Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Nádas Péter memoárral jelentkezik

Népszava|2017. jan 9. 05:45
[A+ A-]

Az emlékezés mindig fordítás, valaminek a saját nyelvre, értelmi szintre történő lefordítása FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Nádas Péter új kötete, a Világló részletek nem fikciós alkotás, hanem nagyívű memoár a szerző elmúlt hét évtizedéről. A Kossuth-díjas író kisebb-nagyobb megszakításokkal mintegy tíz éven keresztül írta a kötetet, amelyből már több alkalommal felolvasott részleteket. Az idén októberben 75. életévét betöltő Nádas szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ezúttal saját életét kellett aprólékosan megvizsgálnia, a munka során pedig törekedett arra, hogy minden leírt dolgot különböző forrásokkal támasszon alá.

Akár tudatos - és igencsak leleményes - reklámfogás is lehetne az, ahogyan Nádas Péter új kötetét kezeli. Az író négy évvel ezelőtt, 2013 októberében azért járt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hogy az intézménynek adományozza teljes fotográfusi életművét. Az esemény lezárásaként háromnegyed órán keresztül tartott felolvasást a Világló részletek című akkor még készülő művéből. Amikor két évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában, a Litera-estek keretében Veiszer Alinda televíziós műsorvezető faggatta, a program zárásaként a Kossuth-díjas szerző a pódiumra lépett, és szintén hosszú felolvasást tartott a kötetből. A visszaemlékezésből részletek jelentek meg a Jelenkor és az időközben megszűnt Holmi folyóiratokban.

A kötet, amelyből a szerző nem csak felolvasott, hanem amelyről több helyütt nyilatkozott is, április 5-én kerül a boltokba, de az interneten már mától előjegyezhető. A megjelenés kapcsán telefonon kerestük Nádas Pétert, akit a Zala megyei Gombosszegen lévő otthonában értünk el. Nádas lapunknak elmondta, nem tett fogadalmat a 2017-es esztendőre vonatkozóan, mivel úgy véli, a fogadalom igazán nagy jelentésű dolog, ezért az ember csak ritkán szánja rá magát arra, hogy megfogadjon valamit. Egy-egy évre vonatkozóan pedig különösen nem szokott fogadalmat tenni, jelentette ki kategorikusan. Új kötetéről, a Világló részletekről is a visszaemlékezés jelleget emelte ki. „Ezek a saját memoárjaim, szemben az eddigi fikciókkal, a regényekkel, elbeszélésekkel. Most kizárólag a saját életutamra koncentráltam" - mondta, hozzátéve, hogy a címben szereplő világló szót a régi magyar irodalomból kölcsönözte.

Kíváncsi voltam, vajon jelentett-e bármiféle nehézséget az, hogy ezúttal nem fikciós, inkább sok kutatással és emlékidézéssel járó tényirodalmat írt. Nádas Péter a felvetésre azt mondta, fennakadást nem, de más megközelítést igényelt a munka. „Egészen más, ez a leghűbb kifejezés erre. Igyekeztem csak olyan dolgokat leírni, amelyek dokumentálhatóak, családi vagy történelmi dokumentumokkal igazolhatók. Mindig többes számban, mert igyekeztem csak olyan dolgokat leírni, amelyek ellenőrizhetően dokumentálhatók, tehát több forrásból visszakövethetők. Akár olyan esetekben is, ahol a források ellentmondanak egymásnak. Egyébként mindenütt jeleztem, ha ellentmondó vagy különböző verziói vannak az adott esemény leírásának" - mesélte Nádas. Akárcsak Hérodotosznak, úgy neki is amolyan „szuperolvasónak" kellett lennie, hiszen a források nem minden esetben megbízhatóak, így forráskritikát kellett gyakorolnia.

Nádas Péter a Népszavának beszélt arról is, hogy nincs egyetlen olyan történés vagy korszak, amelyet szívesen kiemelne a közel hétszáz oldalas munkájából. „Ilyen kiemelni való azért nincs, mert az a tudatban sincs. Én az emberi tudat szempontjából írtam meg a könyvet, nem a saját emlékeim szempontjából. A tudatnak pedig nincsenek ilyen súlypontjai, csak a napi élet teszi fontossá vagy kevésbé fontossá az egyes eseményeket" - közölte. Elárulta azt is, hogy az alkotás közben a legnagyobb munkát talán az jelentette, hogy a „saját életét meg kell állítani" egy memoár megírásához. A Világló részletek egyes fejezeteit már a Párhuzamos történetek megjelenése előtt elkezdte írni, de a munka javát a háromkötetes, ezerötszáz oldalas művet követően - vagyis az elmúlt mintegy tíz évben - írta.

Mint mondta, továbbra is a bevált, hozzávetőleges napi ötórás munkamódszerét követi, általában reggel nyolctól délután egy óráig dolgozik. Bár minél idősebb, annál kevesebbet ír, tette hozzá. A beszélgetés ezen pontján egy apró félreértésből fakadóan Nádas Péter kijelentette, az emlékek nem mindig azonosak az átélt vagy elhangzott dolgokkal. Az emlékezés mindig fordítás, valaminek a saját nyelvre, értelmi szintre történő lefordítása, jegyezte meg.

Az író október 14-én tölti be 75. életévét. Ennek kapcsán a Jelenkor Kiadó sajtóreferensét, Orosz Anettet kerestük, de az év elején még nem tudott pontos információval szolgálni arról, hogyan emlékeznek meg „sztárszerzőjük" születésnapjáról. A világszerte elismert Nádas Péter az idei évben is sokat fog utazni, mint a Népszavának elmondta, elsősorban különböző könyvei miatt, amelyek közül többet belföldön és külföldön, idegen nyelvekre ültetve egyaránt bemutatnak.

Mészáros Márton

Lájkoljon minket a Facebook-on is!