Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Vadregényes zenei utazás Zemplénben

Népszava|2016. aug 22. 05:45
[A+ A-]

A dél-tajvani Puzangalan Gyerekkórus Sárazsadányban lépett fel FOTÓ: NAGY KÁROLY ZSOLT

Véget ért tegnap a 25. Zempléni Fesztivál. A jubileumi sorozat a legjobb formáját mutatta, a szokásosnál is több helyszínen, gazdag programmal ajándékozta meg a látogatókat. A fesztivál fő erénye, hogy többnyire minőségi művészeti eseményt kínál egészen egyedülálló környezetben, így az összhatás teljesen eltér a megszokott fesztiváldömpingben tapasztaltaktól.

Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját nagyon ritkán látni valódi várban. A Zempléni Fesztivál nyitó hangversenyének szervezői találékonyan felismerték, hogy nem csak a díszlet költséget spórolhatják meg, hanem erős színházi hatást is elérnek azzal, ha a Sárospataki Rákóczi-vár udvarában tartják az igencsak sokszor, sokféle interpretációban játszott Bartók-mű előadását.

Ezzel a gesztussal úgy érezhette a néző, mintha nem koncertszerű produkciót látna, hanem erős színházi adaptációt. Judit (Meláth Andrea) és a Kékszakállú (Kálmán Péter) a vár lépcsőjéről érkeztek a színpadra. Amikor pedig kinyíltak azok a bizonyos ajtók, a vár különböző részét világították meg. Egyszerű jelzés, mégis rendkívül hatásos. Az énekesek pedig a színészi képességeiket is bizonyították.

A fesztivál rezidens együttesét, a Budafoki Dohnányi Zenekart Hollerung Gábor dirigálta, az alkalomtól és a körülményektől kellően ihletetten. Bár a hideggel is meg kellett küzdeni, hiszen eléggé lehűlt a levegő. Az operát megelőzően a nyitóhangverseny első részében Mozart Sinfonia concertante című műve hangzott el, a Dohnányi Zenekar művészei mellett két kiváló szólista – Kokas Katalin és Kelemen Barnabás – tolmácsolásában.

Hollerung Gábornak, aki egyébként a fesztivál művészeti vezetője is egyben, másnap is dolga akadt, hiszen a Megérthető zene című népszerű sorozatának újabb darabja következett, a kiválasztott mű ezúttal Liszt Ferenc: Les préludese volt. A sárospataki művelődési házban a délutáni óra ellenére minden széksor megtelt a nézőtéren, az elmúlt évek alatt vonzóvá vált ez az ingyenes sorozat. A fesztiválnak egyébként is jellemzője, hogy sok rendezvényre nem kérnek belépőt, ezzel a gesztussal is igyekeznek megőrizni a sorozat nyitottságát.

Hollerung rögtön azzal kezdte a műmagyarázatot, hogy a zenét nem lehet szavakkal elmondani, aztán azonnal rá is cáfolt erre az állítására, hiszen a karmester nagyon is el tudja mondani szavakkal a zenét. Az egyébként ismert Liszt-műről olyan filozófiai mélységgel és szenvedéllyel értekezett, hogy azt hiszem, mindenkinek tudott újat adni. „Egy alkotás nem lehet bűntelen, mindig benne van a kételkedés” – mondta rögtön az elején. Aztán az egyik zenerészen keresztül a szerelem simogató és sóvárgó gesztusára mutatott rá. Majd eléreztünk a műben a természet nyugalmat adó lágy öleléséhez. Aztán arról hallhattunk, hogy a természet és a szerelem csodálatos harmóniája hogyan válik erős zenei anyaggá. Hollerung szerint a romantikus mű leginkább az alkotó ember szerepét, esélyét kutatja a világban. Aztán el is jut az alkotás diadaláig, és az alkotó megdicsőüléséig, ami szintén erős üzenet.

Másnap aztán ugyancsak megdicsőültek az alkotók a tolcsvai Oremus-szalonban, ahol Schubert Die Schöne Müllerin (A szép molnárlány) című dalciklusát adta elő Megyesi Zoltán (tenor) és Fülei Balázs zongorán. Az igencsak patinás helyhez méltó produkciót élvezhetett a közönség. Tolcsván egyébként több új helyszín is bemutatkozott, például a frissen felújított Szirmay-Waldbott Kastély egyik terme ahol egy barokk kamaraesten - női szerzők művein keresztül - a női szívhez juthattunk közelebb.

