Előző
Következő
új cikk

Belföld

Kettészakadt az ország

Népszava|2017. ápr 13. 05:03
[A+ A-]

A kép illusztráció FOTÓ: Vajda József

Majdnem hétszer akkora a munkanélküliség Szabolcsban, mint Győr környékén, a keleti végeken dolgozók munkája pedig fele annyit ér, mint a fővárosiaké. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi megyei összesítései egy véglegesen kettészakadt ország képét rajzolják meg, a legrosszabb helyzetűek között már ott van Békés megye is.

Románia uniós csatlakozása utáni fejlődése, vagy a szerbek belépési tárgyalásainak alakulása ugyanúgy befolyásolják a velük szomszédos magyar megyék jövőjét, mint ahogy a mindenkori hazai kormány térségi vagy szociális politikája. Hamarosan tehát a déli megyékre is igaz lehet, amit Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője nemrég egy, szegénységgel foglalkozó konferencián emelt ki, hogy előzetes számítások szerint 2050-re akár 35 százalékkal csökkenhet az észak-keleti országrész lakossága, olyan sok munkaképes korú vándorol majd el biztos munkahelyeket kínáló térségekbe itthon, vagy akár az országhatárokon túlra. Hogy honnan indulhatnak el a legtöbben, azt egészen pontosan ki lehet jelölni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mostani adatai alapján, elég, ha csak megnézzük a Fókuszban a megyék című kiadvány nemrég megjelent 2016-os összesítését.

Az összehasonlító foglalkoztatási adatok egészen riasztó torzulást mutatnak, ha nem mennénk tovább, ezek is elegendőek lennének a menekülés indoklására. Miközben ugyanis a munkanélküliségi ráta országos átlagban tavaly az utolsó negyedévben és idén februárban már csak 4,4 százalékos volt, addig Szabolcsban ennek több mint a duplája, 9,1 százalék, de Nógrádban is 9, Hajdú-Biharban pedig 8,6 százalékos, Baranyában 7,5, míg Borsodban 6,5 százalékos. A sor másik végén állnak azok a megyék, ahol már mindenki dolgozik, aki képes rá és el akar helyezkedni, hiszen a munkanélküliségi ráta Győr térségében már csak 1,4 százalék, Veszprém megyében 1,8, míg Vasban is csak 1,9 százalékos. Ennél csak kevéssel áll rosszabbul Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megye, ahol 2 és fél százalék környékén vannak a munkanélküliségi mutatók. Érthető módon az első csoportból folyamatos a mozgás a nyugati megyék felé, bár azt nem tüntetik fel a statisztikák, hogy az észak-keleti országrészből szerencsét próbáló tízezrekből hányan sietnek vissza pár hét vagy hónap után a család és a közmunka biztonságába, mert a munkahelyeken nem fogadják be a képzetlen munkaerőt, a vállalkozók pedig utaznak rá, hogy közülük hányat tudnak átverni, fizetés nélkül elengedni.

Ha a foglalkoztatási rátát nézzük, még bonyolultabb a képlet, hiszen - miközben a kormányzati propaganda már 67,1 százalékos foglalkoztatási arányról beszél - a valóságban a 15-74 éves, munka szempontjából a nemzetközi összehasonlító statisztikákban aktívnak számító korosztályban csak 58,8 százalékos a foglalkoztatás. A 67 százalékos csodához tehát csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az a mérés a 15-64 éves korúak adata. Ha viszont a valós, 60 százalék alatti foglalkoztatási rátával vetjük össze a megyei adatokat, a munkanélküliségi rátánál kapott értékek köszönnek vissza: Nógrádban alig több, mint az aktív korúak fele dolgozik, azaz 51,6 százalék, Borsodban 54 százalék, de Szabolcsban és Hevesben sem éri el az 56 százalékot a foglalkoztatás. Ezzel szemben a Budapesten élők 64,2 százaléka dolgozik, és 60 százalék fölött van a mutató Pest és Fejér, továbbá Veszprém, Somogy és Győr-Moson-Sopron megyékben is.

