Előző
Következő
új cikk

Belföld

Kényszervallatások gyanúja BKV-ügyben

Népszava|2016. okt 11. 05:01
[A+ A-]

A BKV Akácfa utcai székháza – rendőri jelenlét FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

A BKV-ügy 2009 júliusában kezdődött, amikor kiderült, hogy a közlekedési cég személyzeti vezetője, Szalainé Szilágyi Eleonóra prémiumokkal együtt mintegy százmillió forintos végkielégítést kapott annak ellenére, hogy tovább dolgozott a cégnél. Az esetet vizsgálatok követték, amelyek során először a "vállalat számára haszontalan tanácsadói szerződéseket" firtatták, ezzel párhuzamosan pedig a rendőrség is nyomozni kezdett. Rövid idő alatt Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes került célkeresztbe. Az ügy során a nyomozó hatóság több vádlott, illetve tanú esetében hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével fenyegetve pszichológiai kényszervallatást alkalmazott. A BKV-ügyről szóló sorozatunk első része.

Sokan bizonyára már nem emlékeznek arra, hogy a BKV-ügy hogyan kezdődött. 2009 júliusában a legnagyobb ellenzéki lap arról adott hírt, hogy a BKV személyzeti vezetője, Szalainé Szilágyi Eleonóra prémiumokkal együtt mintegy százmillió forintos végkielégítést kapott annak ellenére, hogy tovább dolgozott a cégnél. Az országos felháborodás fokozása céljából még azt is terjesztették a sajtóorgánumok, hogy Szalainé a végkielégítése mellett havi bruttó négymillió forinttal is gazdagodott. A horribilis összegű havi bérről szóló hírt ugyan a BKV cáfolta - mivel valójában havi bruttó 1,2 millió forint volt a személyzeti vezető fizetése - ennek ellenére a közvéleményt sikerült a médiának a BKV vezetősége ellen fordítania. A közlekedési vállalat kommunikációs igazgatója útján azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy Szalainé azért maradhatott végkielégítése kézhezvétele ellenére még másfél évig a cégnél, mert Balogh Zsolt, az akkori megbízott vezérigazgató a munkaviszonya további meghosszabbításáról állapodott meg vele, mivel az akkor zajló sztrájkok miatt a személyzeti vezető munkájára nagy szükség volt.

Végkielégítések hálójában

Innen indul az a történet, amely 2009 őszétől egészen a választásokig meghatározta a közbeszédet, és olyan fogalmakat vitt be a köztudatba, mint például a korrupció jelképévé vált "nokiás doboz". Rendkívüli jelentőséget kapott a politikai helyzet alakulásában, és nagy mértékben hozzájárult a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció válságához. A végkielégítési ügy 2010-re eljutott oda, hogy őrizetbe vették Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettest, aki akkor a főpolgármesteri szék várományosa volt.

Kocsis István, a BKV akkori vezérigazgatója pár nappal a Magyar Nemzet-cikk megjelenése után vizsgálatot indított Szalainé ügyének tisztázására. Hagyó Miklós is azonnali vizsgálatot kezdeményezett, hogy kiderüljön: tényszerű-e mindaz, ami a lapban megjelent, jogszerű-e a végkielégítéssel és havi javadalmazással kapcsolatos eljárás, megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek, illetve a belső Szervezeti és Működési Szabályzatnak.

Vitézy Dávid, a BKV felügyelőbizottságának (fb) Fidesz által delegált tagja, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivője már a vizsgálat elején arról tájékoztatta a sajtót, hogy szerinte kár érhette a BKV-t a volt humánpolitikai igazgató végkielégítése miatt. A Fidesz ezt követően azonnal a legfőbb ügyészhez fordult Szalainé ügye miatt, mivel szerintük felmerült a különösen nagy kárt okozó hűtlen vagy hanyag kezelés gyanúja.

Nem sokkal ezután, szintén 2009 júliusában újabb BKV-s végkielégítési botrányról tudósított a Magyar Nemzet: Bosnyák Gyula alig egy évig volt stratégiai igazgató a cégnél, ennek ellenére mintegy negyvenmillió forintos végkielégítést kapott. Bosnyákkal eredetileg 2007-től 2011-ig szóló, határozott idejű szerződést kötött a közlekedési társaság, de kinevezése után egy évvel menesztették, mivel kudarcba fulladt a nevéhez köthető, a menetrend-módosítást, járatritkítást tartalmazó paraméterkönyv elfogadtatása. Mindezek hatására a BKV belső vizsgálatot indított, hogy átvizsgálja bérezési és jutalmazási rendszerét, és 2007 januárjáig visszamenőleg átnézzen minden végkielégítést.

