Előző
Következő
új cikk

Szerintem

A kádári konszolidáció világához

Népszava|2017. jan 12. 06:26
[A+ A-]

A téma jelentősége, és a szerző – Törzsök Erika – véleménye iránti érdeklődésem okán igyekeztem figyelemmel olvasni a Kemény-iskoláról szóló visszaemlékezést a Szép Szó szombati összeállításában. Ferge Zsuzsa mellbevágó állításához, miszerint: 150 év történetét áttekintve a történelmileg legjobb időszak a szegénység szempontjából nézve az 1965 utáni két évtized volt, azt kérdezném: mi ebben a mellbevágó? Ez a tapasztalata majd mindazoknak, akik a saját és a közvetlen környezetük sorsát a települési, a kulturális, a szociális perifériák helyzetéből élték, s élik meg. Az lehet mellbevágó, hogy az állítás rendszerspecifikus – a jövedelem- és vagyonelosztás mikéntjére vonatkozó - okai mily kevéssé témája a médiának, s a regnáló szellemi mainstream számos meghatározó szereplőjének, amelyet a kapitalizmus apologetikus elkötelezettjeinél még csak-csak érteni vélek.

Kemény István munkásságát megvilágító cikk 1965-re teszi a szerző s fiatal társai megismerkedését a szociológussal, s példaként érzékelteti tájékozottságát, felkészültségét illetően az „akkor épp megnyílt” székesfehérvári Csontváry kiállításhoz fűződő kötődését. Pontosítok: a kiállításra 1963-ban került sor, 1965-ben a kiállításhoz kapcsolódó igényesebb tanakodásokba már jócskán belejátszhatott az a tudományos igényű mű is, ami a festőről 1964-ben, Németh Lajos művészettörténésztől jelent meg. Ahhoz a kérdéshez, hogy a 60-as évek második felében lehetett-e egyetemen tanítani a szociológiát, azt felelem: lehetett. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen vizsgaköteles tárgy volt. A szociológia tárgyáról és a történelmi materializmushoz való viszonyáról folyó – gyakran politikai célzatú indítékoktól sem mentes – viták mellett, beindultak a konkrét szociológiai kutatások, s gyökeret vert a szakmailag érintett igényes műhelyekben a szociológia önálló tudománnyá fejlődésének jelentősége.

A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja 1963 elején megalakult. S hogy 1968 lett volna az Illés együttes „megjelenésének éve”? Ez kissé elmosódott állítás. Az együttes 1967-re már országos népszerűségre tett szert, 1968-ra már a kultúrpolitika is díjazta a jelentőségüket, a filmgyáraktól sorra kapták a szereplési lehetőségeket. Megbecsüléssel zártam le a cikk olvasását.  Hitelesebbnek éreztem a sorait, mint amikor mondjuk a kurzus levéltári kutatóitól, fizetett emlékezet-feltáróitól, vagy korábban évtizedekig távol élő honfitársaimtól hallgatom, olvasom, miként éltek nemzedékek a rendszerváltozás előtti hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. 

dr. Balogh Géza