A havi nettó átlagkeresetek ennél is nagyobb szóródást mutatnak. A sort természetesen itt is a főváros vezeti, 226 030 forintos átlagos bérekkel, de még a minden egyéb tekintetben élen járó győrieknek is be kel érni ennél 48 ezer forinttal kevesebb, azaz 178 ezer forintos fizetéssel, a másik járműipari központban, Komárom-Esztergom megyében 173 ezer forinthoz közelít az átlag, majd Székesfehérvár és térsége következik 167 ezer forintos nettóval. A bérlista alján pedig a szabolcsiak állnak 118 420 forinttal, ami majdnem fele a pesti fizetéseknek, de rögtön utánuk Békés megye következik az alig több mint 128 ezer forintos átlagos béreivel. Így volt ez tavaly is.

Pedig a foglalkoztatás terén leghátrányosabb megyékben is küzdenek az emberek, hogy a felszínen maradjanak és ne szoruljanak állami segítségre. Ezt mutatják az ezer lakosra jutó regisztrált vállalkozások adatai, ahol a fővárosi után a legtöbb vállalkozás éppen a sor végén álló Szabolcsban működik. Máshol már ezt a reményt is feladták: a legkevesebben Borsodban és Nógrádban próbálkoznak saját cég indításával. Azt pedig, hogy hová áramlanak az emberek a leszakadó térségekből, a legegyszerűbben nyomon követhetjük a százezer lakosra jutó épített lakások adatainak összehasonlításával. Győr környékén ugyanis ezzel az aránnyal számolva 334 lakás épült tavaly, Budapesten 223, ugyanakkor Nógrádban csak 12, Borsodban 20, míg Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyékben 30-30. Ahol pedig nem törekszenek a lakásállomány megújítására, az a térség óhatatlanul elindult a kiüresedés felé, ott a fiatalok nem bíznak a jövőben. Eddig főként az észak-keleti megyéket és Baranyát emlegettük a szegénység, a lemaradás gócaiként, de itt az ideje, hogy Békéssel is számoljanak az elemzők. Na meg a kormány is.

Békés megyét elfelejtették
Békésről keveset beszélünk, amikor az ország hátrányos helyzetű régiói esnek szóba, pedig ez az a térség, amelynek lakossága a "két utolsó népszámlálás között 9,5 százalékkal - országosan a legnagyobb arányban - fogyott, így 2011-ben nagyjából annyian éltek a megyében, mint a 19. század végén". Ez olvasható a Békés megye foglalkoztatási stratégiája 2017-2021 című tanulmányban a megyei közgyűlés honlapján, ahol azt is hozzáteszik: "a felmérések szerint a térséget elsősorban a szakmával rendelkező fiatalok hagyják el, míg a betelepülők többsége hátrányos helyzetű, akik korábbi lakóingatlanukat azért adják fel, hogy olcsóbb lakáslehetőséghez jutva, a két ár különbözetéből oldják meg (ideig-óráig) egzisztenciális problémáikat. A munkahelyek, oktatási intézmények alacsony száma, valamint a rossz megközelíthetőség egyaránt gyengítik a települések lakosságmegtartó képességét."
1980 és 2015 között annyian vándoroltak el a megyéből, mint Békéscsaba és Gyula teljes lakossága, főként a 40 év alatti fiatalok menekültek máshová munka vagy jobb bérek reményében. A folyamat hatására egyre nő az 500 fő alatti aprófalvak száma Békésben. A megye közlekedése ráadásul reménytelenül rossz: a nagy közúti tranzitfolyosók elkerülik, nincs autópályája vagy gyorsforgalmi útja, de "még jó állapotú elsőrendű főútja sincs". Így aztán nem vonzó a befektetők számára, a helyi vállalkozók is csak küszködnek.

Gulyás Erika

Lájkoljon minket a Facebook-on is!