A kirobbant végkielégítési botrányt meglovagolva a Fidesz ebben az időszakban folyamatos tűz alá vette a fővárost irányító koalíciót. 2009. július 29-én fordult a párt a legfőbb ügyészhez Szalainé ügye miatt, és kezdeményezte Balogh Zsoltnak a felmentését is az ügyben játszott "elengedhetetlen szerepe miatt". Vitézy Dávid az fb következő ülésén ötpontos javaslatcsomagot nyújtott be, hogy "megszűnjön a korrupció és a pazarlás a főváros közlekedési vállalatánál". Vitézy kérdőjelezte meg először a nyilvánosság előtt a BKV által kötött tanácsadói szerződések szükségességét; szerinte az ötpontos javaslatra azért volt szükség, mert "a cégtől milliárdok folytak el az indokolatlanul megkötött, a vállalat számára haszontalan tanácsadói szerződésekre és az alkalmazott tanácsadók bérére".

A rendőrség tájékoztatásából az derült ki, hogy a sajtóban megjelent információk, illetve a politikai nyomás gyors cselekvésre ösztönözte a Budapesti Rendőr-főkapitányságot a BKV végkielégítési ügyeivel kapcsolatban. Ami a lehető legtermészetesebb volt a NER előtti időkben, teljesen jogosan, hiszen ez a dolguk. A nyomozás megindulása, gyorsasága, illetve annak főkapitányi szinten történő kezelése azonban megér néhány szót.

Tanácsadói szerződések

Miután a végkielégítések ügyében a belső vizsgálat lezárult, 2009. augusztus 9-én Kocsis István feljelentése nyomán, hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt nyomozás indult a BRFK-n. 2009. augusztus 13-án összevonta a folyamatban lévő nyomozással a BRFK a Kocsis István BKV-vezérigazgató által augusztus 10-én, nagy kárt okozó bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentést. 2009. augusztus 17-én már az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága is a BKV-üggyel foglalkozott.

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője 2009. augusztus 19-i sajtótájékoztatóján pedig bejelentette, hogy fegyelmi vizsgálatot kezdeményez a Fidesz-KDNP Hagyó Miklóssal szemben. Elküldte azt az ügyészségi megkeresést, amelyben öt ügy kivizsgálását kérik a legfőbb ügyésztől. Ezek közé tartozik Hagyó Miklós sajtóreferensének, Horváth Évának az ügye is.

A Fidesz leginkább a Hagyó Miklós által a BKV élére kinevezett Antal Attila és az őt követő Balogh Zsolt tevékenységére volt kíváncsi, illetve képet szerettek volna kapni a "Hagyó-lekötelezettek működéséről". Ezért kikérték a BKV tanácsadói szerződéseinek egy részét. Ezeket a 2008. augusztus végén hivatalba lépett Kocsis István át is adta az ellenzéki frakciónak és erről tájékoztatta Hagyó Miklóst is. Ez után pattantak ki a botrányok, amelyek közül az egyik Hagyó Miklóst is érintette, mivel szóvivőjét, Horváth Évát a BKV is foglalkoztatta. A BKV a Fidesz szerint "kifizetőhelyként” működött. Szerintük a korábbi BKV-vezérigazgatók olyan érdekeltségekkel is megbízási szerződéseket kötöttek, amelyek "egyetlen mozdulattal beköthetők Hagyó Miklóshoz vagy a menedzsmenthez". 2009. augusztus 31-én Hagyó Miklós lemondott a BKV felügyeletéről.

Habár 2009 előtt nem volt elmarasztaló eredményt hozó belső ellenőrzési vizsgálat a BKV-nál, 2009 szeptember elsején a rendőrség is komolyabban kezdett el foglalkozni az üggyel: Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány levelet írt Kocsis Istvánnak, amelyben közölte, hogy állampolgári bejelentés nyomán a BRFK nyomozást folytat a BKV által kötött tanácsadói szerződések kapcsán esetlegesen megvalósult hűtlen kezelés bűncselekmény tekintetében. Belső vizsgálatra kérte Kocsist, illetve arra, hogy amennyiben a vizsgálatok kapcsán gyanús szerződéseket találnak, arról készítsenek kimutatást, illetve küldjék meg a nyomozó hatóságnak. Ezután 2009. szeptember 14-én a BKV belső ellenőrzése büntető feljelentést tett a "luxusmetró"-tanulmány, valamint a Libegő, a Fogaskerekű és a Sikló népszerűsítéséről szóló két, egyenként 9-9 milliós tanulmány ügyében. Az elsőt Antal Attila vezérigazgató, a másodikat Balogh Zsolt megbízott vezérigazgató írta alá. 2009. szeptember 16-án már konkrét szerződésre volt kíváncsi a BRFK: megnevezte azon cégeket, amelyek valamiért gyanússá váltak. Két hét kellett tehát ahhoz, hogy már a rendőrség mondja meg: kiket akarnak, és kiket nem akarnak vizsgálni.

