Előző
Következő
új cikk

Belföld

Szabad országot, tudatos polgárokkal!

Népszava|2017. ápr 18. 05:00
[A+ A-]

Fotó: Molnár Ádám, Népszava

Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik vezetője szerint nyilvánvaló, hogy a kormány civilellenes törvénytervezete a jogvédők ellehetetlenítésére irányul. Jó hír viszont, hogy a rájuk háruló figyelem révén mind többen ismerik fel, hogy ezek a szervezetek egy szabad országért dolgoznak, ahol tudatos polgárok élnek.

Szabad országot, tudatos polgárokkal - FORRÁS: TASZ.HU

- A TASZ honlapján olvasható szűkszavú életrajzából kiderül, hogy kis híján otthagyta a jogi egyetemet.

- Jogásznak azért jelentkeztem, mert egy igazságosabb társadalomért akartam dolgozni. Amikor rájöttem, hogy a jogászok tipikus tevékenysége nem az, hogy kiálljanak a szegények jogaiért, vagy szót emeljenek jogsértések miatt, nem találtam a helyemet az egyetemen, ki is hagytam egy félévet. Akkor nyert új értelmet a dolog, amikor fölvettem a szociológia szakot, s ezzel egyidőben gyakornokoskodni kezdtem a TASZ-nál. Ott ébredtem rá, hogy van a pályának olyan szelete, amit teljes szívvel fel tudok vállalni. Minden reggel úgy kelek fel, hogy tudom: ennek a napnak is célja van. És ez akkor is igaz, amikor a legunalmasabb pénzügyi beszámolókkal foglalkozom ügyvezető igazgatóként. Egyszerűen azt érzem: teszek valamit azért, hogy Magyarország jobb hely legyen – és mindenkinek, ne csak néhány kivételezettnek. Nagyszerű dolog, hogy egymás véleményét tiszteletben tartva tudunk vitatkozni, mindenki megőrizheti önmagát, mégis csapatban dolgozunk, és olyan ügyeket képviselünk, amelyekért érdemes küzdeni. Nem állítom, hogy az életem belefér a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás „szentháromságba” de szerintem mindenki így van ezzel, aki nagyon hisz abban, amit csinál.

- A TASZ kiváló alany a „sorosozásra”. Nem is titkolják, hogy Soros Nyílt Társadalom Alapítványa támogatja önöket jelentős összeggel.

- Ebben semmi szégyellnivaló nincs. Kezdettől alapelvünk, hogy nem fogadunk el juttatást sem a magyar államtól, sem pártoktól. Mégpedig azért, mert a mindenkori állammal, illetve a közhatalomra törekvő pártokkal szemben képviseljük az állampolgárok jogait. Bevételeink túlnyomó része külföldi magánalapítványokhoz benyújtott pályázatokból származik és a legtöbb pénz valóban a Soros alapítványtól érkezik. Évről-évre nő azoknak a magyar magánszemélyeknek és cégeknek a száma, akik rendszeresen hozzájárulnak a munkánkhoz, mert úgy ítélik meg, hogy a betegjogok érvényesülése, a közpénzek költésének nyilvánossága, a sajtó, a gyülekezés szabadsága minden magyar ember érdeke.

- Felmerült, hogy vagyonbevallásra köteleznék egyes civil szervezetek vezetőit. Ön mit tud felmutatni a TASZ-nál töltött tizenkét év alatt?

- A keresetem ügyvezető igazgatóként az első perctől kezdve fent van a honlapunkon, és nem nehéz kiolvasni belőle, hogy a jogvédőket nem fizetik túl. Egyébként, mi azt mondjuk, hogy nem fogunk vagyonnyilatkozatot tenni. Nincs rejtegetnivalónk, csak nem látunk alkotmányos indokot arra, hogy magánpénzből működő civil szervezetek vezetőit, akik közhatalmat nem gyakorolnak, ilyesmire kötelezzék. Ha engedünk ennek a kötelezettségnek, minek alapján szállunk majd szembe a következő illegitim előírással, ami még abszurdabb lehet?

- Voltak-vannak emblematikus ügyeik. Például sikerrel működtek közre a megszüntetett Népszabadság stábjának munkajogi perében. Mi dönti el, hogy ki kap személyre szabott védelmet?

- Olyan ügyek képviseletét vállaljuk, ahol érdemi és rendszerszintű változást érhetünk el. Kiemelt figyelmet élvez a véleménynyilvánítás szabadsága, legyen szó újságíróról, facebookozó állampolgárról, a menekültellenes plakátokat letépkedőiről.

- Vagy a sípolós demonstrációkról, amelyeket változatos eszközökkel próbálnak megakadályozni.

