Népszava

Vélemény

Magyarország a mienk

Népszava|2015. jan 13. 06:09

Akkor most már beszéljünk az ész hangján.

Eltelt néhány nap a szörnyű, tizenkét áldozatot követelő párizsi terrormerénylet után, Európa is ébredni látszik az első döbbenetből. Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt héten, a támadás után azt mondta, „nem ízléses dolog ma az ész hangján beszélni, amikor még a lélek van megrendülve”, s ebben akár egyet is érthetünk vele. Az európai – és nem csak európai - lélek ugyan még mindig meg van rendülve, de az élet megy tovább, s ahhoz, hogy békében és biztonságban folytassuk mindennapjainkat, most már valóban az észre, mégpedig a józan észre lenne szükségünk. És nem utolsósorban ízlésre és jó érzésre.

Nem hiszem, hogy különösebben jó ízlésre utalna, ha egy állam- vagy kormányfő hisztériát kelt, az amúgy is létező idegenellenes érzelmekre tesz rá még egy lapáttal. Tény és való, hogy az európai politika már tavaly bevándorlás-ellenességtől volt hangos, de vezető politikus eddig még nem merészkedett el odáig, hogy kijelentse, „bajt és veszedelmet hoz” az európai emberre a bevándorlás, ezért meg kell állítani.

Lehet ugyan bevándorlásról beszélni, de mindnyájan tudjuk, hogy bevándorlókról van szó, s miniszterelnökünk gyakorlatilag azt mondta, hogy bajt és veszedelmet hoznak a bevándorlók. Nem egyes bevándorlók, hanem mindegyik. Azért mert másak. "Nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani". S ez a mondat azon túlmenően, hogy gusztustalan és kisebbségellenes, az orbáni állítólagos össznemzeti kormány eddig fennhangon hirdetett alaptételének is ellent mond. Ezek után milyen jogon és milyen alapon léphet fel a magyar kormány Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben vagy bárhol, ahol a kisebbségben élő magyarokat jogsérelem éri? Saját mondatával válaszolhatnak vissza, azzal, hogy „mi sem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között”.

Persze, fel lehet azt is hozni, hogy David Cameron brit miniszterelnök is eléggé visszatetszően ágál a közép-kelet-európai munkavállalók ellen, de még ő is csupán korlátozni, nem pedig megszüntetni kívánja a gazdasági jellegű bevándorlást- munkavállalást. Különben is, ha valaki hülyeséget beszél Nyugaton, az még nem jelenti azt, hogy nekünk is feltétlenül azt kell mintának tekintenünk, főleg akkor nem, ha saját országunk elsősorban nem bevándorlókat befogadó, hanem bevándorlókat kibocsátó ország. Tőlünk, az utóbbi években, elsősorban épp Orbán Viktor országlásának és világhírre szert tevő unortodox gazdaságpolitikájának köszönhetően, több százezren hagyták el az országot egy jobb és könnyebb élet reményében, miközben évente néhány ezren érkeznek hozzánk, legtöbben csak átmeneti szándékkal. S noha kétségtelen, hogy az új Magyarország, amit a „nemzeti” kormány épít számunkra, nem az, amit magunknak és gyermekeinknek szeretnénk, azért még nem egy olyan diktatúra, amelyben konkrétan a létünk is veszélyeztetve van. Vagyis, a sok százezer magyar külföldi munkavállaló - bevándorló, gazdasági menekült mind, akiket az orbáni logika szerint egytől egyig haza kellene toloncolni, mert potenciális veszélyt jelentenek a befogadó országra nézve.

Miniszterelnökünk azt mondta, hogy a valóban politikai okokból, életüket mentve elmenekülőknek "meg kell adni, ami jár, mármint menedéket", de a gazdasági okból hazájukat otthagyók számára nem tudunk ilyen menedéket nyújtani”.

Én úgy gondolom, nem sok különbség van aközött, hogy éhen- vagy a lázadók, netalán a kormánycsapatok fegyvereitől hal meg az ember családja, legyen bármilyen színű, fajú, vallású és kultúrájú is, s nem gondolom, hogy az éhhalál elől menekülők előtt be kell zárnunk Magyarország vagy Európa kapuit, miközben nálunk a megvásárolt élelmiszer tetemes hányada végzi a kukákban. És akaratlanul az is eszembe jut, hogy a kommunista diktatúra évtizedei alatt a vasfüggöny mögül a sokszor életüket is kockáztatók túlnyomó többsége nem azért menekült, mert élete forgott kockán, hanem azért, mert jobb és szabadabb jövőt kívánt biztosítani magának, vagy legalább gyermekeinek.

Orbán Viktor már nagyon sokszor, nagyon sok áthághatatlannak hitt határt lépett át gond nélkül az európai porondon. A következmények nem érdeklik, hetykén tesz az elszigeteltségre, amibe emiatt taszíttatott ő maga és általa Magyarország is. Ezzel a nyilatkozattal viszont a jóérzés határát lépte át, az emberi szolidaritás totális hiányáról tett tanúbizonyságot. Még soha nem szembesült a világ annyi humanitárius katasztrófával, mint ami napjainkban párhuzamosan zajlik. Emberek millió élnek menekülttáborokban, ott nyilván életüket már nem fenyegeti közvetlen veszély. Ha onnan érkezik valaki, akkor gazdasági bevándorló és vissza kell toloncolni?

Orbán Viktor megteszi, mert megígérte. Azt mondta: "ugyanakkor nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország".

Miniszterelnök úr, az ön országa nem annyira vonzó hely, hogy tolakodnának a kapuk előtt! A baj csak az, hogy sajnos ez a mi országunk is.

Gál Mária galm@nepszava.hu