Előző
Következő
új cikk

Külföld

Erdogan török szultánná válhat

Népszava|2017. ápr 17. 19:40
[A+ A-]

A kormányzó AKP hívei ünnepeltek a népszavazás éjszakáján

„Történelmi döntésről” beszélt, s Törökország legfontosabb reformjaként méltatta Recep Tayyip Erdogan török elnök az alkotmánymódosítást, amelyre a lakosság a vasárnap megrendezett népszavazáson szűk többséggel, 51,4 százalékos eredménnyel mondott igent. A török elnök teljhatalmat kapott. Elérte célját: kiirtotta a demokráciát hazájában, s máris a halálbüntetés bevezetéséről beszél.

Az alkotmányos reformok elfogadásával a legradikálisabb változások történnek a török államformában az ország 93 évvel ezelőtti megalapítása óta. Ankara inkább szultánsághoz hasonlít majd, mintsem modern, demokratikus államhoz. Az elnöki köztársaság ugyan egy demokratikus berendezkedésű államban sem szokatlan, az azonban igen, hogy az államfő lényegében egy személyben gyakorolja a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat.

Erdogan hatalmi gépezete nem adott sok esélyt a referendum ellenzői számára. A kormányzati médiában egészen durva módon kampányoltak az igen szavazatok mellett. S mivel a fennálló hatalom felvásárolta, felszámolta, vagy kisajátította a kormányzattal szemben kritikus médiát, az elektronikus és az írott sajtót egyaránt, ezért a nemek hívei számára már-már az is sikerrel ér fel, hogy a népszavazáson szűk többséggel, 51,3 százalékkal 48,7 százalék ellenében fogadták el az Erdogan számára teljhatalmat biztosító változásokat.

Az országban 2019-től megszűnik a miniszterelnöki tisztség, így az államfő nevezheti ki a minisztereket, a bírák mintegy felét, s bármikor parlamenti választást írhat ki, ha ezt politikai érdeke úgy kívánja. A kormánypárt, az AKP már így is uralja a társadalom minden szegmensét, a népszavazás révén azonban elvi esélye sem lesz az ellenzéknek arra, hogy beleszóljon az ország ügyeibe. Nem lehet ugyanis kétségünk afelől, hogy Erdogan nemcsak él majd a lehetőséggel, vissza is él vele. Az eddigieknél még hevesebben folytathatja az Unió-ellenes kampányát, bevezetheti a halálbüntetést, ami automatikusan az uniós csatlakozási tárgyalások felfüggesztését vonja maga után.

Ez azonban nem hatja meg a török elnököt. Erdogan már évekkel korábban számba vette azt: sokkal fontosabb számára a teljhatalom, az ellenzék elhallgattatása, a kritikus újságírókkal, a bírói karral való leszámolás, mint az uniós integráció. Az sem érdekli, hogy a gazdaság már rosszabb állapotban van, mint a 2000-es években, s 2015 óta 12400 dollárról 9100 dollárra csökkent az egy főre jutó GDP, ami a líra jelentős értékvesztésére vezethető vissza. Ugyan a nemzeti valuta tegnap megerősödött, hiszen a kereskedés első pillanataiban 2,5 százalékkal nőtt az értéke, ez azonban várhatóan ideiglenes jelenség, ráadásul nagyon mélyről kellett visszajönnie. Az erősödés ellenére a líra értéke 2017-ben így is 3,2 százalékkal csökkent.

Nemet mondtak a városok
A városokban egyre nagyobb ellenérzésekkel szemlélik Erdogan elnök politikai ámokfutását. A legnagyobb török metropoliszban, Isztambulban, ahol a kormányzó AKP megalapítása óta egyetlen választást sem vesztett el, a nemek győztek 51 százalékkal. Ugyancsak a nemek kerültek többségbe a fővárosban, Ankarában, valamint az Égei-tenger partján fekvő több szekuláris városban is, mint az ellenzéki CHP fellegvárának számító Izmirben, ahol a választók mintegy kétharmada mondott nemet az új alaptörvényre.

A befektetők ugyan a belpolitikát stabilabbnak ítélhetik meg, hamarosan azonban olyan külpolitikai kihívások várnak Ankarára, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A török-uniós viszonyon kívül kérdéses, hogyan alakul az ország és az Egyesült Államok kapcsolata. Donald Trump megválasztása után Erdogan pozitív változásokban reménykedett, az új washingtoni adminisztráció azonban nem változtatott eddigi Törökország-politikáján. Jóllehet 2016 óta Erdogan körbeudvarolja Vlagyimir Putyin elnököt, s jelentős energiapolitikai megállapodásokat is kötöttek, Ankara és a Kreml viszonya sem nevezhető felhőtlennek, elsősorban amiatt, hogy míg az oroszok támogatják a szíriai kurdokat, a török kormány komoly veszélyt lát bennük.

