Előző
Következő
új cikk

Külföld

Szabadesésbe kezdett a török líra

Népszava|2017. jan 12. 05:31
[A+ A-]

Erdogan elnök legutóbb egy hónapja szólította fel honfitársait, hogy dollárjaikat váltsák be lírára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH

Súlyos gazdasági válság fenyeget Törökországban. Miközben Recep Tayyip Erdogan elnök az ország minden gondjáért a Nyugatot okolja, egyértelmű, hogy a harcias retorikával csak tovább ront a helyzeten. A nemzeti valuta, a líra tegnap újabb mélypontot ért el.

Az egyik Cristiano Ronaldóról készült fénykép mostanság gyakran bukkan fel a török kormányt bírálók Twitter-fiókján. A Real Madrid sztárja négyest mutat ujjaival, amellyel négy Aranylabdájára utal. Ez a négyes azonban teljesen más értelmet nyer a török ellenzékiek körében: azt jelenti, egy euró már több mint négy török lírát ér, illetve egy dollár 3,89 líra. Tavaly május óta nem gyengült ilyen mértékben az euróhoz képest a török nemzeti valuta. December 31. óta ráadásul a pénznem 8,57 százalékkal esett a dollárhoz viszonyítva. A világ valutái közül ez idő alatt a líra teljesített legrosszabbul, még a mexikói peso 4,75 százalékos értékcsökkenése is jobb ennél. A visszaesés egészen drámai. 2013 szeptemberében egy dollár még 2,09 lírát ért, 2015 decemberében 2,91-et, tavaly év végén pedig már 3,5-öt.

Még a július 15-én végrehajtott puccskísérletet követően sem regisztráltak ily mértékű visszaesést. Az értéktőzsdén megjelentek a spekulánsok, a shortolók, akik a líra értékcsökkentésére fogadtak. Ez be is jött nekik, ennyire könnyen ritkán juthatnak pénzhez az értéktőzsde szerencselovagjai.

A feje tetejére állt Recep Tayyip Erdogan gazdaságpolitikája. A török elnök rendre arra serkenti honfitársait, hogy bízzanak a nemzeti valutában, megtakarításaikat lírában tartsák, dollárjaikat is nyugodtan váltsák be. Ezzel azonban éppen ellentétes folyamatok indultak el, tömegek kezdik dollárra váltani pénzeiket. Természetesen az egyre súlyosbodó bizalomvesztés is hozzájárul a nemzeti valuta értékének zuhanásához. Ehhez képest szinte csodával ér fel, hogy a politikai és gazdasági bizonytalanság ellenére az elmúlt évben 2,1 milliárd dollár külföldi tőke érkezett az országba.

A líra szabadesésének már most nagyon megérzik a következményeit Törökország polgárai. Az elmúlt 15-20 napban jelentős drágulás volt megfigyelhető, amit a kormánypárti sajtó a szokatlan hideggel magyaráz. A benzin ára folyamatosan nő. Egyedül a gyümölcsök árában nem történtek jelentősebb változások.

Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy a még decemberben nyilvánosságra hozott adatok szerint 2016 harmadik negyedévében 1,8 százalékkal csökkent a GDP, megérthetjük, miért épít ki egyre diktatórikusabb rendszert Erdogan, miért tartóztattak le július közepe óta több mint száz újságírót. Egy demokráciában hamar kiderülne az, hogy a kormány politikája miatt került nehéz helyzetbe a gazdaság, így azonban mindent a külső ellenségre, a gülenistákra, s az Erdogan szerint őket támogató Nyugatra lehet fogni.

A török statisztikai hivatal december végén egyébként még rosszabb adatokkal jött ki. Eszerint már 2016 első negyedévében 0,4 százalékos csökkenésnek indult a gazdasági teljesítmény, amit a második negyedévben 1,1 százalékos emelkedés követett, ám a harmadik negyedévben már 2,7 százalék volt a csökkenés. Különösen drámai a helyzet a gazdaság motorjának tekintett ipari termelés tekintetében: három negyedéven keresztül csökkent, a harmadik negyedévben pedig a visszaesés már az öt százalékot is elérte. Hasonló mértékű csökkenést regisztráltak az építőipari szektorban is. Ehhez képest elenyésző a mezgazdasági szektorban és a szolgáltatásokban regisztrált két százalékos esés. A turizmus sem talált magára az Oroszországhoz való közeledéstől függetlenül sem.

A negyedik negyedéves adatokra még jópár hetet várni kell, szakértők szerint azonban semmiféle javulásban sem lehet bízni részben a csökkenő belső fogyasztás, részben a líra riasztó értékvesztése miatt. Mindez azt sejteti, hogy a világ nagyobb gazdaságai közül Brazília és Oroszország mellett Törökország mutatja a legnagyobb válságjeleket.

