt, amikor a Martonyi János a magyar diplomácia vezetőjeként az Egyesült Államokban járt, még találkozott az amerikai külügyminiszterrel…

- Igen, Hillary Clinton fogadta őt, sőt Magyarországon is járt még az előző ciklusban, bár akkor is figyelmeztetéseket fogalmazott meg a kormány számára. Az amerikai kabinet baráti szövetségesként az utóbbi négy évben nagyon sokszor szóvá tette a neki nem tetsző magyarországi fejleményeket.
- Pontosan, de nemcsak az amerikai kormánytól érkeztek figyelmeztetések. Az Európai Uniótól és egész világsajtótól is. Önmagában jelzésértékű, hogy egy kis ország ennyire a figyelem középpontjába kerül. Konzervatív és liberális lapok évek óta és egyöntetűen figyelmeztették a magyar kormányt, hogy túlságosan messzire megy el a szövetségi rendszer és a demokratikus értékek semmibevételével, és hogy valamit tenni kell. Ezekre megfontolt, tartós válasz nem jött. A kritikusokat tudatlan ellenségként kezelték. Az újságírókat, szerkesztőket nyilvánosan megbélyegezték. Azt állítja a magyar kormány és lapjai, hogy "mi mindent jól csinálunk, a demokrácia szabályai szerint, a nyugatiak nem értenek minket, nem tudnak magyarul, csak a balliberális oldal információit használják fel", és sorolhatnám. Ez évek óta megy. Ennél nevetségesebb csak az, amikor a kritikákat valamilyen összeesküvéssel párosítják. Nagy megtiszteltetés egyébként, hogy engem is a jól ismert, nagyrabecsült mumusok közé sorolnak a kormány propagandistái.

- Éppen azért kérdeztem a diplomáciai jelzésekről, mert a kormányfő tusnádfürdői beszéde után ön is írt egy hosszabb elemzést, amelyben például azt javasolta az amerikai kormánynak, hogy helyezze alacsonyabb szintre a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Sőt, az Európai Uniót, s az amerikai kormányt is arra biztatta, hogy tűzzék napirendre a magyarországi folyamatok ügyét.
- Ami Orbán Viktor beszédét illeti, az valóban azt sejttette, hogy itt további demokráciaellenes lépések várhatóak a belpolitikában és Nyugat-ellenes lépések a külpolitikában. Ám ez még nem jelenti azt, hogy a következő napokban vagy hetekben ne módosulna a magyar fél álláspontja, különösen a korrupciós ügyben. Sok függ attól, hogy az Európai Unió hogyan reagál az amerikai lépésre. Ugyanis az EU-nak is vannak fontos korrupció-ellenes szabályai. Ha pedig az amerikai kormány döntése és bizonyítékai megfelelnek az uniós követelményeknek, akkor nem tartom kizártnak, hogy az EU is újraértékeli az egész magyar helyzetet.

- Ez azt jelenti, hogy a korrupciós ügy nyomán nemcsak Amerika tehet további diplomáciai lépéseket, de akár eljárások is indulhatnak Magyarországgal szemben az EU-ban?
- Ezt sem tartom kizártnak.

- Konkrétan milyen eljárásokra, illetve diplomáciai lépésekre gondol? Önmagában, azt hiszem, az is példanélküli, hogy egyáltalán nyilvánosságra kerül egy ilyen beutazás-korlátozási ügy, amely kormányzati szereplőket és az adóhatóságot érinti…
- Ne felejtsük el, hogy a nyilvánosság, így én is a magyar újságokból értesültem erről az egész ügyről. Tudtommal a budapesti amerikai nagykövetség nem informálta a magyar sajtót. A magyar kormány tette ezt a Napi Gazdaságnak nyújtott dezinformációval. Kétlem, hogy az amerikai kormánynak módjában áll az érintettek névsorát nyilvánosságra hozni. Ezt törvények tiltják. Vegye azt is figyelembe, hogy a korrupcióellenes harc az egyik legfontosabb ügye lett az Obama-kormánynak. Ezzel szoros kapcsolatban van Barack Obama elnök új doktrinája, amely az amerikai külpolitika központi feladatává tette a civil társadalom felkarolását. Erről a magyar sajtó sajnos nemigen vett tudomást. (Szeptemberi beszédét érdemes lenne áttanulmányozni.) Tehát ezen a téren is várható valamilyen washingtoni lépés. A másik a szövetségesi kapcsolat. Ugyan a katonai kapcsolatok valóban hasznosak, ugyanakkor az oroszokat érintő szankciókról szóló vitában mély ellentétek alakultak ki a magyar és amerikai fél között. Mondanom sem kell, ez most az amerikai külpolitika előtt álló legnehezebb kérdések egyike.

