Előző
Következő
új cikk

Belföld

Kényszervallatások gyanúja BKV-ügyben (2. rész)

Népszava|2016. okt 12. 05:05
[A+ A-]

Hagyó Miklós tárgyalásra érkezik FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

A BKV-ügyben tett nyomozati vallomások és a sajtóban az ügyről megjelent információk pontos kronológiája arra utal, hogy a sajtóban megjelentek és a későbbi vádlottak vallomásai között ok-okozati összefüggés van. Az idézett vallomásrészletek azt igazolják, hogy a nyomozati munka célja elsősorban bizonyos politikusokra vonatkozó vallomás kicsikarása volt. A BKV-ügyről szóló sorozatunk második része.

2010 januárjában elkezdődött azon későbbi vádlottak kihallgatása, akik a bíróságon pszichikai kényszerről számoltak be. Ebben a hónapban három alkalommal hallgatták ki gyanúsítottként Horváth Évát, Hagyó Miklós egykori szóvivőjét. Ő 2007 elején, a 4-es metró projekt keretében került a BKV-hoz. Néhány hónapig a cégnek a DBR igazgatóságához rendelt szóvivője volt, de 2008 elejétől már Hagyó belső embereként emlegették a hírekben.

A rendőrség azzal gyanúsította meg Horváth Évát, az ügy későbbi VI. rendű vádlottját, hogy 2008. február 1. és 2009. szeptember 18. között úgy vett fel a BKV-tól összesen 24 millió forint munkabért, prémiumot és jutalmat, hogy azért ténylegesen nem végzett munkát. Emellett hozzájárult a kifizetést engedélyezők által elkövetett hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetéséhez. Kocsis István szerint Horváth Éva munkaviszonya "jogszerűtlenül bújtatott" állás volt, ezért, amikor a sajtóból megtudta, hogy a BKV alkalmazásában áll, azonnal kérte munkaviszonyának megszüntetését. A bíróságon Horváth Éva állítólagos fiktív foglalkoztatásának vádjáról első fokon megállapítást nyert, hogy az alaptalan volt.

Horváth későbbi, a Kecskeméti Törvényszéken meggyanúsításának, első kihallgatásának körülményeiről tett vallomásában jól érzékelteti azt a légkört, amely a BKV-ügy kezdetén uralkodott. Jellemző módon a média előbb értesült meggyanúsításáról, mint ő maga: "2010. év januárjában meggyanúsítottak, ezt követően pedig részletes vallomást tettem önként, majd 2010. év februárjában újra meggyanúsítottak és házkutatást tartottak nálam. Mindezt úgy, hogy a média előbb tudta mikor mi történik, mint én. (…) A nyomozást jól jellemzi az is, hogy amikor 2010 januárjában – véleményem szerint jogtalanul (de erre még kitérek) – zárolták a bankszámlámat, azt sem a nyomozó hatóság tájékoztatásából tudtam meg, hanem egy ismerősöm hívott fel, hogy a Magyar Televízió Híradójában bemondták és igaz-e ez? Ez minimum furcsának nevezhető.”

2010. január 11-én újabb BKV-vezetőt hallgatott ki gyanúsítottként a BRFK: Regőczi Miklóst (később VIII. rendű vádlottat). A BKV volt kommunikációs vezérigazgató-helyettesét ekkor még csak Horváth Éva foglalkoztatása miatt gyanúsították meg. Ezen a napon panaszt tett a gyanúsítás ellen, tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el, és közölte, hogy nem kíván vallomást tenni.

2010. január 12-én a rendőrség kihallgatta Zelenák Tibort (későbbi IX. rendű vádlottat), a BKV volt kommunikációs főosztályvezetőjét. Zelenák az első kihallgatása során a gyanúsítás ellen panaszt tett, az abban közölt bűncselekmények elkövetését tagadta, nem kívánt vallomást tenni. Elmondta, Horváth Éva korábban került a BKV-hoz, mint ő, és soha nem volt a munkáltatója. Mint az várható volt, a BKV-ügyben az alacsonyabb beosztásban lévő dolgozók után az egykori vezérigazgatók következtek.

2010. január 26-án a sajtó arról adott tájékoztatást, hogy a rendőrség őrizetbe vette és hűtlen kezeléssel gyanúsítja Antal Attilát, a BKV volt vezérigazgatóját, aki az ügyben később III. rendű vádlott lett. Antal 2004-től a Nógrád Volán elnöke volt. 2007-08-ban volt a BKV vezérigazgatója, ő váltotta a hosszú ideig regnáló Aba Botondot, akit 2006-ban Demszky Gábor a Combino-botrány miatt mozdított el.

