Előző
Következő
új cikk

Kultúra

A gyereknél is fontosabb a toxo

Népszava|2017. máj 19. 05:48
[A+ A-]

“Minél többet használta az idegen nyelvet, annál inkább megértette, hogy teljesen más dolgokat mond, mint amit a saját nyelvén mondana, nemcsak hogy másképp fejezi ki magát, és keresi a megfelelő szavakat, mondatait is az aktuális szókincséhez igazítja, és ez az új nyelv arra kényszeríti, hogy másképp gondolkozzon.” Ez a nyelvi idegenség az egyik alapvető élménye a szlovák, Torinóban élő Ivana Dobrakovová női elbeszélőinek.

A hét novellából álló könyv, amely a Noran Libro kiadó Európa női szemmel sorozatában jelent meg, olyan nőket beszéltet, akik külföldi környezetben, magányosan vagy rosszul funkcionáló párkapcsolatban élnek, ami a másik nyelvének nem teljes ismeretéből, így a félreértésből következik. Mindannyiukra jellemző a pszichés zavarodottság, ami nagyrészt az idegen nyelvi és kulturális környezet tapasztalatából fakad. Nőiségüket más fénytörésben látják és nehezen élik meg, az identitásválság a nyelvi kifejezés mellett ebben jelenik meg a legerősebben. Önazonosságuk is megtörik, amire jó példa a Visszatérés Torinóból című novella, amelyben a női elbeszélő saját magát egy rémalakban kettőzi meg. Újra és újra összefut vele, az üldözöttség érzése szinte az őrületig viszi, végül csak az otthoni környezetben derül ki, ki az, akinek az elbeszélő szerint még élnie sem kellene.

Az egyik legtraumatikusabb tapasztalat a kötetben mégsem az idegen környezet, hanem az anyaság. A címadó novella, a végén tragédiát sejtető Toxo azt beszéli el, hogy a magzatra végzetes toxoplazmózis nevű fertőzéstől való félelem hogyan teszi monomániássá az elbeszélőt. Egészen addig, hogy a tisztaság és nem a születendő gyerek lesz a legfontosabb.

Urbán Csilla

Lájkoljon minket a Facebook-on is!