Előző
Következő
új cikk

Reflektor

Ügynökmúlt - Velünk élő X(Y)-akták

Népszava-összeállítás|2017. máj 15. 05:02
[A+ A-]

FOTÓ: URBÁN TAMÁS

A napokban lelepleződött az a nő, aki „Krisztina” néven jelentett a ’80-as években alternatív zenészekről. Ma is csak azt tudni: az elvtársak féltek a művészettől.

A Krisztina fedőnevű ügynök jelentéseket írt a nyolcvanas években a Fekete Lyukat, a Fiatal Művészek Klubját, a Bercsényi Kollégiumot és más alternatív klubokat látogató szubkultúra zenészeiről – adta hírül az Index. „Krisztina” több zenekar vokalistája volt, az adatokat kikérő Soós Lajos zenész meg is nevezte, Pleva Eszterről van szó. Miközben továbbra sem tisztázott a jelenlegi törvények szerint, hogy mikor kinek a neve kerülhet nyilvánosságra. 

Pálinkás Szűcs Róbert több évig vezette a Klubrádión Addig jó, míg Kádár él című beszélgetős műsorát. A rendszerváltás idején az Inconnu független művészeti csoporthoz tartozott, és részt vett az emigrációból hazatérő Krassó György politikai performanszaiban. Bárdos Deák Ágnes kulturális újságíró a Kontroll Csoport underground zenekar egyik alapító énekese. Mindketten szerepelnek az elmúlt napokban dekonspirált besúgó beszámolóiban. Vajon tudták-e az alternatív kultúra szereplői, hogy jelentenek róluk?

Pálinkás Szűcs szerint a nyolcvanas években már mindenki tudta, hogy az a tevékenység, amelyet nem irányíthat a rendszer, megfigyelés alá esik. „A részleteket Szőnyei Tamástól tudtuk meg mi is, a Nyilvántartottak című könyvéből. Annak idején nem sokat törődtünk a mendemondákkal, hogy ki besúgó. Nem érdekelt igazán minket. De a helyzet tudat alatt dolgozott bennünk, erre utalnak a dalszövegek, például Kistamás László Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled sora, vagy Müller Péter Sziámi Besúgók és provokátorok című dala. Időnként persze kiderült, hogy tényleg vannak a téglák, eggyel engem is szembesítettek a rendőrök.

Sajnáltam – látszott, hogy nagyon rosszul érzi magát. Egy szerencsétlen srác volt a közönségünkből. Nem rá, hanem a rendőrökre és a korabeli Együttműködés Rendszerére haragudtam” - emlékszik vissza Bárdos Deák.

„Sejtettem, hogy jelentenek rólunk, miközben nem gondoltam magam annyira fontos szereplőnek, hogy a rendszer tőlem féljen. 1978-ban mégis figyelmeztettem a zenekarom tagjait, hogy ne nyilatkozzanak, legyenek óvatosak, mi nem politizálunk, és nem vagyunk a rendszer ellenségei. Eközben egyik megfigyelőnk azt jelentette rólunk, hogy nagyon zárkózottak a zenekar tagjai, miközben nyilvánvalóan a rendszer ellenségei" - mondta el a Krisztina-ügy másik érintettje, a Beatrice vezetője, Nagy Feró.

A dactól a tagadáson át az öngyilkosságig tart az a skála, amin az egykori besúgók későbbi viselkedése ábrázolható lenne. „Ha újraélhetném az életemet, akkor se döntenék másképp” – válaszolta például Szokolay Zoltán az Irodalmi Jelennek adott interjújában arra a kérdésre, hogyan sikerült feldolgozni magában ügynökéveit. Szokolay Zoltán költő, volt MDF képviselő egy színpadon ült egyik besúgottjával, Kukorelly Endrével a Szétszakadt Magyarország című dokumentumfilm bemutatóján februárban az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kukorelly bocsánatkérésre szólította fel besúgóját, eredménytelenül.

Vajon mi lehetett annyira veszélyes a kultúrában? „Bármi. Az állam kontrollálni akart, tudni akarta, hogy azokon a helyeken, amiket nem tud lehallgatni, mit beszélnek és miről. A diktatúrának ez a természete. Be akar mászni az állampolgárainak az agyába. És az ágyába.” - mondja Pálinkás. Bárdos Deák szerint azt akarták demonstrálni, hogy szemmel tartanak mindenkit, "hogy belerondíthatnak mindenbe, a kapcsolatainkba is.