Erdogan az eredmény közlését követő beszédében felszólította a külföldi államokat arra, tartsák tiszteletben az eredményt. Kizárta az előrehozott választások lehetőségét, de megjegyezte, újabb referendumot írhatnak ki a halálbüntetés újbóli bevezetéséről, amelyet 2004-ben töröltek el az akkor még remélt uniós integráció miatt.

A magyar származású holland munkáspárti politikus, Piri Kati, az Európai Parlament törökországi jelentéstevője szerint az uniós csatlakozási tárgyalásokat fel kell függeszteni, mert nem válhat az EU tagjává egy olyan állam, ahol az alkotmány nem garantálja a hatalmi ágak szétválasztását, s nem érvényesül a fékek és ellensúlyok rendszere.

A két ellenzéki párt, a szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP), valamint a kurdbarát HDP szerint súlyos szabálytalanságok történtek a szavazatok összeszámolása során, ezért azt közölték, megtámadják az eredményt a választási bizottságnál, amelynek 12 nap múltán kell bejelentenie a hivatalos eredményt. A CHP azt is közölte, hogy a leadott voksok 37 százalékának újraszámlálását követeli.

Kifogásaik azonban minden bizonnyal süket fülekre találnak, erre már Erdogan is utalt győzelmi beszédében, amikor arról beszélt, hogy mintegy egymillióval több volt az igen szavazat a nemeknél. A jelenlegi viszonyokat az is híven illusztrálja, hogy az eredmények alakulásáról csak a kormányzati média számolt be, azt a független ügynökséget, amely még az utolsó választáskor is működött, a tavaly július 15-i puccskísérletet követően bezáratta a kormány.

Törökországban győzött az „illiberális demokrácia”, ám minden jel arra vall, hogy a változtatásokkal csak a fennálló hatalom, s Erdogan jár jól. A jelenlegi kormány éltető ereje a konfrontáció, az ellenségkép kialakítása. Jelenleg az EU-t, illetve a kurdokat állítják be legnagyobb ellenségnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy veszély fenyegetné az EU-val tavaly márciusban megkötött menekültügyi megállapodás végrehajtását. Binali Yildirim kormányfő azt közölte, az ellenségeknek adott legjobb válasz volt az igenek győzelme. Mindez arra utal, mit sem változik a konfrontációs politika.

Az elnök elképesztő médiatúlsúlyt alakított ki, amit saját hatalmának megszilárdítására, majd kiépítésére használt fel, s leszámolt a demokratikus vívmányokkal, illetve a kurd kisebbségi vezetőkkel. Az új alkotmány értelmében az elnöki mandátum öt éves lesz, s mivel az új alkotmány szerint tartandó első, 2019-ben esedékes elnökválasztáson tiszta lappal indul, egészen 2029-ig határozhatja meg hazája belpolitikáját. Igazi politikai matuzsálemmé válhat.

Csakhogy az ő tündöklése sem tart örökké. A tíz éve még szárnyaló török gazdaság komoly válságjeleket mutat, s Erdogan miniszterelnökként épp azzal tett szert komoly népszerűségre, hogy jelentősen javította az életszínvonalat. Ha már nem tud mást felmutatni, csak a hatalom erejét, az AKP is elindul lefelé a lejtőn. Azaz ez a folyamat – bármilyen különösen hangzik is a vasárnapi referendum fényében – már meg is kezdődött, hiszen a városokat egyre inkább kezdi elveszteni a kormánypárt, amely már egyértelműen a vidék politikai erejévé vált.

Törökország és a referendum számokban

100 ezer embernél is többet bocsátottak el a rendkívüli állapot 9 hónapja alatt

3300 dollárral csökkent az egy főre jutó GDP két év alatt

87 százalékos volt a részvételi arány

58 millióan élhettek szavazati jogukkal

51 százalék utasította el a referendum eredményét Isztambulban

37 százalékát a leadott voksoknak akarja újraszámoltatni az ellenzéki CHP

18 alkotmánymódosítást tartalmaznak az új javaslatok

14 éve van hatalmon Erdogan, aki 2014-ig kormányfő volt, azóta elnök

13 százalékos a munkanélküliség, a legmagasabb 2010 februárja óta

6 bírát nevezhet ki az államfő a 13-ból az új alkotmány szerint



Rónay Tamás

Lájkoljon minket a Facebook-on is!