Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Orbán leváltásának útja

Népszava|2017. jan 7. 07:30
[A+ A-]

Medgyessy Péter már miniszterelnökként is összefogást javasolt – akkor másokkal FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Legutóbb Medgyessy Péter, volt miniszterelnök tett javaslatot arra, hogy a baloldalnak minden „finnyáskodás” nélkül össze kell fogni a Jobbikkal is Orbán leváltására. És jött a számtan: MSZP + DK + PM + Együtt + LMP + MOMA... A képlet azonban hibás, mert nem számol a pszichológiai faktorral! Ha például a DK és a MOMA együttes 5-6 százalékát hozzáadjuk, le kell vonnunk legalább annak a háromszorosát, vagyis mindazokat, akik nem lesznek hajlandók olyan pártszövetségre szavazni, amelyben Gyurcsány és Bokros szerepel. És hány olyan baloldali szavazó lesz, aki Vonára nem lesz hajlandó szavazni! És persze fordítva...

Egy valamit látnunk kell: nem az ilyen számtani bűvészmutatványokkal kell foglalkoznia a baloldalnak, a liberálisoknak, hanem meg kell szólítaniuk a szürke, kiábrándult többséget. Ez a kulcs, és nem a számtani összeg. Azokat kell megszólítaniuk, akiknek már tele a hócipőjük az egész rendszerváltó anti-elittel!

A rendszerváltás óta eltelt egynegyed évszázad a magyar történelem újabb kudarckorszaka. Ez több, mint a Horthy-korszak volt. Ennyi év alatt fel kellett volna zárkózzunk a fejlettek szigetéhez, ehelyett még lejjebb csúsztunk. Holott a rendszerváltás pillanatában hatalmas előnnyel rendelkeztünk a többi posztszovjet országhoz képest, miután nálunk volt korábban egy gazdasági reform (1968), működött egy kvázi piacgazdaság, és itt volt a legliberalizáltabb, leghumanizáltabb a lenini-sztálini diktatúra. Ez az előnyünk foszlott semmivé az elmúlt egynegyed évszázad alatt!

A hazai baloldal katasztrofális teljesítményt nyújtott a rendszerváltás után, és az emberekben már afféle pavlovi reflexként rögzült a felismerés: ha jön a baloldal, jön a megszorító csomag. Jómagam könyvet írtam a Borkos csomagról, annak katasztrofális gazdasági és társadalmi hatásairól. (A Bokros-csomag mítosza és a valóság. Laurus K. 2007.) Meghirdetése pillanatában (2005. március 11.) megjósoltam, hogy ez lesz a baloldal öngyilkossága. Senki nem hallgatott rám. Semmi kézzelfogható eredménye nem volt, ha csaknem az, hogy a V alakú válságot W alakúvá transzformálta, eltolta a kilábalást három évvel. Nem lehet a humán tényező rovására, leértékelésére sem hosszú távú modernizációs stratégiát, sem rövid távú egyensúlyteremtést alapozni. Az idő bebizonyította ennek igazságát.

Medgyessy Péter jó irányban indult el, semmi gond nem volt az ő gazdaságpolitikájával, megvolt a béremelés fedezete, nem eladósodásból finanszírozta (ez bizonyítható), amikor megpuccsolták, akkor 61-62 százalék GDP arányos államadóssággal adta át a kormányrudat.(Ma az államadósság mutatója, a Fidesz hatévi erőlködése után 74 százalékos.) A puccsisták között voltak olyan, ma is vezető posztot betöltő politikusok, akiknek fogalma sincs a közgazdasági egyszeregyről, pedig ha a párt kormányzó pozícióba kerülne, az első sorokba felkészült közgazdák kellenének a javából.

Semmi gond nem volt Medgyessy gazdaságpolitikájával, nemzetközi viszonylatban ez a 61-62 százalék kiváló eredmény, közben lement az infláció 3,6 százalékra (nesze neked bérinfláció!), az államháztartás hiánya 5,6 százalékra, a növekedés 4 százalék körül stabilizálódott. Minden rendben volt. Ha hagyják akkor Medgyessyt, ma Orbánról annyit tudnánk, mint Torgyán Józsi bácsiról. Suchman Tamás, a Tocsik botrány hőse szólította föl először lemondásra 2004. augusztus 14-én, s ebben is van valami jelképes. Ehelyett jött a Gyurcsány-Kóka féle elképesztő kóklerkedés. Úgy zuhant a reálbér 12-13 százalékkal, hogy közben az adósságráta fölugrott 83 százalékra, és baloldalon a fű se rezdült. Ki érti ezt? És Gyurcsánynak volt képe azt mondani, hogy „az adósságnövekmény ott cincog a maguk zsebében”. De jó lett volna! Ez nagyobb hazugság volt, mint Őszöd.