MÜLLER PÉTER IVÁN (SZIÁMI) 1981–1983 között született dalszövege

MÜLLER PÉTER IVÁN (SZIÁMI) 1981–1983 között született dalszövege

A korabeli underground zenekarok tagjairól nem tudtak a besúgók több felforgató dolgot jelenteni, mint amit a színpadon előadtunk: a szövegeink üzenete a személyes véleményünk vállalása volt. A szép számú közönségünk is a megfélemlíthetetlenségünket demonstrálta.”

Tar Sándor író 1999-ben hozta nyilvánosságra, hogy 1978-tól besúgóként tevékenykedett. Számos személyt figyelt meg, többek között Kenedi János történészt is. Levélváltásukat az Élet és Irodalom közölte le. Szőnyei Tamás az írókkal kapcsolatos ügynökkönyvének megjelenése után elmondta lapunknak, hogy számára a legmegdöbbentőbb: a szolgálatokat minden, még a falusi könyvtárak író-olvasó találkozóin történtek is érdekelték. „Az nem titok, hogy az irodalmi kánon legtöbb kiemelkedő alakja nem hálózati, hanem inkább célszemély volt. Tar Sándorhoz hasonló jelentőségű író nincs az ügynökök között. Talán Pomogáts Béla, de őt fiatalon szervezték be, azzal fenyegették, hogy lelövik a határon, mintha határsértés közben leplezték volna le. Aláírt, de amint tehette, kilépett. ”

„Ez ilyen világ volt” - válaszolta lapunknak Nagy Feró, aki átélhette már a szembesítés érzését besúgójával, Vikidál Gyulával, akivel egy tévéműsorban ültették egy asztalhoz. Vikidál, aki Dalos néven jelentett zenésztársairól „mondott valami elnézéskérés-félét, de akkor is azt mondtam, amit ma: ilyen világ volt, így működött, nem kell bocsánatot kérnie. Nincs bennem harag, csalódott csak akkor lettem volna, ha a zenekari tagok közül jelentett volna rólunk valaki. De ilyen nem fordult elő.” A rockzenész saját bevallása szerint nem szeret ítélkezni. Nagy Feró híve ugyan az ügynökakták nyilvánosságra kerülésének, de bizalmatlan is: „Már nem azt kapjuk, amit akartunk. Ki tudja, melyik papírnak hihetünk, melyik hiteles. Ma már minden hamisítható. Ezt a lehetőséget a rendszerváltást követő egy-két évben végleg elmulasztottuk.” - veti fel a Beatrice vezetője. 

Értelmiségiek mosodája
„A múlttal való foglalatosság alapvetően értelmiségi attitűd” – válaszolja Ungváry Krisztián történész lapunk kérdésére, hogy miért a művészvilágból kerül nyilvánosságra több ügynök-ügy. Arra, hogy vajon mennyi ideig kerülhetnek elő még „csontvázak” a levéltárak mélyéről, Ungváry Krisztián így felel: „A törvény hazug módon definiálja, hogy kik az érintettek, az erkölcsi igazságtételt szolgáló lusztrációs törvény értelmében a Kádár-rendszerben egyetlenegy ember sem volt ügynök. Ez pedig rombolja a társadalom demokratikus jogállamba vetett hitét. De nem egyedül a politika a felelős azért, hogy még mindig nem teremtődött tiszta helyzet. Szabó István filmrendező ügynökmúltja például mosodát indított be az értelmiség egy részének körében. Hűségnyilatkozatok születtek és sokan biztosították arról, hogy filmjeit és személyét továbbra is szeretik. Miközben nem ez volt a kérdés, hanem az ügynöki tevékenysége.”

Fekete-Győr, Schiffer, Vona

A kormány 2018. júniusig adott határidőt a Nemzeti Emlékezés Bizottságának (NEB) koordinálni a katonai és polgári titkosszolgálatokat azzal kapcsolatban, hogy felülvizsgálják: pontosan mely adatállományok titkosítását lehet feloldani és átadni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatásra. A mára párttá alakult Momentum teljes nyilvánosságot szeretne. Az LMP-s Schiffer András tizenegyszer nyújtott be erre vonatkozó törvényjavaslatot. "Nyilván nincs meg a politikai akarat. A XX. századi pártokban érthető idegenkedés van attól, hogy tisztán lássunk a kommunista állambiztonsági múlt továbbélése tekintetében” – nyilatkozta a Hír TV-nek. Vona Gábor, a Jobbik elnöke a parlamentben kérdezte Orbán Viktor miniszterelnököt az ügynöklisták nyilvánosságra hozásáról.

 

Lájkoljon minket a Facebook-on is!