Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Oltásokról, a tények tükrében

Népszava|2017. ápr 8. 07:05
[A+ A-]

Egyre többen vonják kétségbe a kötelező oltások szükségességét FOTÓ: THINKSTOCK

„A tények nem szűnnek meg létezni attól, hogy nem veszünk róluk tudomást.” (Aldous Huxley)

Mindenkivel közös nevező: tegyünk meg mindent gyermekeink egészségéért. A kérdés csak az, hogy miként? Ma hazánkban 11 betegség ellen oltanak kötelezően, és ott vannak még az ajánlott oltások is, amit igen sok szülő - bízva gyermekorvosában - szintén beadat. Évtizedeken keresztül úgy tanítottak minket (orvosokat, lakosságot egyaránt), hogy az oltások jók, szükségesek, az oltások védenek és ártalmatlanok, legfeljebb néha fordul elő enyhe helyi reakció. Nem is nagyon vonta ezt senki kétségbe egészen addig, amíg csak 4-5 betegség ellen oltottak. Aztán egyszerre, szinte ugrásszerűen megnőtt az oltások száma, ezzel párhuzamosan az oltásokkal kapcsolatos problémák és ennek nyomán az oltáskritikusok száma is.

A mértéktelenség a szakma más szegletében is megmutatkozik. Utalnék az antibiotikumok sokszor felesleges, indokolatlan használatára. Ennek az egyre több antibiotikumra rezisztens baktériumtörzs kialakulása lett a válasz – hosszú idő után ugyan, de ma már végre nyilvánvaló. Egyre több cikket, felhívást tesznek közzé ebben az ügyben, helyesen. Az oltások problematikájának helyén kezelése azonban úgy látszik még várat magára. Vagy mégsem?

Az alábbiak elé kívánkozik: az oltáskritikusok nem azt mondják, hogy egyáltalán ne oltsunk, ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy a vakcinák biztonságosak, tartós védettséget adók legyenek, és csak teljes körű tájékoztatás után, a szülő beleegyezésével adhassák be a gyermekeknek. Követelmény még az oltottak gondos után-követése, az oltást követő nemkívánatos események (OKNE), más néven mellékhatások jelentése, azok alapos kivizsgálása.

Biztonságos?

Amerikában évek óta „autizmus járványról" beszélnek. Egy 2013-ban publikált cikk szerint 1978-ban 10.000-ből 1, 2013-ban már 50-ből 1 gyerek lett autista. Ezeket az adatokat többször és több helyen is megerősítették. Donald Trump és felesége már az elnöki beiktatás előtt is beszéltek az oltásokról. Elnökként pedig egyik első intézkedésével felkérte Robert F. Kennedy Jr.-t, legyen egy olyan bizottság vezetője, amely az oltásbiztonságot vizsgálja. Tette ezt azt követően, hogy kiderült a CDC (Center for Disease Control and Prevention) – az Amerikai Járványügyi Hivatal egyik munkatársa, dr. William Thompson lelkiismeretétől vezetve – bevallotta, hogy fiókjaiban olyan, eddig nyilvánosságra nem hozott dokumentumok lapulnak, melyek megerősítik az MMR (kanyaró, mumpsz és rózsahimlő elleni) oltás és az autizmus kialakulása közötti lehetséges összefüggést. A nyilvánosság elé tárt, kozmetikázott statisztikákkal pedig a valóság meghamisításával mind a szakmai, mind a laikus világot megtévesztették - nem a felhasználók, hanem a gyártók érdekeit szolgálva. Dr. William Thompson erről a következőket mondta: „Számomra mindez azt jelenti, hogy néhány hónapig a poklot járom, mivel ez nyilvánosságra kerül. De ez semmiség, ha összehasonlítom egy családdal, ahol a gyermek és a család éjjel-nappal szenved. Mélységesen szégyellem azt, amit tettem.”

