Előző
Következő
új cikk

Külföld

Katar, az Öböl fekete báránya

Népszava|2017. jún 7. 05:33
[A+ A-]

A katari emírséget szinte elzárták a külvilágtól FOTÓ: GETTY IMAGES/FRANCOIS NEL

Vagy Szaúd-Arábia teszteli térségbeli szövetségeseit, vagy a Trump-vizit teremtett olyan új helyzetet, ami Katart a térség fekete bárányává tette. Az emírség ellen felhozott vádak nem újak.

Bár nem új keletű az Öböl-menti gazdag kis emírség, Katar és a térségbeli államok közötti feszültség, a jelenlegihez hasonló viszály mindeddig még nem került felszínre. Hétfőn azonban nemcsak a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg, hanem a légi és tengeri közlekedést is felfüggesztette Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Jemen, Líbia, valamint a Maldiv-szigetek. A feszültség okai ismertek, de hogy miért épp most, és miért ennyire vehemensen került színre mindez, egyelőre nem látszik még eléggé tisztán.

Hivatalos indoklás szerint a hét ország azért szakítja meg diplomáciai kapcsolatait Katarral, mert szerintük Doha terroristákat támogat, aláássa a térség biztonságát és beavatkozik a belügyeikbe. Katar szerint egy ellene folyó hazugságkampányról van szó, de akkor is adódik a kérdés, hogy miért épp Katar a célpont és miért pont most mérgesedett el mindez?

A mostani vihar közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a katari nemzeti hírügynökség közölt egy hírt, ami szerint az emír, Tamim bin Hamad Asz-Száni sejk egyik beszédében bírálta Donald Trump amerikai elnök Irán-ellenes politikáját, Katar és Izrael viszonyát „jó”-nak, a Gázát irányító terrorszervezetet, a Hamászt a palesztinok hivatalos képviselőjének nevezte. Trump május végén, első külföldi körútja első állomásaként, két napos szaúd-arábiai látogatást tett és tárgyalt az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országainak vezetőivel. A tárgyalások középpontjában a terrorizmus elleni közös fellépés, illetve Irán elszigetelésének kérdése állt. Katar állítja, hogy kibertámadás történt, az uralkodó szavait meghamisították. Hogy ki állhatott a kibertámadás mögött és mi céllal, ugyancsak találgatni lehet, de a legtöbb spekuláció szerint egybehangzóan Szaúd-Arábia.

A vahabita királyság ugyanis több okból is orrol a szomszédos emírségre. Mindenekelőtt azért, mert Katar az új uralkodó színre lépése óta tulajdonképpen nem ismeri el Szaúd-Arábia vezető szerepét a térségben, nyíltan lázad a szaúdi hegemónia ellen. Önálló, középutas külpolitikát folytat, az „ősellenség” Iránnal és már Izraellel is „szóba áll”, és nem utolsósorban azzal is kihúzta a gyufát a nagy testvérnél, hogy hírtelevíziója, az Al Jazeera a legnagyobb hírforrás a környéken, és az a világkép, amit közvetít, nem épp a rijádi vallási diktatúra ízlése szerint való. A katari hírtelevízió adásainak sugárzását azonnal blokkolták a térségben.

A konfliktus nem előzménytelen. A Szaúd-Arábia és Katar közötti feszültség a kilencvenes évek eleje óta jelen van, 2014 tavaszán már kirobbant egy átmeneti, nyílt színi, diplomáciai konfliktus is az Öböl-menti szunnita monarchiák között. Akkor még csak az Öböl-menti országok foglaltak állást, Egyiptom, Líbia és Jemen nem kapcsolódott be, mint tették most.