A baloldalnak először is szembe kell néznie önmagával, saját hibáival. Ki kell mondaniuk, hogy ha bármikor hatalomra kerülnek, soha többé nem lesz megszorító csomag. Egy rövid írás keretében nem mehetek bele abba, hogy a megszorító csomagok miért ostobaságok, elég ehhez M. Friedmant elolvasni, aki állítja, a humán tőke leértékelésére nem szabad, nem lehet gazdaságpolitikát alapozni. A baloldalnak be kell vallania például, hogy Medgyessy Péter leváltása a részükről súlyos hiba volt. Megszorító politikát baloldali kormány nem folytathat, legalábbis büntetlenül nem.

Ma az egy főre jutó GDP terén az EU kétharmadán állunk (67 százalék), míg a reálbérszínvonal terén az egyharmadán (34 százalék). Ebből látható, hogy nem igaz a „túlfogyasztó tücsöknemzet” mese. Ellenkezőleg. Éppen az alulfogyasztás, a piaci kereslet elégtelensége, és a humán tőke tragikus történelmi alulértékeltsége blokkolja a magyar gazdaság teljesítményét. Dinamikus bér-és nyugdíj felzárkóztatásra van szükség a gazdasági potenciál kibontakoztatásához. A kiáramló bér majd megteremti folyamatosan önmaga fedezetét a piacon keresztül, vagyis a magyar gazdaság a fenntartható növekedés és fejlődés egyensúlyi pályájára áll.

Mi tehát a teendő? Két út kínálkozik! Az egyik, hogy a hazai baloldal, főként a szocialista párt vezetősége szembenéz önmagával, hibáival, és teljesen új, hiteles emberekkel újraépíti önmagát, meghirdeti az emberbarát, humán-tőkebarát politikát. Ehhez persze értő közgazdászok kellenének (nem látok a holdudvarban ilyeneket), és erkölcsileg feddhetetlen politikusok.

A másik út egy teljesen új formáció. Egy új balközép párt létrehozása, amely képes lesz leváltani a mai magyar baloldalt is, fölépítve a helyén egy új, valódi szociáldemokrata formációt. Bevallom, hogy én erre az utóbbira látok nagyobb esélyt. Meg kell szólítani a kiábrándult többséget! Nem csak a választásoktól már távol maradókról van szó, hiszen a Fideszre rengeteg elégedetlen ember szavazott jobb híján, akik úgy gondolták, hogy Orbán Viktor a kisebbik rossz. Ne szólja le őket ezért nagyképűen senki! Látnunk kell, hogy a migráns kérdés kezelése bizonyult döntőnek, és tetszik-nem tetszik, de a baloldalnak ki kell mondania: tévedtek, mert a kerítés, és az illegális migráció visszaszorítása volt az egyetlen járható út. Mert ez nem humanitárius kérdés, hanem alapvetően biztonsági kérdés. A baloldal, a liberális oldal teljességgel félreértette és félrekezelte ezt a problémát. Nem csak nálunk, hanem egész Európában.

Ha lenne egy épkézláb, tisztességes alternatíva, akkor a Fidesz szavazóbázisából is le lehetne hasítani egy jelentős szeletet. Új paradigmára, új stratégiára lenne szükség. Ha nem lesz ilyen váltás, ha marad a számtani egyszeregy, a nagy összeadási önbecsapás, akkor Orbán Viktor marad. Nemcsak 2018-ban, hanem 2022-ben is. A végén még úgy fogják kitámogatni a hatalomból a temetőbe, mint egykor Brezsnyevet. És ezért a baloldal csak magát hibáztathatja majd!

Gazdag László közgazdász, egyetemi docens

Lájkoljon minket a Facebook-on is!