Antal Attila szerepe azért érdemel hosszabb elemzést, mert olyan részletes vallomást tett a nyomozati szakaszban, amelyre a legfőbb vádpontot épültek a vádiratban. Később, a bíróságon pedig ő volt az, aki először és mélységében nyilatkozott a kényszer-vallatásokról. Antal a Kecskeméti Törvényszéken, 2012. szeptember 25-én azt mondta: "Őrizetbe vételem napját követő vallomásomban mindezt tudomásomra is hozták, azzal, hogy amennyiben az elvárásoknak nem tudok megfelelni, hosszú időre előzetes letartóztatásba kerülök. Mindezt természetesen nem védőim jelenlétében közölték, akkor, amikor hoztak-vittek a kihallgatásra. Állandó szóhasználat volt a Hagyóék, Mesterházyék, ilyen szavakkal illették azt a kört, amiben én a korábbi időszakban dolgoztam. (...)

Az, hogy a nyomozati vallomásomkor a valóság nem nagyon érdekelt senkit, azt is mutatja, hogy 2010. január 26-án részletes nyilatkozatot tettem arról, hogy mit végeztem a BKV-nál, azt eredményezte, hogy őrizetbe vettek és értésemre adták, hogy ha nem leszek együttműködő hosszú hónapokra, akár évekre is előzetes letartóztatásba kerülök és hetente fognak meggyanúsítani egy-egy újabb szerződéssel. Én elmondtam, hogy nincs tudomásom semmilyen guruló forintokról, de figyelmeztettek, hogy ez azt jelenti, hogy én Hagyóékat védem és ezzel csak magamat hozom menthetetlen helyzetbe, előzetes letartóztatásba fogok kerülni. Hogy ez ne történjen meg, hagytam, hogy a jegyzőkönyvezés során a hangsúlyok máshová kerüljenek. Javasolta helyett utasított, tájékoztatás helyett jelentés kerüljön a jegyzőkönyvbe, ami így megfelelt az elvárásoknak. (...) Első napon a vérnyomásom az égig felment, aznap a gyógyszereimet sem tudtam bevenni.

A Gyorskocsi utcában eltöltött éjszakák azt a tudatot alakították ki bennem, hogy a szívem ezt nem fogja kibírni. (...) Az első háromnapi vallomásom végig úgy zajlott, hogy vallomásomat szinte bekezdésenként átnézték, állítólag megküldték az ügyészségnek, hogy elegendő-e a szabadlábra helyezésemhez. Az ember ilyenkor megpróbál megfelelni. (…) Az én szemem előtt is a szabadság lebegett, ki akartam kerülni. Ezért tettem a vallomásomban olyan nyilatkozatot, amelyet a hatóság elvárt tőlem." 2010. január 29-én Antal Attila házi őrizetbe helyezéséről jelentek meg hírek a sajtóban.

2010. január 30-án az atv.hu arról adott hírt rendőrséghez közeli források alapján, hogy Antal Attila és Balogh Zsolt is terhelő vallomást tett Hagyó Miklósra. Bár tudjuk, hogy Balogh Zsolt is vallomást tett ekkor, de nem tudjuk pontosan, hogy azt mikor tette, mit mondott és ki hallgatta ki, mivel első két (január 26-án és január 29-én tett) nyomozati vallomását titkosították. A januári időszakról összességében megállapítható, hogy ekkor történtek azok a kihallgatások, amelyekre később a vádirat épült.

2010 februárjára a politikai lejárató kampány célt ért; február 1-én visszalépésre kérte az egyéni képviselő-jelöltségtől Hagyó Miklóst az MSZP fővárosi elnöksége. Február 2-án Hagyó lemondott fővárosi közgyűlési mandátumáról, visszalépett budapesti listás helyéről és egyéni képviselő-jelöltségétől is.

2010. február 3-án őrizetbe vették Regőczi Miklóst, akit februárban összesen háromszor hallgattak ki. Az első meghallgatásán még bűnösségét egyértelműen tagadó Regőczi Miklós vallomásainak tartalmában döntő fordulat az őrizetbe vétele után, 2010. február 3-án következett be. Innentől kezdve nem csak saját magára, hanem másokra is súlyosan terhelő vallomásokat tett. Hogy ennek mi lehetett az oka, nem tudni, de ha a kronológiát megnézzük, világossá válik, hogy a sajtó azt írta: volt főnökei terhelőket mondtak Hagyóra.

