Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Az idei Könyvfesztivál legfontosabb könyve

Népszava|2017. ápr 19. 05:45
[A+ A-]

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

A Világló részletek az idei Nemzetközi Könyvfesztivál legfontosabb könyve. Nádas Péter sokakat tükörbe nézésre késztető, történelemszemléletünket alapjaiban megváltoztató 1300 oldalas műve után kevesebbet lehet hazudni a magyar XX. századról.

26/27: az első huszonhat oldalon huszonhétszer nevetnek, mosolyognak, kacagnak a szereplők. Éppen kezdenénk elhinni, hogy a kétkötetes memoár csupa derű, az élet pedig jó móka, de máris történelmi tragédiák során gyaloglunk át a századon, egy kisfiú szókincsének gyarapodását követve. Érthetetlen, és a megérthetetlenségük miatt hol fenyegető, hol nevetséges szavak veszik körül Petyonkát. Mindenki mást mond, mint amit gondol, vagy amit a szavak jelentenek, egy ország hazudik.

Önéletírás ez, a szerző kizárja a tévedés lehetőségét: új könyvének címlapjára is azt írta, emléklapok egy elbeszélő életéből. Vagyis nem kell pironkodnunk, ha a főszereplő kisfiút Nádas Petikével (Petyonkával) azonosítjuk. Bravúros, ahogy saját élete történetét úgy tudja a részletes leírással megemelni, hogy mindnyájunk életévé, közös történetünkké válik. Nádas Péter élete lesz a mi XX. századunk. Generációk és osztályok választhatják el az olvasót a szerzőtől, jiddisül beszélő, bevándorló nagymamája mégis mindenki nagymamájává válik.

A Világló részletekkel bezúdul a nappalinkba a történelem. Bár eddig is tudtunk elcsalt választásról, koncepciós perekről, hátrahagyott javak osztályáról, ki- és betelepítésről, élethazugságról, de azt csak Nádas könyvének megjelenése előtt gondolhattuk komolyan, hogy azok, akik vakhittel részt vettek a hol vörös, hol fehér, hol barna terrorban, más családok apukái, anyukái. A magyar irodalom “a nagy történelmi szembenézés” során ugyan eljutott az ügynökök és besúgók drámai történetéig (szívszorító példa Esterházy Péter Javított kiadása), de most még nagyobbat lépett előre, pontosabban felfelé, a kommunista pártelit világába.

„Meg akartam ismerni és érteni a század két nagy tömeggyilkosságának történetét, de elsősorban a kommunista mozgalom történetét, aminek nem láttam be se az elejét, se a végét” – írja Nádas. A kommunista mozgalomnak, ahogy a nyilas mozgalomnak, nincs személyektől független története, bárhány évesek vagyunk is, nem ússzuk meg a szembenézést. Nádas visszaemlékezése nyers, őszinte, kíméletlen és – ami a legmeglepőbb – szeretetteli. Meghagyja annak az esélyét, hogy az olvasó is feltétel nélkül szerethesse a családtagjait, a felmenőit, ha azok esetleg érintettek. Nem ítélkezik, de nem is ment fel senkit. Az igazság a tényekből olvasható ki, és Nádas annyi tényt halmoz föl, amennyivel minden kétséget kizár. Érteni és megértetni akar.

Realitás és fikció
Még a Párhuzamos történetek megjelenése idején nyilatkozta Nádas Péter az Élet és Irodalomnak, hogy talán egyszer mégis ír majd egy önéletrajzot, „hogy látható legyen a különbség a realitás és a fikció között”. A Világló részletekben megkapjuk a realitást, így érdemes lesz újraolvasni a valóság fikciós változatát is.

Olvasójában pedig egyre nő a kétely és a szorongás, vajon a saját felmenői tisztességesen viselkedtek-e. Nem adatik meg mindenkinek a tehetség, a lehetőség és az idő, hogy feltárja családja történetét, hogy megismerhesse, honnan jött. Nádas olyan részleteket mutat meg a magyar történelemből, hogy könyvét képzeletben személyes emlékekkel kiegészítve, bárki a saját memoárjának érezheti. Így miközben a szerző lassan, aprólékosan, és szóról szóra, kifejezésről kifejezésre haladva megérti a szüleit, az olvasó is megértheti a sajátjait. Nádas memoárjából kiolvasható a felmenők sorsa, akik jó vagy rossz döntéseket hoztak, és ezzel nemcsak a fizimiskát és a belső tulajdonságokat hagyták örökül, hanem a történelmet is, az összes következményével.