- Amire célzott, hogy Obama elnök negatív példaként említette Magyarországot a civil társadalmat ért fenyegető lépések miatt, összefüggésben lehet a mostani korrupciós ügyben tett határozott amerikai lépésekkel?
- Megismétlem: Amerikában és Európa-szerte fokozódik az elégedetlenség és az aggodalom a magyar kormánnyal szemben. Azok, akik két-három hónappal ezelőtt még nem kritizálták nyilvánosan a magyar kormányt, most megteszik. A magyar kormány nyugati elutasítása ma egységes. Ennek ellenére hadd tegyem hozzá, hogy amikor Obama összehasonlította Magyarországot Egyiptommal, ezzel nagyon nem értettem egyet. A magyar helyzet valóban aggasztó, de nincsenek olyan állapotok, mint Egyiptomban.

- Azért, mert nem tartja olyan súlyosnak például a szabadságjogok korlátozását, vagy mert egy más típusú hatalmi berendezkedést lát itt, mint ott?
- Egyiptomban a politikai ellenzék tagjai közül sokan börtönben vannak, kegyetlenkednek velük, fizikailag kínozzák őket. Nem lehet a két ország helyzetét egy kalap alá venni, ez nagy túlzás, akármennyire kritikusan tekintek is évek óta - mint jól tudja, és a budapesti újságolvasók is tudják - az Orbán-kormány demokráciát aláásó politikájára.

- Az Orbán-kormány lépései nem fenyegetnek azzal, hogy adott esetben egy olyan autoriter berendezkedést hoz létre, mint akár az egyiptomi?
- Azt valóban el lehet mondani, hogy egy autoriter rendszer van kiépülőben, de ez nem Egyiptom, ott a hatalmi berendezkedés is más. Én, mint politikai elemző és tanárember, pontatlannak tartom ezt az összehasonlítást. Szerencsére itt senki sem igényli, hogy az ember egyetértsen a Fehér Ház lakójával.

- Visszatérve ugyanakkor az ön augusztusi cikkére: négy konkrét tanácsot is megfogalmazott az amerikai kormánynak, illetve az Európai Uniónak a Magyarországgal felmerült aggályok ügyében. Egyet már említettünk, a diplomáciai kapcsolatok alacsonyabb szintre helyezését. A mostani eseményekből, nem úgy tűnik, hogy megfogadta az amerikai kormány a másik három javaslatát is?
- Ez nekem is eszembe jutott. Meg kell azonban, hogy mondjam, hosszú, hosszú hónapok óta nem beszéltem senkivel a State Departmentben. Az American Interest-et, ahol ez a tanulmány megjelent, persze sokan olvassák.

- Egy másik felvetése volt, hogy az amerikai kormány javasolhatná az EU-nak, vegye napirendre a magyar ügyeket. Tudjuk, hogy ezen a héten is zajlott egy, a magyarországi demokratikus viszonyokat taglaló vita az Európai Parlament plenáris ülésén, ám ebből is kitűnt: az EU-ra nem jellemző, hogy gyorsan reagálnának.
- Ez így van. Nagyon örülök a megfogalmazásának, mert én nem azt írtam, amit például a The New York Times, hogy vegyék el az uniós forrásokat Magyarországtól. Én azt javasoltam, hogy tűzzék napirendre a magyar kérdést az EU-ban és fontolják meg a tennivalókat a mai magyar kormánnyal szemben, de a magyar nép érdekében. Eddig is többször szerepeltek már a magyarországi ügyek az uniós napirenden, de ez általában nem jelenti azt, hogy gyors döntésre lehet számítani. Ami a lényeget illeti: az utóbbi három-négy évben elég sokat írtam és nyilatkoztam Magyarországról. Számomra a fő kérdés eddig is és most is az, Magyarország érdekében áll-e, hogy egy olyan világban éljen, ahol lényegében egyedül marad. Hogy elszigetelődjön a környezetétől, az Európai Uniótól. Elvégre Szent István óta az ország nyugati identitása a nagy magyar cél és remény, s ezt a '90-es években a NATO-hoz, majd később az EU-hoz való csatalakozással sikerült elérni. Most pedig egyszerre előáll egy olyan magyar kormány, amelyik fütyül a nyugati világra. Ez, ha így megy tovább, nemcsak az alapvető politikai előrelátás hiányát jelzi, de a valódi magyar nemzeti érdekek semmibevételét is.

- Mit kellene most tennie a magyar kormánynak ahhoz, hogy helyreállítsa a viszonyt nyugati szövetségeseivel?
- Hasznos lenne kikérni független, akár ellenzéki szakértők véleményét. Ha tanácsaikat meghallgatják és egyiket-másikat el is fogadják, a magyar név becsületét helyre lehet állítani. Gyorsan hozzáteszem: nem lesz könnyű és nem megy óriási személyi áldozatok nélkül. Az biztos, hogy Orbán Viktor élete legnehezebb döntése előtt áll, történelmi felelőssége óriási. A helyzet szomorú fonákja, hogy ha az utóbbi évek kurzusát folytatja, minden bizonnyal megbukik, ám ha újít és nyugati értékek szerint irányítja az ország sorsát, abba is belebukhat. Az első megközelítés következménye szinte biztos, a másiké csak lehetséges. Ezért vagy ezért is korai még eltemetni a magyar demokráciát.

Biró Marianna

Lájkoljon minket a Facebook-on is!