Már amennyire ez lehetséges. Szintén új helyszín a 150 millióból megépített új szabadtéri színpad, ahol nyár esti, a környezethez illő mediterrán hangulatú gospel és soul koncertet tartottak Malek Andrea, Schwartz Dávid, valamint Octovice Énekegyüttes közreműködésével. A programban szerepelt még egy új helyszín mégpedig a füzéri vár.

Aki jó bort iszik, az nemesebb lélekkel bír, nyitott a zenére és a barátságra - ezt Bacsó András, a Tokaj Oremus vezetője mondta, akit idén a borászok borásza címmel jutalmaztak. Bacsó mondata nem csak reklámszlogenként hangzana jól, hanem ennél lényegesen mélyebb mondanivalót rejt, annál is inkább, mert Bacsóék 13. éve vesznek részt aktívan a fesztivál életében, minőségi programot és koncert helyszínt biztosítva.

Egyáltalán nem összeférhetetlen pár finom korty a fesztivál remek kirándulókoncertjeivel sem. Sárazsadányban az elképesztően heves jégeső sem tudta igazán megzavarni a tajvani Puzangalan Gyerekkórus koncertjét. Egyszer ugyan félbe kellett szakítani a műsort, melyet a két évvel ezelőtt átadott néprajzi kiállítóház udvarában rendeztek. A gyerekek, akik az őslakos Paiwan törzshöz tartoznak és tanáraik azonban gyorsan megoldották a helyzetet és az óriási esővel járó vihart követően az eresz alá húzódva, a szerencsére tisztuló égbolt alatt könnyen magukkal ragadták a nézőiket. Sőt ráadásokkal is kedveskedtek. A „tajvani kapcsolat” pedig Hollerung Gábornak köszönhető, hiszen rendszeresen tart kurzusokat Tajvanon.

A komlóskai Ruszin Park viszont üresen maradt a fesztivál meghirdetett időpontjában, a szervezők ugyanis nem bízva a további kedvező időjárásban egy remek fedett faépítménybe vitték az Újharmónia Fúvósegyüttes koncertjét. A kirándulókoncertek sajátossága, hogy vendéglátás is tartozik a programhoz, a komlóskaiak például fantasztikus kecskesajttal és grízes, diós és mákos kaláccsal lepték meg a fesztiválozókat.

A szervezők figyeltek arra is, hogy a társművészetek is hangsúlyosan jelen legyenek. A széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma például az író Grecsó Krisztián és testvére, a táncos Grecsó Zoltán összművészeti estjének adott helyet.

Egészen vadregényes út vezetett a kőkapui Károlyi Vadászkastélyhoz, ahol szintén egy kiránduló koncert keretében a Corpus Harsona kvartett tagjai léptek fel. Pálházától hét kilométernyi erdei kisvasúttal utazott a közönség, ami tényleg különleges élmény. Ehhez a tájhoz nagyon is indokolt a kisvasút, tele is volt minden vagon, sőt néhány érdeklődőnek csupán állóhely jutott. De egyáltalán nem volt kellemetlen végigállni a csaknem harmincperces utat.

A többszörösen díjazott kvartett tagjai a koncert után elárulták, külön öröm számukra önállóan zenélni, bár tisztelik azokat a karmestereket, akikkel saját együttesükben dolgoznak, de élvezik kipróbálni, hogy milyen, amikor azt csinálnak amit akarnak, persze azért ők is vigyáznak a minőségre, ezt a törekvésüket a szakmai elismeréseik is visszaigazolják. A vasúttal visszaérkezve Pálházára a kirándulók a művelődési házban gyűltek össze, ahol egy másik négyes, a Hangár Kvartett tagjai Dvorak F-dúr vonósnégyesét adták elő.

A rendezvény hitele, vonzása most huszonötödik alkalommal is bebizonyosodott, azt hiszem, érdemes jövőre majd jó előre beírni a 26. Zempléni Fesztivál időpontját a naptárba.

Balogh Gyula

Lájkoljon minket a Facebook-on is!