Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Álljunk meg egy Momentumra!

Népszava|2017. máj 18. 06:01
[A+ A-]

Azt nyilatkozta Fekete-Győr András, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy mindig gyűlölni kell valakit, ezért a Momentum arról beszél, hogy milyen országot szeretne” (Magyar Narancs, 2017/19). A tüntetésen is arról beszélt a Momentum vezetője, hogy a pártja igazi konzultációba kezd a magyar néppel, és ennek alapján, valamint a Nyugatról hazahozott tudásuk segítségével egy olyan programmal állnak elő ősszel, amelyik „beindítja” Magyarországot.

Ez nagyon rokonszenves ígéret. Hadd tegyek fel segítésképpen néhány kérdést, minden nemzeti konzultáció nélkül és pusztán az itthon szerzett tudásommal. Azt képzelem, ha ezekre mernek és tudnak válaszolni, már kész is a kormányprogram, pedig még csak tavasz van.

Bevezetjük végre az eurót? Vagy vakerálunk tovább a nemzeti valutával, hogy pályát nyissunk a Nemzeti Bank gyarapodási trükkjeihez (lásd például: devizakölcsön-átváltás, melynek során az MNB-nek sikerült a lakosság érintett részét kifosztania), vagy utolérve a szlovákokat és a szlovéneket, lesz nálunk is egy ellenőrzött és tiszta pénznem?

Beengedjük a menekülteket? Mint teszi ezt minden tisztességes európai állam (még ha nem hirdeti is kétpercenként, mennyire keresztény), vagy folytatjuk a gyűlöletkampányt, továbbá az embertelen bánásmódot a határainkon, a magyarság örök szégyenére?

Lehetővé tesszük a szabad földvásárlást? Pont úgy, mint az EU többi országában. Vagy folytatjuk a mezőgazdaságot lerongyoló, de az oligarchák vagyonosodását gyönyörűen kiszolgáló, állítólag nemzeti földpolitikát? Amelyik se nem nemzeti, se nem politika, hanem egyszerű gazdasági öngyilkosság?

Lesz több biztosítós modell az egészségügyben? Például olyan, mint Németországban, vagy a lepusztulás folytatódik? Erőltetjük a feudalizmust a gyógyászatban, hogy az orvosok világgá meneküljenek, a betegek pedig egyre nyomorultabb sors elé nézzenek?

Folytatjuk a diktatúrát az oktatásügyben, vagy angolszász, svéd, holland, finn, német és lengyel mintára teret nyitunk a tanári szabadság előtt? Erőltetjük a nemlétező középosztály érdekeire hivatkozva a tanulók életesélyeinek lerombolását, vagy hajlandóak vagyunk modernizálni végre?

Fenntartjuk az egykulcsos adót? Hogy a szegények szegényebbek, a gazdagok pedig gazdagabbak legyenek? Vagy hajlandóak vagyunk vigyázó szemünket például Svédországra vetni? Vagy bármelyik normális országra, ahol nem cél a társadalom brutális kettészakítása.

Nyilvánosságra hozzuk végre azokat a titokzatos ügynöklistákat? Vagy továbbra is zsarolgatásra használjuk őket?

És ha már szembenézés: továbbra is megy majd ez a gusztustalan mismásolás a múltunkkal, ez az önfelmentő hazudozás és önbecsapás, vagy mint a németek, hajlandóak vagyunk mi is kimondani az igazságot? Ami úgy hangzik, hogy vannak ilyen meg olyan mentő körülmények és figyelembe veendő szempontok, de a lényeg, hogy a nácik csatlósaként harcoltunk az utolsó töltényig, elküldtünk a gázhalálba négyszázharmichétezer embert és sajátkezűleg legyilkoltunk még vagy százezret. Nem beszélve arról a kétszázezer nemzsidó férfiról, akit elküldtünk megfagyni a Donhoz, holott tudván tudta a kormány, hogy se felfegyverezve, se felszerelve, se ellátva az a hadsereg nem volt még minimális szinten sem! Kimondjuk, hogy Horthy Miklós tömeggyilkosságokért felelős háborús bűnös, természetesen figyelembe véve a mentő körülményeket és a különböző szempontokat? Nem annyira bűnös, mint Szálasi vagy Hitler, de hogy szobrot állítani... Utcát elnevezni?

És levesszük végre a szent koronát a köztársaság címeréről? Vagy nyomatjuk tovább a nosztalgiát, aminek se haszna, se értelme, se becsülete? És kitesszük végre a politikusainkat a Várból, mert az egy kulturális és múzeumi negyed, vagy folytatjuk ezt a felköltözési projektet, amire csak egy szó van, nevezetesen az, hogy vérciki?

És tessék mondani: tetszenek csinálni valamit a környezetvédelemmel, a folyamatos pénzlopásokon kívül? Építünk a szlovákokkal és a románokkal közösen víztározókat a környező hegyekben , hogy tavasszal ne öntse el a fél országot az árvíz, nyáron pedig legyen miből öntözni?

És támogatjuk majd adókedvezménnyel, segéllyel a leszakadó országrészekben az ipartelepítést, vagy úgy döntünk, pusztuljon csak éhen Borsod megye, Zemplén, Szabolcs és Baranya, ott úgyis nagyon sok a cigány? Csakugyan: cigányok. A nagypolitika azon kívül, hogy a rendszerváltáskor földönfutóvá tette őket, gyakorlatilag semmit mást nem tett. Talán abban bíznak zászlósuraink, hogy a romák vagy kivándorolnak, vagy meghalnak? Bölcs belátással folytatnák önök ezt a remek politikát, vagy esetleg elkezdünk úgy viselkedni, mintha emberek lennénk?

És mi lesz Pakssal? Közzétesszük a szerződés egészét? Nyilvánvalóan: leszámítva a nukleáris biztonsággal kapcsolatos részeket, de ilyenek úgysem a szerződésben, hanem a mérnöki tervekben vannak. Kiteregetjük ezeket a paksi kártyákat vagy nem? És aztán rendezünk róla népszavazást, vagy elkezdünk különbuli-alkukat kötni?

És a közbeszerzések? Nyilvános lesz minden egyes szerződés minden egyes részlete, vagy az üzleti titokra hivatkozva folytatódik a túlárazás és a lopkodás?

Végül: megkérdi valaki azokat, akik százmilliárdnál többet vagyonosodtak, hogy mi volt a trükkjük? Merthogy olyan jó lenne tanulni tőlük.

Ebben az országban a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, legalábbis nem minden pohárba. Mindig folyamatos volt a titkolózás, gondolom, kizárólag nemzetbiztonsági okokból. De mintha most már nagyon körmünkre égnének a dolgok. Mintha az utóbbi időben bezuhantunk volna Ázsiába.

Milyen Magyarországot szeretnénk? Erre pont az a válasz, amit a Momentum hirdet: európai Magyarországot. Lesz esélyünk visszakapaszkodni?

Ameddig ezeket a kérdéseket fel nem tesszük, addig nem. Biztosan kell hozzá némi bátorság, de anélkül csak egy újabb papír születik, nem kormányprogram. A válaszok megfogalmazásához pedig nincs szükség hónapokra, éppen elég az az egy perc, ameddig az ember leírja: igen, igen, igen, igen.

Ha a Momentum a jövő pártja, valami konkrétumot mondania kell. Kíváncsian várom. Én és még vagy tízmillió ember.

Szunyogh Szabolcs publicista