Névjegy/ Kapronczay Stefánia

33 éves, Budapesten született, szülei első generációs értelmiségiek, egyikük orvos, másikuk közgazdász

– Felmenői kutyabőrös kisnemesek voltak, az ősi birtok a mai horvát-magyar határon fekvő Kapronca területén helyezkedett el

– 2012 augusztusától ösztöndíjasként a Stanford Egyetem egyéves jogi mesterképzésén vett részt

- 2005 óta dolgozik a TASZ-nál, ez az első munkahelye, 2013-ban lett a szervezet ügyvezető igazgatója

– Gyereke nincs, de szeretne, és nem gondolja, hogy választania kell a család és a hivatás között

- Az október 23-i állami rendezvényen történtekkel kapcsolatban ombudsmanhoz is fordultunk. Mint emlékezetes, ősszel biztonsági őrök akadályozták meg, hogy a miniszterelnök ellen tüntetni kívánó Juhász Péter bemehessen az ünnepség területére, s ezt a rendőrség tétlenül nézte. A közelmúltban folytatódott a történet: bírósághoz fordultunk a rendőrség határozata ellen, amely a március 15-i rendezvény előttre szervezett síposztó demonstrációt tiltotta meg. Az ünnep előtti estén érkezett a hír, hogy a bíróság elfogadta érvelésünket, mely szerint a sípolás a tiltakozás egy formája, s mint ilyet, tűrnie kell a választott képviselőknek, a miniszterelnöknek is. A véleménynyilvánítás alkotmányos jog, tehát azon az alapon, hogy valaki fütyül-e vagy másként fejezi ki a véleményét, senkit nem lehet kizárni egy állami rendezvényről. Egyébként azért viszünk el ügyeket az ombudsmanhoz vagy a bíróságra, hogy alakítsuk a gyakorlatot, hogy a jogrendszer lehetővé tegye az alapvető jogok - egy ideális jogrendszer - kikényszerítését.

- Visszatérő vád a jogvédők ellen, hogy háttérhatalmak manipulálják őket, ezért találnak maguknak olyan témákat, amelyekkel lázíthatnak. A TASZ most azok jelentkezését várja, akik kórházi fertőzésnek estek áldozatul.

- A kórházi fertőzések ügye komplex probléma, amelyben a magyar egészségügy minden rákfenéje megjelenik. Nagyon sok embert érint, és semmiféle jogérvényesítésre nincs lehetőség. Nincsenek kiforrott panaszmechanizmusok, s ha bíróság elé kerül egy eset, a végén nem várható igazi jóvátétel. A kórházi fertőzéseknél szinte lehetetlen egyetlen felelőst felmutatni. Egyértelmű, hogy nullára nem szorítható vissza a kórházi fertőzések száma. Ugyanakkor úgy látjuk, a mai intézményi struktúrában nem tesznek meg mindent azért, hogy javuljon a helyzet. Január végén tettük közzé a felhívást, és a panaszok begyűjtésével az ÁNTSZ-re szeretnénk nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy érdemben foglalkozzanak a témával.

- Kik azok, akiknek a TASZ az utolsó reményük?

- Romák, fogyatékosok - elsősorban értelmi fogyatékosok - jogaival régóta és sokat foglalkozunk, mert Magyarországon talán ők a legvédtelenebbek. De a növekvő szegénység miatt mind többen válnak végletesen kiszolgáltatottá. A közmunka, illetve a kisebb településeken észlelhető hatalmi koncentráció – s ezen belül a romák mind inkább elharapózó diszkriminációja – olyan hatalmi és alávetettségi viszonyokat teremt, ami egy nagyvárosinak szinte elképzelhetetlen. Leküzdhetetlen akadályokba ütköznek azok is, akik nem pártpolitizálni akarnak, „csak” aktív állampolgárok szeretnének lenni, ezért beleszólást követelnek a közügyekbe. Nekik nyújt jogi segítséget a 2015 óta működő ügyvédhálónk: regionális központokban fordulhatnak ügyvéd kollégáinkhoz. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy sokszor nem az ügyvéd, nem a per a megoldás. Azért dolgozunk, hogy az emberek tisztában legyenek a jogaikkal, azzal, hogy mit követelhetnek meg, mit várhatnak el – hogy ne utólag kelljen pereskedni.

- Szabad országot szeretnének, tudatos állampolgárokkal. Van még olyan fórum, ahol ezt hirdethetik?

- Témáink egy része nem nagyon fér bele a mainstream médiába, és a lehetőségeink egyéb okokból is drámaian megfogyatkoztak az utóbbi években. Vannak sajtóorgánumok, médiafelületek, ahol rendszeresen kikérik a véleményünket, és vannak – például a köztévé, közrádió –, ahol szinte soha. Épp ezért készítünk működésünkről önálló anyagokat, amelyek a neten föllelhetők.

- Miért lett önökből is aktuális közellenség?