Politikai megrendelők kerestetnek

Kocsis István szeptember végén olyan kijelentést tett, miszerint az elmúlt hat és fél év végkielégítéseinek fele volt súlyosan előnytelen. A végkielégítéses "trükkök" kára szerinte 822 millió forint. A legtöbb ilyen kontraktus 2007-és 2008-as, így a két közvetlen előd, Balogh Zsolt és Antal Attila nevéhez kapcsolódik. Mindenesetre Kocsis István ismeretlen tettes ellen tett szeptember 30-án újabb rendőrségi feljelentést különösen nagy vagyoni kárt okozó bűncselekmény gyanúja miatt. 2009. október 30-án a BKV belső vizsgálata alapján újabb, bűncselekmény-gyanús kifizetések ügyében tett feljelentést a BRFK-nál Kocsis.

Itt utalnék Skoda Gabriellának, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjének egy későbbi, 2010. februári nyilatkozatára, amely szerint az egész nyomozás már a kezdetektől ügyészi felügyelet mellett zajlott, tehát már a nyomozás elrendelésétől kezdve kiemelt ügyként kezelték. Ez fontos részlet lesz később. 2009. november 20-án Hagyó Miklós lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről is. A szocialista főpolgármester-helyettesek lemondásával megszűnt a fővárost több mint egy évtizedig irányító koalíció. Megindult az egykori koalíciós partnerek között a harc, az egymásra mutogatás.

2010 januárjára - 90 nappal a választások előtt - fordulatot vett az ügy, és az események felgyorsultak. Ekkor rabosították Szalainét, a BKV két volt vezérigazgatóját - Antal Attilát és Balogh Zsoltot - pedig ekkor hallgatták ki. 2010. január 7-én a BRFK kezdeményezte Szalainé előzetes letartóztatásba helyezését, miután gyanúsítottként hallgatták ki különösen nagy vagyoni kárt okozó csalás gyanújával, a több mint 86 millió forintos végkielégítése miatt. Ugyanezen a napon arra kérte a Fidesz a rendőrséget, hogy "nevezze meg a politikai megrendelőit, és találja meg a politikai felelőseit is a BKV-val összefüggő botrányos ügyeknek".

2010. január 26-án a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsította meg Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját. A gyanú szerint 2008. december 31-i hatállyal Antal Attila közös megegyezéssel megállapodott Szalainé Szilágyi Eleonórával a munkaviszonya megszüntetéséről, ami formailag úgy történt, mintha rendes felmondással váltak volna meg tőle. A volt humánpolitikai igazgató így a csaknem 100 millió forintos végkielégítésének kifizetése után is a cégnél maradhatott bruttó 4 millió forintos fizetésért. Szalainé ügye nyomán több vezető is távozott a közlekedési társaságtól, mások mellett Balogh Zsolt, aki megbízott vezérigazgatóként aláírta Szalainé továbbfoglalkoztatását.

A nyomozó hatóság innentől kezdve rendkívüli intenzitással és gyorsasággal igyekezett bizonyítékokat találni és - mint utólag bebizonyosodott – kreálni Hagyó Miklós és gyanúsított-társai bűnösségének alátámasztására. Ennek érdekében olyan eszközöket is felhasznált, amelyek kívül esnek a nyomozási taktika megengedett eszköztárán. Több vádlott, illetve tanú esetében, hosszú ideig tartó előzetes letartóztatás, illetve börtönbüntetés kilátásba helyezésével fenyegetve pszichológiai kényszervallatást alkalmazott annak érdekében, hogy elsősorban Hagyó Miklósra nézve - de ide sorolható Demszky Gábor és Gyurcsány Ferenc is - terhelő vallomásokhoz jusson. (Folytatjuk)

Dr. Kádár Éva írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!