Kennedy, aki jó ideje foglalkozik már ezzel a témával, elvállalta a feladatot az alábbiakat nyilatkozva: „Gyakran megkérdezik tőlem, hogy miért kezdtem ebbe bele. Nem így terveztem, de válaszút elé értem: tehettem volna úgy, mintha ez az ügy nem is létezne és élem tovább az életem. Vagy belevágok és vállalom az összes ezzel járó kockázatot. Én ez utóbbi mellett döntöttem az út minden nehézségével együtt. Ezeket a nehézségeket örömmel vállaltam, mert ha akár egy gyereket is meg tudok menteni ettől a sérüléstől, a fájdalomtól (...) Isten életet adott ezeknek a gyermekeknek és ezek a cégek megfosztják őket ettől. Ez bűntett. Fizikai bántalmazás. Gyermek ellen elkövetett erőszakos cselekedet. Bizonyos esetekben még annál is rosszabb. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy nem vállalom fel ezt a küzdelmet. És ha már felvállaltam, akkor a végsőkig kitartok. Nem fogok megfutamodni és nem adom fel. Harcolni fogok értetek, harcolni fogok a gyermekeitekért.”

Oroszországban is beszélnek az oltásbiztonságról. A 2013-ban készült, a Youtube-ra 2016-ban felkerült (később magyar feliratozást kapott) filmen az Orosz Járványügyi Hivatal akkori vezetője Gennagyij Onyiscsenko nyilatkozik. Lengyel kollégák 2012-ben publikáltak egy tanulmányt, amelyet a Byalistoki Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztályának orvosai írtak. Ebből a cikkből idézek: „Egy 2002-es Fertőző betegségek című Lancet (a világ egyik legnépszerűbb orvosi folyóirata) tanulmányban olvasható: a bizonyítékok összesítése azt sugallja, hogy a személyes és a környezeti higiénia lecsökkenti a fertőzések terjedését és így ezen felmérés eredményei azt mutatják, hogy folyamatos, mérhető, jó hatása van a környezeti és személyes higiéniának a fertőző betegségek terjedésének csökkenő tendenciájára”. Ugyanezen tanulmány kimutatta, hogy a fertőző megbetegedések miatti elhalálozások már lényegesen korábban szinte elhanyagolható szintre süllyedtek, még mielőtt a tömeges immunizálási programokat bevezették volna.

Az óvatosság elve

Jelenleg a fejlett országok növekvő, komplex immunizálási oltásrendet vezetnek be. 40 évvel ezelőtt a gyermekeket 5 betegség ellen immunizálták - Dift-Tet-Pert-polio-himlő -, mára már 11-re emelkedett azoknak a betegségeknek a száma, amelyek ellen oltanak, miközben többször ismétlendő, multikomponensű vakcinákat ajánlanak fel (pl. Pentaxim 5 betegség ellen, MMR 3 betegség ellen).

Az orvosok és a kutatók már a 60-as évektől rámutatnak arra, hogy a gyermekpopuláció egészsége romlik, és ez a rosszabbodás egybeesik az egyre nagyobb számú oltás bevezetésével. Az allergiás megbetegedések, mint például az asztma, az autoimmun betegségek, a cukorbetegség és sok neurológiai működészavar, tanulási nehézség, ADD (figyelemhiányos működési zavar), ADHD (figyelemhiányos hiperaktív működési zavar) görcsök és autizmus – olyan krónikus megbetegedések, amelyekre már felhívták a figyelmünket. Egyre több és több kérdés és kétség merül fel, aminek tisztázására mind az orvosok, mind a szülők válaszokat várnak.

A fentiekről szól az Izraelben dolgozó Yehuda Shoenfeld „Oltások és autoimmunitás” című 2015-ben megjelent könyve is. Kutatásairól 2016-ban Lipcsében a 10. Nemzetközi Autoimmunitás Kongresszuson számolt be. Az ő nevéhez fűződik az oltásokban található hatásfokozók (általában valamilyen alumínium-só) által kiváltott autoimmun-gyulladásos tünetegyüttes, az ún. ASIA szindróma leírása (Autoimmun Inflammatory Syndrome Induced by Adjuvants).

Olasz nanotechnológiával foglalkozó kutatók 2017. elején megjelent cikkükben arról írnak, hogy vizsgálataik szerint mi minden található az oltásokban még azon felül is, amiről eddig tudtunk. Konklúziójukban további vizsgálatokat javasolnak, mondván, hogy a vakcinákban talált testidegen anyagok enyhébb-súlyosabb mellékhatások okozói lehetnek.

