Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Kimegyek a fényre (3)

Népszava|2017. márc 11. 07:10
[A+ A-]

Múlt szombaton délelőtt szokás szerint kimentem a Fényre, vagyis a Fény utcai piacra, s összefutottam útközben egy régi barátommal, aki Lackóval, a tacskójával éppen deklit venni ment. Fogalmam sem volt, hogy mi az a dekli, tőle tudtam meg, hogy az olyasmi része a disznónak, ami a legfinomabb falatok közé tartozik, van deklije az oldalasnak és a lapockának. Ezek afféle apróhúsok, amiket az ember észre se vesz, ha nem figyel, magyarázta a barátom, aki azonban nagyon is odafigyel az életnek ezekre az apró részleteire. Azt mondta, hogy Pesten kevés hentest ismer, aki deklire vágja a sertést, de az egyik történetesen a Fény utcai piacon dolgozik, éppen őhozzá igyekezett a barátom. Javasoltam neki, hogy piacozás közben igyunk meg egy kávét az emeleti kávészaküzletben, remek hely, nem csodálkoznék rajta, ha a dekliszakértő hentes is odajárna kávét inni, ha ennyire odafigyel a finom részletekre. Bementünk, de Lackót, a tacskót odakint hagytuk. Az üvegen túlról szemrehányó és bánatos szemekkel figyelt minket.

– Lackó nem szereti, ha valahol kint hagyom – dünnyögte a barátom.

– Milyen okos kutya – válaszoltam.

– De még mennyire! Okosabb, mint némelyik magyar választópolgár! – tromfolt rá a barátom, s elmesélte, hogy pár hete, amikor a piacon összetévesztette őt valakivel a Volt Államtitkár, akkor Lackó, a tacskó azonnal rámordult, majd tüntetően elfordult.

A Volt Államtitkár messziről kiszúrta őket, szervuuuuusz, de régen láttalak, így lépett oda a barátomhoz, aki először körbenézett, hogy vajon őt szervuuuuuszozta-e le a Volt Államtitkár, ő ugyanis a Volt Államtitkárral életében nem találkozott személyesen. Erre emlékezett volna. A Volt Államtitkárt ugyanis ki nem állhatja. Sőt, egy felfuvalkodott, nagyképű kis senkinek tartja, egy megélhetési bólogatójánosnak, aki ész nélkül megszavaz mindent, amit Orbán úr a frakcióvezetőjével a parlament elé vitet. Most egyszerű mezei képviselőként szolgálja a pártvezért, de a második Orbán-kormányban rövid ideig államtitkár volt, s azóta is annak tekinti magát. A barátom nem értette, hogy a Volt Államtitkártól mivel érdemelte ki ezt a hosszú és harsány szervuuuuuszt, de hát ő egy udvarias ember, neki ugyanis - például Orbán úrral ellentétben - volt gyerekszobája, és annak az ablaka nem disznóólra nézett – mint például a frakcióvezető úré –, hanem a zeneakadémiára.

Mondom, barátom jól nevelt ember, lekezelt hát a Volt Államtitkárral, aki nagyon örvendezett, a barátom hogyléte felől érdeklődött, s kissé savanyú képet vágott, amikor a barátom azt mondta neki, hogy köszöni szépen a kérdést, nincs valami jól, de csak jobban lesz végre, ha sikerül leváltani a kormányt. Hahahaha, nevetgélt zavartan a Volt Államtitkár, aki váratlanul még le is Sanyizta a barátomat, ebből jött rá a barátom, hogy egy Sanyival téveszthették össze, de nem javította ki a Volt Államtitkárt, hanem el akart slisszolni mielőbb, de a Volt Államtitkár még beszélgetni akart, s megjegyezte Lackóra, a tacskóra nézve, hogy te Sanyi, nem is tudtam, hogy te kutyás vagy. A kutya szó hallatán Lackó megvető képpel fölnézett a Volt Államtitkárra, aki ezt biztatásnak vette, s meg akarta vakarni a tacskó fülét, az azonban nem hagyta magát, lerázta magáról a simogató kezet.

– Ez a kutya nem fekszik le akárkinek! – jegyezte meg a barátom diadalmasan, mire a Volt Államtitkár megint csak zavartan nevetgélt, de akkor jött igazán zavarba, amikor a barátom szélesen rámosolygott::

– Kár, hogy ennek a kutyának nincsen szavazati joga. Több esze van, mint némelyik Fidesz-szavazónak.

A Volt Államtitkár hebegett valamit, mire a barátom megadta neki a kegyelemdöfést:

– Kellemes hétvégét, kedves Lőrinc.

A Volt Államtitkár zavartan összevonta a szemöldökét, ekkor jöhetett rá, hogy egy vadidegennel beszélget, aki ráadásul összetévesztette valakivel, s pont egy Lőrinccel. Nem biztos, hogy a kormánypárti képviselők még nem gondolkodtak el Lőrinc úr mesés gyarapodásának okain. Az sem biztos, hogy egymás között nem teszik szóvá Lőrinc úr meggazdagodásának ügyét – nem etikai okokból persze, mert a morál szó hiányzik a kormánypárt alapszabályából. Hanem csak azon egyszerű oknál fogva, hogy szívesen cserélnének vele. Miért éppen Lőrinc úr a Kiválasztott Személy? Ezen tán eltűnődnek olykor ők is.

Úgyhogy a lelőrincezés már soknak bizonyult a Volt Államtitkárnak. Elhadart egy viszlátot, és elszelelt, a barátom pedig összenézett Lackóval, a tacskóval, s azt állította nekem múlt szombaton kávézás közben, amikor ezt a történetet elmesélte, hogy szerinte a kutya röhögött.

– Mindent értett, ráadásul mindenkit ismer a politikában, mert együtt szoktuk nézni a híradókat – magyarázta a barátom.

Miközben kávézgattunk, Lackó, a tacskó az üvegen túl nyugtalanul fészkelődött a folyosón, nem tetszett neki, hogy míg mi odabent vagyunk, neki kívül a helye. Láttam rajta, hogy egyenrangúnak érzi magát velünk, és még azt is kinéztem volna belőle, hogy a kedvünkért szívesen megivott volna egy feketét, pedig a kutyák, ha jól tudom, nem kávéznak. De vannak más jó tulajdonságaik is: nem szoktak államtitkárok lenni, sem teljhatalmú pártvezérek, sem strómanok – nem akarok tippeket adni, kedves Volt Államtitkár úr, de igazán megérdemelnék azt a bizonyos szavazati jogot.

Kácsor Zsolt

Lájkoljon minket a Facebook-on is!