Előző
Következő
új cikk

Tudomány

Felébredhet a Szent Anna - tó vulkánja

Népszava-összeállítás|2015. jún 15. 05:17
[A+ A-]

A Csomád – bár látszólag inaktív vulkán – joggal tekinthető potenciálisan aktív magmakamrával rendelkező tűzhányónak FORRÁS: WIKIPEDIA ORG

A Kárpát-medence legfiatalabb vulkánja, a Szent Anna-tóról ismert székelyföldi Csomád alatt még van olvadékot is tartalmazó magmás test, így nem zárható ki, hogy az inaktívnak tekintett tűzhányó egyszer csak felébred. Az MTA-ELTE Vulkanológiai kutatóinak sikerült meghatározni a Csomád kitöréseinek idejét, és megállapították, hogy a vulkán jóval fiatalabb, mint eddig gondoltuk. Az általuk kidolgozott kormeghatározási módszer lehet a vulkánkitörések előrejelzésének egyik új eszköze.

A magyar kutatóknak egy újszerű kormeghatározási módszerrel sikerült pontosan meghatároznia, mikor történtek a Csomád kitörései, és milyen hosszú lehet a vulkán alatti magmatározó élettartama. Mindezek alapján tudományosan is alátámasztható az a kijelentés, miszerint megvan az esélye, hogy a látszólag inaktív tűzhányó felébredjen, és újabb vulkánkitörés következzen be.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bizonyosan lesz újabb kitörés, de legalábbis a lehetősége fennáll. A friss kutatási eredmények alapvetően módosítják a tűzhányó korábbi vulkáni működési idejéről alkotott nézeteket, ugyanis a Csomád jóval fiatalabb vulkánnak bizonyult, mint ahogy azt eddig gondolták a szakemberek.

A vulkáni veszélyt azonban nehéz érzékelni olyan területeken, ahol a történelmi időkben már nem voltak kitörések. Európában nem sokan gondolnák, hogy vulkánkitörés fordulhat elő akár Franciaország, akár Németország területén. Pedig mind az Auvergne, mind az Eifel térsége olyan terület, ahol 6-10 ezer éve – azaz földtani mércével szinte tegnap – még volt vulkáni működés, és ahol nincs kizárva, hogy a jövőben újabb ilyen eseményre kerül sor.

Most kiderült, hogy a Kárpát-Pannon térségben is hasonló a helyzet. Bár ezen a tájon utoljára 32 ezer éve lépett működésbe vulkán, a Csomád tűzhányó korábbi története azt jelzi, lehet még folytatás.

A kutatók egy piciny ásvány (a cirkon urán-hélium és urán-tórium) kormeghatározása alapján rekonstruálták a Csomád legutolsó működési szakaszában zajlott, jelentősebb kitörések korát. A tűzhányó – vélhetően hosszú, akár 40 ezer éves szunnyadás után – 56 ezer évvel ezelőtt egy igen heves kitörésekkel tarkított aktív periódusba lépett. Ez a szakasz 32 ezer évvel ezelőtt ért véget. Ebben az időszakban alakult ki a Mohos- és a Szent Anna-kráter, mégpedig hatalmas, robbanásos kitörésekkel.

A Szent Anna-tó krátere sem a legutolsó kitörés során jött létre, mint eddig hitték, hanem 39 ezer évvel ezelőtt. (Ez a vulkáni működés talán a chilei Calbuco tűzhányó alig két hónapja, április 22-én történt kitöréséhez hasonlítható.)

A Csomád esetében a több mint 10 kilométer magasra emelkedő vulkáni hamufelhőből még 20 km távolságban is több centiméter nagyságú horzsakövek potyogtak, ezt őrizte meg a Kézdivásárhely közelében lévő homokfalban egy 20 centiméter vastag vulkáni réteg. A vulkáni hamuanyag egészen a Fekete-tengerig eljuthatott, amelynek a kimutatása izgalmas kihívás a kutatóknak.

A magyar kutatók újszerű vizsgálati módszerére valószínűleg gyakran fognak hivatkozni a szakirodalomban, mivel a cirkon urán-hélium módszert ilyen fiatal vulkáni működés idejére és ilyen felbontással eddig még nem alkalmazták. - A Csomád esetében a cirkonásványok héliumizotópos kormeghatározásával sikerült megkapni a kitörési korokat. A kapott eredményeket más kormeghatározási módszerekkel ellenőriztük, és ugyanolyan koradathoz jutottunk. Ez pedig új lehetőséget jelent a tűzhányók működési idejének meghatározásában” – mondta Harangi Szabolcs, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezető kutatója az mta.hu-nak.

A kutatás további meglepő eredményhez vezetett: bár a Csomádon 32–56 ezer évvel ezelőtt történtek a kitörések, a kitörési anyagban lévő cirkonkristályok már jóval korábban kialakultak. A magmatározó már 350 ezer évvel ezelőtt létrejött, a cirkonkristályok nagy többsége pedig 100–200 ezer éve keletkezett.

Mi történt a kristályosodás és a kitörések között? A magmatározóban ekkor egy kitörésre nem képes, kristályokban gazdag anyag lehetett, amely feltehetően nem tartalmazott 30 százaléknál több olvadékot. Ez a magmakása akár több tízezer évig is megmaradhatott ebben az állapotában, közel a megszilárdulási hőmérsékletéhez, akár úgy is, hogy közben nem történt vulkánkitörés.

Aztán friss bazaltos magma érkezett a földköpenyből, felhevítette és részben felolvasztotta a magmakását, így akár néhány évtized alatt előállt a kitörésre kész magma, ami többször is heves, robbanásos módon tört a felszínre.

A mostani tanulmány azt hangsúlyozza, hogy egy ilyen anyag több tízezer éven át is megmaradhat, és akár azután is reaktiválódhat, azaz kialakulhat belőle vulkánkitörést tápláló magma. A kutatócsoport eddigi eredményei alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a Csomád – bár látszólag inaktív vulkán – joggal tekinthető potenciálisan aktív magmakamrával rendelkező tűzhányónak.

- A jövőbeli vulkánkitörések kulcsa a mélyben, a magmakamrában van. Az ott zajló folyamatokat kell jobban jellemezni, megismerni – tette hozzá Harangi Szabolcs.

A friss kutatási eredmények tehát arra hívják fel a figyelmet, hogy még számos hasonló tűzhányó lehet a Földön. Felújulásuk lehetőségét a vulkán alá pillantással, azaz a korábbi kitörések anyagának nagy felbontású elemzésével lehet értékelni. E módszerek lehetnek a vulkáni veszély előrejelzésének új eszközei.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!