Kétségtelen, hogy a katari monarchia terrorcsoportokat is támogat, de az Iszlám Állam és az an-Nuszra Front kezdeti támogatása közismerten sokrétű volt, Washingtontól Törökországig terjedt, beleértve Szaúd-Arábiát is. Kezdetben a Nyugat is demokratikus felkelőkként támogatta az Aszad elnökkel szemben álló lázadó csoportokat. A Muszlim Testvériség terrorcsoport volta is vitatható, hiszen, amikor az arab tavasz nyomán Egyiptomban hatalomra jutott a korábban betiltott hálózat és Mohammed Morszi személyében elnököt is adott az országnak, az egész nyugati világ a demokrácia győzelmeként ünnepelte, Morszi megbuktatását és Sziszi tábornok hatalomátvételét pedig puccsnak, a demokratikus választások felülírásának minősítették. Szaúd-Arábiának és a térségbeli monarchiáknak tulajdonképpen az a kifogásuk a Testvériség és annak ideológiáját valló más szervezetek, mint például a Gázát irányító terrorcsoport, a Hamász ellen, hogy a Testvériség legbefolyásosabb szónokai nyíltan elutasítják a királyságot és nem fogadják el, hogy az uralkodók az iszlám egyház fölött állnak. Ezt nem is rejtik véka alá, a Katarban menedéket kapott vallástudósok (az egyiptomi Juszuf al-Karadavi vagy a líbiai Ali Szallibi) gyújtó hangú prédikációkban bírálták a környékbeli uralkodókat és buzdították a népet megdöntésükre. A nép pedig az Al Jazeerának köszönhetően tudomást is szerzett róla.

Wikileaks-szivárogtatás
Hillary Clinton 2009-ben egy diplomáciai levélben azt írta, hogy szaúdi adományozók jelentik a legfontosabb pénzügyi forrásait a szélsőséges szunnita szervezeteknek, Rijád pedig csak mérsékelt erőfeszítést tesz az al-Kaida, a Hamász, a tálibok vagy a pakisztáni terrorcsoportok támogatását célzó pénzügyi források elzárására.

A korábbi viszályok idején is Kuvait közvetített a felek között, és ezúttal sem csatlakozott a Katar ellenes bojkotthoz. De hogy nem egy elefánt és bolha, vagy egyszerűen a szunnita monarchiák családon belüli összezördüléséről van szó, az is jelzi, hogy Washington, Moszkva és Teherán egyaránt megszólalt a kérdésben és békés rendezést sürgetett. Legkényesebb helyzetben talán Washington van, amelynek mind Katar, mind Szaúd-Arábia stratégiai szövetségese, és egyáltalán nem érdeke az Arab-félsziget erőviszonyainak átrendeződése. A katari Al-Udeid légibázis használatának esetleges elvesztését nem kockáztathatja Washington, mint ahogy a Trump-vizit során tető alá hozott, mintegy 350 milliárd dollárnyi fegyver- és egyéb szaúdi üzletet sem.

Hogy miért lépte meg Rijád ezt a kockázatos, a térséget feje tetejére állító lépést? Tényleges, közvetlen ok, (nem pedig ürügy) nem látszik. De nem zárható ki, hogy egyszerűen szövetségeseit teszteli egy jövőbeli döntése miatt. A régióbeli államok hűségére számíthat is az olajkirályság, de az igazi kérdés Törökország állásfoglalása. Ankara eddig nem csatlakozott a Katar elleni szankciókhoz.

A katari-szaúdi viszály állomásai
1992 Összecsapás a katari-szaúdi határon, több határőr életét vesztette
1995 A megbukott katari emírnek Dubaj ad menedéket
2011 A jelenlegi emír apja vezette Katar egyetlen arab államként repülőgépekkel támogatta a NATO légi hadjáratát a volt líbiai diktátor, Kadhafi ellen
2013. november 23. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein be nem avatkozási megállapodást ír alá, Katar nem csatlakozik. A politikai szerződés deklarált célja a régió biztonságának és stabilitásának fenntartása. A szerződés szerint nem avatkoznak be egymás belpolitikájába, és nem támogatnak ellenzéki csoportokat a másik államban.
2014. március 5. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein visszahívták katari nagyköveteiket és felszólították Dohát, hogy zárja be az Al Jazeerát, a pánarab hírcsatornát.
2014. március: Néhány nappal a katari nagykövete visszahívása után Szaúd-Arábia betiltotta és terrorszervezetté nyilvánította a Muszlim Testvériséget az akkor még ISIS néven szereplő Iszlám Állammal és az ugyancsak szíriai terrorszervezettel, az al-Kaidához tartozó an-Nuszra Fronttal együtt. Az Emírségek csatlakozott Rijad döntéséhez. A Muszlim Testvériség terrorszervezetté nyilvánítása arculcsapás volt Katar számára, amely közismerten a hálózat legnagyobb anyagi támogatója volt.



Gál Mária

Lájkoljon minket a Facebook-on is!