Előző
Következő
új cikk

Szép szó

A gyülekező vihar

Népszava|2017. máj 13. 07:30
[A+ A-]

Népszava fptó/Tóth Gergő

Napjaink talán legaktuálisabb kérdése, milyen politikus az, aki nem lát túl egy adott ország határain, s döntéseinek meghozatalánál nem mozgatja más, mint a szavazatok maximálására való törekvés? A legenyhébb válasz erre a kérdésre: rövidlátó. Az igazsághoz viszont az áll közelebb: ostoba. Lehetséges, hogy a világot általában a rövidlátó ostobák irányítják? A kérdésnek és a válasznak attól az időszaktól kezdve van értelme, amikortól a hatalom isteni eredete megszűnt, s helyébe a választói akarat lépett. A kérdés viszont ebben az esetben úgy is feltehető: milyen választók azok, akik rövidlátó, ostoba politikusokra szavaznak? Erre a kérdésre sokkal nehezebb két szóban megadni a választ. Nehezebb, hiszen joggal kérdezné bárki, elvárható-e a választótól, hogy tisztában legyen azzal, melyik politikus tart a helyes irányba? Igen válasz esetén meg kell állapítani a német és az olasz választók felelősségét a második világháborúért. Nem válasz esetén jöhet az újabb kérdés: jó-e az általános választójog, vagy azoknak van igazuk, akik a választójogot műveltségi cenzushoz kötik, mint például tették ezt Magyarországon a múlt század első felében? Minden a régmúltba vezethető vissza. Volt-e kellő idő a nép felnőtté válásához, az ügyek intézésének átvételéhez. A tradíciók a meghatározóak? Valójában semmi nem biztos.

A múlt ígérete?

Ezt igazolja Anglia. Erős polgárság, régi és széleskörű hatalommegosztás, jó oktatás, létező sajtószabadság. Mégis, a népszavazáson részt vevők többsége az Európai Unióból való kilépésre szavazott. Miért? Döntő szerepe lehetett a brit felsőbbrendűség hagyományának? Nem tudtak túllépni saját árnyékukon? A félelem a jövőtől, az elszegényedéstől volt a mozgatórugó? A következmények oldaláról nézve, a miért közömbös. Anglia soviniszta döntést hozott. Cserbenhagyta Európát. Politikusaikat mérlegre téve: felelősségük nagy. Kiérdemli a fenti jelzőket, aki az eredmény megszületésében közrejátszott, aktívan támogatta. Kiérdemli az is, aki nem lépett fel ellene szívvel-lélekkel. Hova tartoznak a túlbuzgó végrehajtók? A baljós eredmény hozzáadódik a szétesett gyarmatbirodalom világbékét veszélyeztető hagyatékához, például az India-Pakisztán, a Palesztina-Izrael ellentétekhez. Megváltozik Törökország. Törökország, ahol a választók egyetlen ember kezébe adták az ország irányítását. Ugyanúgy, mint 1934-ben a németek, népszavazáson járultak hozzá az elnöki és a miniszterelnöki hatáskörök egyesítéséhez. A török elnök jogköréből semmi nem hiányzik ahhoz, hogy kiváló Führer legyen. A múlt sérelmei, a jelen félelmei határozták meg a jövőt? Az 1923-ban - az I. világháborút lezárásaként - Törökországra kényszerített lausanne-i szerződés az alapja a vezér iránti vágynak? Ez a megállapodás - mint ahogy a többi ekkor, ezen okból kötött "békediktátum" - a mai napig mérgezi a világ levegőjét. A lausanne-i szerződés alapján - a nagyhatalmak korábbi ígéretei ellenére - Törökország megtarthatta a kurdok által lakott területeket, így e nemzet nem alapíthatott államot. Erről azonban mind a mai napig nem mondott le. A szerződés alapján létrejött Szíria és Ciprus napjainkban háborús tűzfészkek. Törökországban a demokratikus hagyományok nem jelentettek akadályt az elnöki tejhatalom bevezetéséhez vezető úton. Megváltozik-e az Egyesült Államok? Annyi bizonyos, elnöke nem tiszteli az USA alkotmányát, a hatalommegosztás alkotmányos rendjét, a szabad sajtót. Azt hirdeti, az Egyesült Államok érdekei fontosabbak, mint a világéi.

"Az arisztokrácia bukásával (...) a politikában (...) megjelent a szabad verseny, és bárki harcba szállhatott a világ leghatalmasabb pozícióiért (...) Mi lett ennek a következménye? (...) Azok kerültek hatalomra, akik alkalmasak voltak arra, hogy nyerjenek a versenyben. (...) Van két különleges embertípus: az egyik a pszichopata, a másik a szociopata. (...) Egy bármilyen versenyben (...) ez a két embertípus óriási előnyben van mindenki mással szemben. (...) Úgy tűnik tehát, az emberi faj arra kárhoztatott, hogy őrültek uralkodjanak felette."
(Duncan Shelley: A hatalom igaz természete)