A 2017-es kilátások sem túl rózsásak Ankara számára. Az állam a puccskísérlet után egy sor céget sajátított ki, amelyek összértéke meghaladja a 10 milliárd dollárt. Az állami tisztogatás, amely eddig mintegy 130 ezer embert érintett, a magánszektoron is nyomokat hagyott. Emelkedik a munkanélküliség, romlik az életszínvonal.

A gyenge gazdasági teljesítményben a tisztogatások mellett politikai okok is szerepet játszanak. Az Európai Unióban egyre komolyabban merül fel a csatlakozási tárgyalások felfüggesztése. Igaz, Berlin nem akarja teljesen bezárni a kaput Törökország előtt attól tartva, hogy Ankara felmondja a tavaly márciusban az Európai Unióval megkötött menekültügyi megállapodást, s szíriai bevándorlók millióit irányítja majd az EU felé. A török vezetés már hónapok óta a drámai forgatókönyv megvalósításával fenyeget, bár ezzel azért óriási öngólt is lőne, hiszen hiába a nagy egymásra borulás Erdogan és Vlagyimir Putyin orosz elnök között, az ország számára továbbra is messze az Európai Unió a legfontosabb kereskedelmi partner.

Amiatt sincs fény az alagút végén a török gazdaság számára, mert a nemzeti valuta rohamos értékcsökkenése eredményeként drámaian megemelkedett a vállalatok dollárban való eladósodása. A vállalatok deficitje 2016 szeptemberében elérte a 213 milliárd dollárt, ami 228 százalékos emelkedés a 2009 szeptemberi 65 milliárd dollárhoz viszonyítva. A cégek pánikba estek, sok cégvezető sem látott más kiutat: dollárt kezdtek vásárolni, hogy elejét vegyék a még nagyobb bajnak.

A jegybank hétfőn beavatkozott a líra védelmében, ennek hatásai azonban csak percekig érződtek.

Török illetékesek azt állítják, a gyógyírt az elnöki köztársaság bevezetése jelentené. Szerintük ez a stabilitás garanciája. Hogy ők maguk is elhiszik-e azt, hogy Erdogan teljhatalmával kevesebb lenne a véres merénylet az országban, s a gazdaság egy csapásra ismét növekedési pályára állna, módfelett kérdéses.

A török parlament hétfő óta vitázik az elnöki köztársaság bevezetéséről szóló javaslatról. Háromötödös többség kellene ahhoz, hogy a tervezetet népszavazásra bocsássák, a kormánypárt, az AKP azonban csak 316 képviselői hellyel rendelkezik a törvényhozásban, ezért az ellenzékinek mondott nacionalista párttal, az MHP-val szövetkezik. Az utóbbi kurdellenes politikai erő elnöke, Devlet Bahceli közölte, mind a parlamentben, mind a referendumon igennel szavaz. A támogatásért cserébe alelnöki tisztség ütheti a markát. Csakhogy az Erdogan melletti kiállással a párt szakadását is kockáztatja. Eddig az MHP fél tucatnyi politikusa jelezte, hogy nem követi Bahceli utasításait. Igaz, még az ő támogatásuk nélkül is messze meglenne a népszavazásra bocsátáshoz szükséges többség. Hírek szerint az AKP-nál sem mindenki örül a változásoknak. Mivel azonban a pártvezetés mindent megtesz azért, hogy ne titkos legyen a szavazás, ezért aligha mer bárki is nemmel szavazni a kormánypárti padsorokban helyet foglaló képviselők közül.

A szociáldemokratának nevezett CHP és a kurdbarát HDP, melynek két társelnöke, Selahattin Demirtas és Figen Yüksegdag is vizsgálati fogságban ül, biztosan nemmel szavaz majd a parlamentben. Előbbi párt elnökének, Kemal Kilicdaroglunak annyit legalább sikerült elérnie, hogy a török parlamenti adó élőben közvetíti a vitát. A CHP minden lehetséges eszközt bevetve megpróbálja megsokszorozni a parlamenti vita időtartamát, a szavazást azonban aligha akadályozhatja meg.

A referendumon egyszerű többség is elég, nincs meghatározva, hány százalékos részével szükséges az érvényességhez. A népszavazás sikere, ha a voksolás valóban demokratikus lesz, nem borítékolható előre, mert felmérések szerint a lakosság, ha csekély mértékben is, inkább a parlamentáris demokrácia megtartását támogatja.

Ugyan az elnöki köztársaság megalkotói azzal érvelnek, hogy az Egyesült Államokban és Franciaországban is elnöki köztársaság az államforma, az új berendezkedés alapján a török elnök tényleg hazája egyeduralkodójává válna, hiszen a legfelsőbb bíróság, az ügyészség személyi összetételébe is beleszólhatna, s az igazságszolgáltatást teljes egészében felügyelhetné. Persze nagyjából ezt teszi most is, így az elnöki köztársaság lényegében a mostani rendkívüli állapot meghosszabbításának tekinthető.

Rónay Tamás

Lájkoljon minket a Facebook-on is!