Regőczi a bírósági tárgyaláson az ezen a napon lefolytatott, valamint az ezt követő kihallgatásairól a következőket vallotta (Kecskeméti Törvényszék, 2012. november 6.): "Milyen büntető eljárás az, ahol a kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy reggel fél nyolckor elindulnak valakiért hogy letartóztassák és behozzák, majd útközben 3/4 8-kor kapnak egy telefont, hogy mégsem lehet az illetőhöz nyúlni és visszarendelik őket a Teve utcába? Milyen büntető eljárás az, ahol a kihallgatást végző rendőrök arról panaszkodnak nekem, hogy az eljárás kezelése büntetőügyi szempontból teljesen szakmaiatlan, hiszen általában először bizonyítékokat gyűjtenek, nyomozást folytatnak, és csak utána gyanúsítanak meg valakit? Ez esetben viszont ügyészi utasításra pont fordítva kellett cselekedni. Először gyanúsítottak meg embereket és csak utána kezdték el lefolytatni a nyomozást és bizonyítékokat gyűjteni. Állításuk szerint ez szakmai képtelenség és így nem is lehet megoldani egy-egy ügyet. Először voltak meg az úgynevezett bűnösök, aztán kezdték el hozzájuk keresni a bűnt. (...)

Milyen büntető eljárás az, ahol vallomástétel közben a rendőrség folyamatosan faxolja a vallomást az ügyészségre, és emiatt hosszú szüneteket kell tartanunk, amíg megjön a válasz, hogy mi a következő kérdés? (…) Látszik a vallomásokból, hogy amíg őrizetbe nem vettek, addig nem tettem téves nyilatkozatokat, csak utána. Az előzetes letartóztatás a magyar joggyakorlatban a kényszer-vallatással egyenértékű. Ebből kifolyólag egyetlen cél vezérelt, hogy minél hamarabb családom körében lehessek. Ennek érdekében hatósági irányításra születtek a vallomások. Amikor a folyosón haladtunk vagy a liftben voltunk, természetesen soha nem a kihallgatói szobában, a rendőrök az ügyvédem és az én értésemre adták, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást teszek. Ezért én a cégnél töltött 18 hónap alatt hallott folyosói pletykáktól kezdve, konkrét ügyeken át mindenféle állításokat tettem. Amit mondtam, annak nagy részére a kihallgatók úgymond nem voltak vevők, ötletszerűen szemezgettek belőle a nyomozás során. (...) Elmondtam, hogy tudomásom szerint az SZDSZ-hez köthető egy bizonyos ügy.

Ez kevés volt a nyomozóknak. Aztán elmondtam, hogy ez Demszky Gáborhoz köthető. Ez is kevés volt. Aztán azt sugalmazták, hogy a velem együtt szintén letartóztatott Mesterházy Ernőt kellene előtérbe helyezni, mert nekem akkor lesz jó. Tehát amikor egy-egy konkrét ügyről abszolút áttételesen másod, harmad, negyed kézből származó hiteltelen információkkal rendelkeztem, azt is megosztottam az ügyészséggel a kiszabadulásom érdekében az ő szájízük szerinti megfogalmazásban. Jellemző módon még Gyurcsány Ferencre is kértek tőlem vallomást. (…) Az előzetes letartóztatásnak semmilyen feltétele nem állt fenn esetemben. Pontosan, időben megjelentem az idézésekre, lakcímemen tartózkodtam, épp akkor volt négy hónapos a kisfiam, első gyermekem, akihez mély érzelmi kötődésem volt és van, rendelkeztem bejelentett munkahellyel és rendszeres jövedelemmel. (…) Az ügyészség előzetest kezdeményezett, a nyomozási bíró házi őrizetet rendelt el. (…) Utána született egy másodfokú döntés, ahol elrendelték az előzetest. Ezt a döntést hozó bírót időközben kinevezték alkotmánybírónak, ebből mindenki vonja le a következtetést.”