Mary Holland jogászprofesszor 2016. április 26-án az ENSZ-ben elmondott beszédéből idézek: „2005-ben az UNESCO is napirendre tűzte a problémát, amikor is 193 ország konszenzusos alapon elfogadta a Bioetika és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely többek közt kimondja, hogy bármilyen preventív (…) orvosi beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyén előzetesen szabad akaratából, megfelelő tájékoztatást követően hozzájárulását adja. A Nyilatkozat továbbá azt is hangsúlyozza, hogy ezt a jogot semmilyen tudományos vagy társadalmi érdek nem írhatja felül. Mindez a 2500 éves múltra visszatekintő Hippokratészi Eskü kiterjesztését jelenti, miszerint az orvosnak betege érdekeit kell szolgálnia, neki semmilyen körülmények közt nem árthat. A ne árts elve a legfőbb parancs, amely fokozott óvatosságot ír elő az orvos számára, és egyben az egyén érdekét egyértelműen a közösség, a nyáj érdeke fölé helyezi. Az óvatosság elvéből egyenesen következik, hogy az oltást csak javasolni lehetne, kikényszeríteni nem. Az orvos-beteg viszony mindenekelőtt a bizalmon alapul, márpedig a bizalmat a kényszer egészen biztosan aláássa. Ha a doktor kényszeríti valamire a betegét, az azt jelenti, hogy nem őt szolgálja, hanem az államot, vagy kiterjesztve a társadalmat. Ez roppant sikamlós pálya, amelyen a modern kori orvoslás már sokszor elcsúszott.” 

Ugyanerről szól a Magyarország által is aláírt Oviedói Egyezmény (Az 1998. január 12-i megállapodást a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2002. május 1-i hatálybalépéssel, a 2002. évi VI. törvényben hirdette ki) alábbi részlete az 5. cikkben foglalt tájékozott beleegyezéshez való jogról: „Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta.” „A beleegyezés hatálya minden orvosi cselekményt lefed, különösen a megelőzés, diagnosztizálás, kezelés, rehabilitáció, kutatás céljából végzetteket.”

Hazai helyzet

És most beszéljünk a hazai kötelező oltási rendről. A WHO adatai szerint Európa lakosságának összesen 84,6 százaléka él vagy oltási kötelezettség nélkül (56.3 százalék), vagy mindössze 1-4 betegség ellen oltásra kötelezve (28,3 százalék). Hazánk a jelenlegi 11 betegség elleni oltási kötelezettséggel az európai lakosság mindössze 15,4 százalékához tartozik.

Az eddig leírtak arra is szolgálnak, hogy feltegyük a kérdést: kötelezővé lehet-e tenni egy olyan - egészséges személyen végzett, invazív - orvosi beavatkozást, amely akár maradandó egészségkárosodást is okozhat, és melynek hatékonyságát illetően nincsenek biztos, kétségbevonhatatlan adatok? Nem tudjuk, hogy ki védett és meddig, kinél alakul ki és pontosan hogyan, valamint kinél nem alakul ki védettség az oltás után.

Hazánkban egy szinte rendőri-katonai szigorral működő intézményrendszer létezik, amely egyre több oltás kötelezőségét rendeli el. Ez a rendszer mind a szülőn, mind a háziorvoson és a védőnőn drákói szigorral kéri számon azt, ha az oltás késik, netán nincs beadva. Ugyanakkor nem árnyal, nem mérlegel. A teljes körű tájékoztatás, az után-követés, a mellékhatások jelentése és kivizsgálása pedig igen hiányosan működik.

Elismerem, hogy vannak gyerekek, akik tíz oltás után is jól működnek, egészségesnek látszanak, azonban olyanokról is tudunk, akik szervezetének egyensúlya már egy oltástól is felborul. Közismert, hogy az oltások enyhébb és súlyosabb károkat is képesek a szervezetben okozni, mint egyébként bármely a testünkbe kívülről bevitt anyag, akár étel is. Csak éppen az oltások esetében, számomra érthetetlenül, ez a bizonyos - már említett - rendszer ezeket általában véletlenszerű jelenségeknek látja, az oltástól függetlenül megjelenő történéseknek, kellemetlenségeknek tartja. Emiatt aztán nem riad vissza még a zavart keltő oltás ismétlésétől sem. Sokszor, bizony a mellékhatás-tagadó jelzőt is megérdemelné ez a fajta látásmód. A nálunk – oltások tekintetében - működő rendszer sem a szülőt, sem a háziorvost nem tekinti nagykorúnak. Engedelmességet követel és büntet. Nem egyénre szab, hanem sematizál és nem tűr ellenmondást.

