Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Ez Kína

Népszava|2017. jún 10. 07:15
[A+ A-]
Fotó: Reuters

Fotó: Reuters

Késő délután érkezünk magyar üzletemberekkel Shenyangba, ebbe a hatalmas, kelet-kínai városba, a selyemgyár vezetői, akikkel majd tárgyalunk, várnak a repülőtéren, kedvesek, négyen is kijöttek elénk, meg a tolmács, hau du ju du, a kisbusz csak hatszemélyes, ilyen dolgokkal azonban egy ekkora országban nemigen törődnek, nagy nehezen bezsúfolódunk mindnyájan, a tolmácsnő a főmérnök ölében ül a gépkocsivezető mellett, ezen is jól szórakoznak, amint a hétmilliós nagyváros felé haladunk az autópályán. A szállodánál elválunk, lázasan kezet rázunk mindenkivel, majd este jönnek értünk és együtt vacsorázunk. Látszólag tehát minden rendben, csak éppen a szoba hűvös. Április van, nem mondom, hogy kibírhatatlan, de mégiscsak hűvös. Hiába tapogatom a fűtőtestet, hideg. Telefonálok a portásnak.

- Nincs fűtés a szobámban – mondom neki.

- Azonnal küldök valakit – érkezik a gyors, megnyugtatóan hangzó válasz.

Az európai gondolkodás és társadalmi beágyazottság szerint ez azt jelentheti, hogy megoldják a problémát. Ám eszük ágában sincs. A kínai gondolkodás és a helyi beágyazottság szerint a portás nem is azt mondja, hogy „megoldja”, hanem azt, hogy "küld valakit" és ez azt is jelenti, hogy az egész amúgy is az én problémám, nem pedig az övék. Pár perccel később megjelenik egy szakember, valójában nem szakember, hanem szaki. Ő a söfu, akiről még sok szó lesz. Ha kell, villamosmérnök, ha kell, vízvezetékszerelő, mindegy, nem ért semmihez, nem is kell, hogy értsen, elég, ha úgy tesz, mintha. Belép, nem is köszön, ez Kínában nem feltétel, nem is bűn, kérdez valamit kínaiul. Miután kínaiul nem beszélek, odaviszem a fűtőtesthez a férfit, ráteszem a kezem. Ő néz rám. Lehet, hogy azt gondolja (ha egyáltalán, ugye, gondol valamit, mert egy söfunak nem kell gondolkodnia), hogy ez az én szokásom, hogy egy kínai söfu társaságában a fűtőtestre teszem a kezem. De neki ehhez mi köze? Na jó, ez így nem megy. Újabb telefon a portára, elmagyarázom, hogy megjelent ugyan a legény, de nem egészen érti, mi a feladat. A portásnő is beszél a söfuval, legalább tíz percig, ennyit Bush nem beszélt Blairrel Irak megszállása előtt, de hát az ember ne legyen türelmetlen idegen civilizációkban. A férfi leteszi a kagylót, ő is ráteszi a kezét a fűtőtestre, majd visszamegy az előszobába, kiemeli az álmennyezet egy elemét, felnéz, a zsebéből elemlámpát húz elő, bevilágít. Aztán elmegy. Néhány perccel később egy zsámollyal visszajön, feláll rá, megint bevilágít, lemászik, elmegy. Kész. Még egy ideig várok, nem történik semmi.

Újabb telefon a portára.

- A szoba még mindig hideg.

- A szerelő elment?

- Elment.

- Értem – a portásnő leteszi a kagylót.

Újabb telefon.

- A szoba még mindig hideg.

- Bocsánat, nem velem beszélt az előbb – mondja egy ugyanolyan női hang.

- Hát akkor adja a kolléganőjét.

- Kivel beszélt?

- Honnan tudjam? Maga sem mutatkozott be.

- Miss Cheng vagyok.

Ettől persze nem lettem okosabb.

- Nincs fűtés a szobámban – mondom, de a megoldáshoz fűzött reményeim egyre foszlanak.

- A szoba hideg?

Érdekes kérdés.

- Hát…, hűvös – állapítom meg.

- A hűvös egészségesebb, mint a meleg – foglal állást merészen a portásnő.

- Kérem, hogy nézzék meg, mi a gond – mondom erre.

- Persze, nem biztos, hogy gond van.

- Azonban feltehető.

Pillanatnyi csend.

- Azonnal küldök valakit – feltehetően szerencsésebbnek tartotta, ha befejezi a beszélgetést ezzel az értetlenkedő kerekszeművel.

- Ezen már túl vagyunk.

- Szeretne egy másik szobát?

- Igen, ez jó lenne – sóhajtok.

Na, mégis van megoldás.

Néhány perc múlva megjelenik egy portás, menjek vele, mondja, összecsomagolok, irány egy másik szoba. Útközben bocsánatot kér, sorry, de mint világutazó, érzem, hogy fogalma sincs, miért. Belépünk új szobámba, ez is hideg. Megérintem a fűtőtestet, hideg.

- Ez a szoba is hideg – mondom.

- Mindegyik egyforma - mondja a férfi. - Nálunk áprilisban már nincs fűtés. De hát maga kért másik szobát, nem?

Odze György

Lájkoljon minket a Facebook-on is!