Gyenge immunitású ország

Vajon változtat-e a politikus megítélésén, ha látja, vagy látnia kellene, hogy amit tesz, az káros? Erre a kérdésre lehetetlen nemmel válaszolni. Világ- vagy országrontó szándékkal csak ott lehet hatalomra jutni, ahol nem tartanak tisztességes választásokat. Ezért, nem ritkán, a tisztességes választások szabályait kihasználva jutnak hatalomra olyanok, akikről később kiderül, hogy átverték a választókat, s céljaik, cselekedeteik alapján valójában bűnözők. Ők azok, akik rossz irányba akarják fordítani az eseményeket. Ők a diktátorok. A török elnöknek is jó esélye van arra, hogy helyet kapjon ebben a díszes társaságban. A diktátor meg van győződve arról, tudja mi a jó, mi a helyes, mitől, kitől kell megvédeni országát, Európát, a világot. A diktátor meg van győződve arról, tudja, mitől lesznek boldogok, akik arra érdemesek, s tudja azt is, kik azok, akiknek boldognak kell lenniük. A diktátor meg van győződve arról, rendeltetése, hogy boldogságot teremtsen. A diktátor meg van győződve arról, hogy aki nem osztja véleményét, az ellenség. Nincs helye ezen a földön.

Magyarország diktatúrával szembeni immunitása gyenge. Történelme során politikusai ritkán hoztak jó döntéseket. Történelme során politikusai ritkán lépték át saját árnyékukat. Történelme során politikusai ritkán tartoztak a bölcs, előrelátó politikusok közé. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése óta eltelt alig több mint száz esztendő nem kedvezett a modernizációnak.

Orbán cselekvési programja

Orbán Viktor politikai zsenialitása abban rejlik, hogy felismerte, a szocializmus negyvenöt éve nem szüntette meg a Horthy-korszak kárvallottjai leszármazottainak sértődöttségét, revánsvágyát, revizionizmusát, irredentizmusát. Felismerte, a szocializmus negyvenöt éve nem szüntette meg a szegénységet, s ami gyakran jár együtt ezzel az állapottal, a kiszolgáltatottságot, a rossz érdekérvényesítési hajlamot és képességet, a politikai közömbösséget. Felismerte, a szocializmus negyvenöt éve a ki nem beszélt és meghamisított történelem, az elfojtott társadalmi ellentétek időszaka volt, amelyben nem szűnt meg az ellenérzés a zsidókkal, a cigányokkal, a sorból kilógókkal szemben. Nem szűnt meg a parancsra várás, a bűnbak-keresés, a kéz-kezet mos gyakorlata, a félelem az új megoldásoktól. Felismerte, a szocializmus negyvenöt éve nem erősítette, hanem gyengítette a "másképp gondolkodók", a demokráciának elkötelezettek táborát, amely tábor - nem mellesleg - ideológiailag megosztott, széttöredezett, összefogásra képtelen. Felismerte, sokan, nagyon sokan csalódtak a rendszerváltás első húsz évében. E felismerésekből cselekvési program kerekedett a hatalom megragadására, monopolizálására, legalább húsz éven keresztüli megtartására,

Orbán Viktor tudatosan vezeti rossz irányba az országot. Orbán Viktor tudatosan törekszik az európai integráció meggyengítésére. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor az ellentétek mesterséges szításával gyűlöletet kelt egyes csoportok tagjaival szemben. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor gátolja az információkhoz való szabad hozzáférést. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor korlátozza a tanítás szabadságát, a tanuláshoz való jogot. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor tudatosan félretájékoztatja az országot az Európai Unió döntéseiről, az ország szuverenitásának csorbításáról. Orbán Viktor mindig talál megoldandó problémát, s mindig talál rá egyszerű, közérthető, világos megoldást. Ezzel a módszerrel le is köti ellenfelei és a sajtó minden energiáját. Orbán Viktor nem tiszteli a magántulajdont, és magánosítja a közpénzt. Orbán Viktor nem bízik a piacgazdaságban: az állam szerepét erősíti a gazdaságban, a szolgáltatások területén. Orbán Viktor gyűlöli a szuverén gondolkodókat, ezért államosította az oktatást, s az állam egyre jobban rátelepszik a társadalomra. Orbán Viktor nem megjavította, hanem felszámolta az ország első modernizációs kísérletének eredményeit: a jogállamot, az önkormányzatiságot, az öngondoskodásra épülő nyugdíjrendszert, a jogszerű lobbizás lehetőségét.

Vihar előtt?

A második világháborút megelőző időszak hasonló szimptómákat produkált, mint a jelen: gazdasági válságot követő elbizonytalanodás, bűnbak-keresés, leegyszerűsített megoldási javaslatok, az állami szerepvállalás erősödése. Ezt nevezik a gyülekező felhők időszakának. Orbán Viktor nem a felhőt oszlató politikusok gárdáját erősíti. A történeti alkotmány vívmányaiból az következne, hogy az orbáni cselekvési program az utolsó betűig megvalósuljon.

Nemcsak az Egyesült Államok polgárai. Nemcsak a francia, a német politikusok és választók, hanem a magyar politikusok és választók is felelősek azért, hogy ne törjön ki a vihar. Ennek megakadályozása után lehet megkezdeni Magyarország második modernizációs kísérletét, megcáfolva a hatalom természetéről kialakult véleményt.

Szüdi János

Lájkoljon minket a Facebook-on is!