Magyar családok költöznek el az országból, csak azért, hogy mentesüljenek ez alól a párját ritkítóan szigorú, a szülők által esetenként oltásdiktatúrának nevezett oltási kötelezettség alól. Nem kell messzire menniük. Ha körülnézünk Európában, kapásból fel lehet sorolni azokat az országokat, ahol nem ismerik az oltási kötelezettség fogalmát, ahol csak ajánlott oltások vannak: Nagy-Britannia, Németország, Finnország, Hollandia, Ausztria, Svájc, stb. Ahol pedig van kötelező oltás, ott csak néhány az, a többi választható. Az átoltottság azonban ezekben az országokban is magas. Kényszer nélkül. A szülő és az orvos is mérlegelhet, hogy melyik oltást és mikor célszerű a gyermeknek beadni. Ha pedig a gyermek szervezete tiltakozik az oltás ellen, vagy az egészségi állapota, netán a szülő meggyőződése úgy kívánja, akkor mentesítést kaphat.

Találkozom szülőkkel, akik eddig például Spanyolországban, Svájcban, Írországban éltek, dolgoztak. Hazajönnek és döbbenten kérdezik, miféle kényszerítés van itt oltás ügyben? Még ennél is szomorúbb, hogy azok a családok, ahol a gyereknél oltás után betegségsorozat indul el, és emiatt nem szeretnék a zavart okozó oltást megismételni, milyen megpróbáltatásoknak, meghurcolásnak, büntetésnek vannak kitéve. Érdemes lenne megszólaltatni őket újságban, rádióban, televízióban!

Mindezek ismeretében jó lenne, ha a hivatalos sajtó több oldalról közelítene az oltások problematikájához. Ha nem csak arról tudósítanának, hogy a gyermekkori fertőző betegségek milyen szörnyűek, hanem megnyugtatnák a szülőket, hogy egy egészséges immunrendszerű gyermek minden szövődmény nélkül szokott átesni ezeken a betegségeken. Jó lenne, ha azt is megemlítenék, hogy mi a különbség a betegség átvészelése, illetve az oltás után kialakuló védettség között. Kívánatos lenne, ha kiváló oknyomozóként mélyre ásva feltárnák és közzétennék az okait annak, hogy miért nem akarnak oltatni - egyébként szerte a világban egyre többen -, és nem a felszínen úszkálva szidnák egyre hevesebben az „oltáselleneseket”. Jó lenne, ha tájékozódnának arról is, hogy járványok bizony oltottak körében is fellépnek.

Magyarországon az oltásokkal kapcsolatos rendszert kellene megváltoztatni! Méghozzá pont a gyermekek érdekében. Rendeletet vagy törvényt kellene módosítani? Esetleg Alaptörvényt? Vagy tüzetesebben meg kellene vizsgálni a szülők Alaptörvény adta jogait? Én orvos vagyok, ehhez nem értek, de remélem, hogy az oltásokkal kapcsolatos nézőpontváltás és a szükséges intézkedések hamarosan megtörténnek, és akkor megnyugszanak a kedélyek. Remélem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök - a kötelező drogteszttel szemben - annak idején elhangzott mondata a hazai oltáspolitikára is érvényes lesz: „A gyerek a szülőé, és nem az államé, tehát hogy mi történjen egy gyerekkel, és mi történhet, azt mindig a szülő mondja meg.”

Fontos, hogy az emberek ne féljenek: se a betegségtől, se az oltástól, se a büntetéstől. Így elérhető majd - s ez talán nem utópia -, hogy az oltások kötelező helyett választhatóak lesznek Magyarországon is.

Kürti Katalin gyermekorvos, a Kötelező helyett VÁLASZTHATÓ mozgalom ügyvivője

Lájkoljon minket a Facebook-on is!