Dr. Francsics Imre, Regőczi védője perbeszédében a következőképpen nyilatkozott erről az ominózus kihallgatási napról (Kecskeméti Törvényszék, 2015. december 21.): "2010. február 3-án 7 óra 40 perckor szintén az én jelenlétemben történt a kihallgatása, a gyanúsítást megértette. Panasszal élek ellene, mondta Regőczi, mert ezekre a szolgáltatásokra szükség volt a BKV-nál, és nem követtem el a bűncselekményt. Jegyzőkönyv lezárva 8 óra 5 perckor. (...) De itt nem ért véget a nap, tudniillik sem én, sem a gyanúsított nem hagytuk el a Teve utca épületét, hanem aznap 13 óra 38 perckor folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson vettünk részt, ahol a gyanúsított úgy döntött, hogy vallomást tesz, mi több beismerő vallomást tesz, mi több azt ecseteli a 4 órával korábban tett vallomásával foglaltakkal szöges ellentétben álló tartalommal, hogy a gyanúsításban szereplő szolgáltatások a BKV számára szükségtelenek voltak.

Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Regőczi Miklós még aznap, és mi történt ez alatt a 4-5 óra alatt, mennyire életszerű ez, és mi volt a döntés megváltoztatásának az oka. (…) Én azért azt remélem, hogy ezek a tények, az időpontok, a kronológia, a bekövetkezett pálfordulás a nézetet illetően, hogy reggel 7 óra 40 perckor még azt mondja, hogy ezek hasznos szerződések voltak, nem követtem el bűncselekményt, nem teszek vallomást, aztán 4 órával később, anélkül, hogy elhagyta volna a Teve utcát meglepő módon vallomást akart tenni, meglepő módon már nem tartja szükségesnek, sőt, nagyon károsnak tartja a szerződéseket, mi több, elkezdi mondani a saját vallomását.

Azt hiszem, hogy aki ismeri ezt a szituációt és ezeknek a lélektanát, az nem teszi fel kérdésként, hogy miért nem rögtön tett feljelentést egy olyan ember, akit ott rögtön őrizetbe is vettek, és akinek ott a helyszínen azt mondták, hogy ha »okosan« nyilatkozik és olyan vallomást tesz, nyilván konkrét személyekre terhelőt, akkor abban az esetben majd esetleg még az előzetes letartóztatás sem vetődik föl, de mindenesetre utána előbb-utóbb szabadlábon védekezhet. Azt gondolom, hogy ez nem az a szituáció, ahol az ember ezek után följelenti azokat, akik ennek a fajta pressziónak őt kiteszik."

2010. február 10-én Regőczi a korábbinál már részletekbe menőbb, konkrét személyekre nézve terhelő vallomást tett. Dr. Francsics Imre perbeszédében erről azt mondta: "2010. február 10. napján került sor a további folytatólagos kihallgatásra. Annyiban van ennek az időpontnak jelentősége, hogy ezek már azok a kihallgatások voltak, ahol ha úgy tetszik, a nyomozó hatóság és a vádlott megegyezésének és alkujának megfelelően Regőczi Miklós vállalta, hogy elkezdi mondani a történetet, vállalta, hogy folyamatosan konkrét személyekről, konkrét cégekről nyilatkozik. (…) Regőczi Miklós magától kezdte el mondani, kérdések nélkül azt a fajta vallomást, amit elvártak tőle, lehetőleg az érintett személyekről, a BKV vezetőiről, mindezt pedig azért, hogy az előzetes letartóztatása lehetőség szerint minél hamarabb megszűnjön.”

(folytatjuk)

Nyilvános nyomozási részletek
A BKV-ügyben végig megfigyelhető, hogy a meggyanúsítások után szinte azonnal kiszivárogott az információ a sajtónak, és az erről szóló hírekben a gyanúsítottak teljes nevét közzétette a média, pedig az erre vonatkozó jogszabály, a 26/2003. (VI.26.) BM-IM együttes rendelet szerint a nyomozó hatóság a büntetőeljárás nyomozati szakaszában nem adhat olyan tájékoztatást, amelynek során a gyanúsított, a sértett, a tanú, egyéb személy azonosíthatóvá válik.
A nyomozás minden olyan mozzanata nyilvánosságot kapott, amely a gyanúsítottak állítólagos bűnösségének bizonyítását támasztotta alá. A gyanúsítottak pedig nem voltak olyan helyzetben, hogy megcáfolhassák a sajtóbeli vádakat. Erről az intenzív média-aktivitásról annak egyoldalúságát, a gyanúsítottak bűnösségének állandó sugalmazását, a terheltek személyiségi jogainak megsértését nézve megállapítható, hogy egy szervezett, politikai lejárató kampány volt.

Dr. Kádár Éva írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!