Sokáig váratott magára az első olyan könyv, amelyből kiderül, hogy a diktatúrát nem mindig mások családtagjai működtetik. Nádas Péter az első, aki hajlandó kiállni, és azt mondani, a szüleim a legbelsőbb kommunista pártvezetés tagjai voltak, és pontosan tudták, mi az, amiben közreműködnek. Kommunista szülők, van-e ennél kurrensebb és szexibb téma? Az európai, főleg a német irodalom a szülők (nagyszülők) náci múltjával még csak-csak szembenéz, de a koncepciós perekben közreműködő, emberáldozatokat vállaló őskommunista szülőkről eddig nem írt senki. Uwe Tellkamp A torony című magyarul is olvasható könyve ugyan a drezdai pártelitről szól, de egyrészt az író-főhős szülei jóval később, a hetvenes évektől a fal leomlásáig voltak funkcionáriusok, másrészt annak műfaja életrajzi regény. A Világló részleteknek viszont a szerző a főszereplője, aki odáig megy az őszinteségben, hogy egy bizonyos emlék kapcsán azt írja, aznap nem értek rá velem jönni a szüleim, mert éppen választási csalással voltak elfoglalva.

Nádas témaválasztásával kiszolgáltatja magát és a könyv szereplőit is, és láthatóan nem tart a reakcióktól. Sokan élnek még a megidézett korszak közéletének alakítói közül. Nem lehetett tekintettel sem rájuk, sem saját magára. Utána megy minden apró részletnek, fellelhető adatnak és motívumnak. Ezáltal otthon érezheti magát nála minden - a módszert krimikből és tévésorozatokból jól ismerő - olvasó. A Trónok harca, a Barátok közt és Poirot ravasz technikával vonzza vissza a nézőt: páratlan aprólékossággal mutatni be a szereplők életét, motivációit, a hétköznapi hatalomgyakorlás nüanszait. Nádas is így ránt be a történetbe, a történelembe: az olvasók személyes ismerőseivé teszi szereplőit. Minél többet tudunk meg róluk, annál kíváncsibbak vagyunk arra, amit még nem tudunk. És mintegy bónuszként, a végére annyi történelmi tudást is felszívunk, amennyivel simán meg lehetne nyerni Vágó István műveltségi vetélkedőit, és ötöst kapnánk az emelt szintű történelem érettségin. (Még mielőtt valaki a szívéhez kap, hogy Nádas Pétert lerántom a szappanoperák szintjére, gyorsan hozzáteszem, technikáról beszéltem, nem színvonalról.)

A magyar kommunisták, ellenállók és antifasiszták története 1956-ig benne van a könyvben. Legjobban akkor járnánk, ha bekerülne a középiskolás tananyagba, mert segítségével érthetőbbé válna mindaz, ami körülvesz bennünket. A pártelit rövidlátása, a hitelvű politizálás, a gyanakvásra épített hatalom és a kettős beszéd visszatérő eleme a magyar történelemnek, ahogy azt a mostani gimnazisták is tapasztalják.

Városnéző túrák
Legutóbbi regénye, az éppen egy évvel ezelőtt megjelent Az élet sója főhőse nem egy személy, hanem egy város. Most vajon egy eszme vagy egy kisfiú a főszereplő? Nagyon úgy tűnik, ismét egy város. Néhány újságíró társaságában a napokban körbesétáltuk a regény helyszíneit Nádas Péterrel, aki azzal indított: „A régi Budapest térképét írtam”. Jártunk a Péterfy Sándor utcában, a Dembinszky utcában, a Teréz körúton, a Pannónia utcában, a Pozsonyi úton, az Újpesti rakparton, a Diana úton, a Normafánál, a Gyöngyvirág utcában és a Dobsinai úton. Ha tehetik, járják végig a Világló részletek című könyvben említett városrészeket.



Cikkünk a következő oldalon folytatódik!

1 2

Lájkoljon minket a Facebook-on is!