- Mert olyan ügyekről beszélünk, amelyekről a kormány nem akar beszélni, de még meghallani sem. És mert embereknek segítünk abban, hogy ki tudjanak állni jogos érdekeikért bármilyen hatalommal szemben. Úgy tűnik, hogy ez ijesztő a kormány számára. Az „eltakarítás”, és a hasonló kormányzati megnyilatkozások súlyos aggodalomra adnak okot, nem is elsősorban magunk miatt. A kis civil szerveződéseket féltjük, akik talán még létre sem jöttek, csak tervezik, hogy a falunapon és a kirándulásokon kívül mással is szeretnének foglalkozni.

- A kormánynak az a jó civil szervezet, amelyik nyugton marad, befogja a száját, és még véletlenül sem zavarja a hatalmasok köreit?

- Igen, az állami retorika ezt sugallja, ami nagyban befolyásolhatja, hányan leszünk öt vagy tíz év múlva. De a hatalmi arrogancia hatást gyakorolhat a közéletben való részvételre és a véleménynyilvánításra is. Megjegyzem, ez nem most kezdődött. Már 2013-ban is ilyesféle megnyilvánulásokat lehetett hallani, aztán a Norvég Civil Alaphoz kapcsolódó botrány során rendre hasonló nyilatkozatok hangzottak el. A kormány a retorika szerint átláthatóságra törekszik, ami helyes és elfogadható lenne. Csakhogy a közhasznú civil szervezetek jelenleg is átláthatóan működnek. Az éves beszámolóink fönt vannak a honlapokon, ebben tételesen szerepel nemcsak a vezető tisztségviselők fizetése, hanem az is, hogy milyen forrásból, mire, mennyi pénzt kaptunk. Tehát minden, amit a kormány firtat nyilvános adat. Ezért gondoljuk, hogy a valódi cél nem az átláthatóság, hanem annak elterjesztése, hogy ezekben a szervezetekben nem lehet bízni, mert zavaros a pénzügyi hátterük. Mindez beleillik abba a folyamatba, ami 2010 óta zajlik: minden államon belüli és kívüli szervezet ellen, amely képes lenne a kormány működését monitorozni, kontrollálni, keretek közé szorítani, volt valamilyen lépés.

- A civil törvénytervezet milyen mintát követ?

- A törvénytervezet, különösen a kormányzati lejárató propagandával együtt az Oroszországból és Izraelből ismert példát követi: egyrészt erősen igyekszik összekötni a külföldi finanszírozás létét valami nemzetellenes, országellenes tevékenységgel, másrészt kötelezi a szervezeteket arra, hogy csak ezt a bélyeget viselve nyilvánulhassanak meg a közéletben. Mivel a civil szférán belül sok az együttműködés, ezért sok olyan szervezet is kiáll a tervezet ellen, amelyeket ez még nem érint. Még, mert az is látszik, hogy ahol elkezdtek a civil szervezetek ellen törvényeket hozni, ott nem álltak meg egynél.

- Megakadályozható a tervezet törvénybe iktatása?

- A társadalmi felháborodást most az is tüzeli, hogy az emberek többsége az Európai Unióhoz tartozást részesíti előnyben az Oroszország bűvkörébe kerülésével szemben. Ez fontos fordulópont az életünkben, ahol függetlenül attól, hogy ki milyen pártot szeretne látni kormányon mérlegelnünk kell, mely értékeket tartjuk a legfontosabbnak. Azt a szabadságot és demokráciát, amiben a rendszerváltozáskor hittünk, ahol a polgárok egyenlőek, mindenki részesülhet a tudásból, ahol csökken a szegénység, vagy egy központosított hatalmat, amely a polgároknak nem oszt lapot. Ezt sokan felismerik, ezért hiszem, hogy a tiltakozásoknak, legyen szó a CEU-törvényről vagy a civil szervezetek elleni törvényről, lesz eredménye.

- Az állam és a civil szféra nincs egy súlycsoportban. Túl lehet ezt élni?

- Nehéz fölmérni, mert a jövő külső tényezőktől is függ. Attól, hogy mi történik más országokban, mi lesz az EU-val. Sokféle minta van a civilek tönkretételére, és én nem akarok találgatásokba bocsátkozni. De ezúton is üzenem: aki úgy érzi, fontos, hogy ilyen hang is legyen a magyar közéletben, az fejezze ki támogatását akár egy ezressel, akár önkéntes munkával, vagy csak lájkoljon minket a közösségi oldalakon. Minél többen teszik ezt, annál kevésbé lehet minket elhallgattatni.

TASZ

– Emberi jogi jogvédő szervezet

– 1994-ben alakult, 30 munkatárssal dolgozik, munkájukat számos önkéntes segíti

– Évi 190 millió forintból gazdálkodnak, állami támogatást, közpénzt nem fogadnak el

- Nyomon követik a jogalkotást, jogfejlesztő tevékenységet végeznek, stratégiailag fontos perekben jogi képviseletet biztosítanak, évente több mint 2000 ügyben jogsegélyt nyújtanak.



Sombor Judit írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!