Előző
Következő
új cikk

Szép szó

A populisták megverhetők

Népszava|2017. jún 17. 07:30
[A+ A-]

Ne tessék hátradőlni a karosszékben! A helyzet éppen jobb, mint fél éve volt, de a veszély nem múlt el. A liberális demokrácia magához tért? A brit választásokkal, s a Macron-féle francia centrum elsöprő múlt vasárnapi győzelmével még nem szűnt meg az európai populizmus politikai hulláma. A Brexit és a Trump-jelenség tartósan jelen van Európa életében, ahogy ott éktelenkedik több más politikai szégyenfolt is. Nem beszélve a konfliktusokról, válságokról, amelyek szintén nem múlnak el egyik napról a másikra. A populista politika a válságokból él. Nyugat-Európa országaiban most erősödtek a liberális demokrácia erői, változnak a politikai divatok.

Alig egy éve még sok elemző, publicista festett képet arról, hogy konszolidált, bejáratott demokráciákban a kapuban áll a magyarországi orbánizmus ottani megfelelője. Ez fenyegetett Ausztriában, ahol a szélsőjobboldali jelölt köztársasági elnökké választását tippelték. Úgy látszott, hogy Hollandiában kormányra juthat Geert Wilders idegenellenes, iszlámgyűlölő politikus pártja. Marine Le Pen francia Nemzeti Frontjának a győzelme is biztosnak ígérkezett. Emelkedőben volt a német AfD bevándorlásellenes, populista párt. Az idegenellenesség, az iszlámellenesség és az elit elutasítása, a globalizáció tagadása kéz a kézben erősödött. Az az (alapjában hazug) propagandaáradat, amely kisodorta Nagy-Britanniát az EU-ból, végigsepert más európai államokon is. Eszerint „Brüsszel” életidegen, bürokratikus Moloch, amely kiszívja az életerőt az európai országokból. Maga a válság. Ez a szöveg üvölt nálunk az óriásplakátokról, ezt hirdették a szupergazdag Ausztriában, és a csődtől szenvedő Görögországban. Ez volt az egyik érve a neonáciknak, nacionalistáknak épp úgy, mint a görög és spanyol balosoknak. (Akik szintén játszanak a nacionalista és idegenellenes kottából.)

Minden hasonló állítás, és az azt alátámasztó kommentár, nyilatkozat megfelelő anyag az orosz állami propagandagépezetnek. Az általuk is terjesztett negatív forgatókönyvek szerint az EU rövid időn belül szétesik, mert országait eluralja a Brüsszel-ellenesség. A populista (orosz) narratíva szerint az Unió egyrészt élősdi újraelosztó bürokrácia, amely lehetetlen követelményeket állít a tagállamok elé és korlátozza szuverenitásukat. Politikailag korrekt magatartást kényszerít ki a tagokból. Ez volt a kilépéspárti brit erők fő érve is. Elviszik a pénzt és elviszik a döntés jogát Angliától - állították. A másik érv viszont az, hogy Brüsszel tehetetlen, lassú bürokrácia. Ezeket a politikai mozgalmakat és vezéreiket a világ szereti egy táborban látni, ám a valóság az, hogy minden ország kitermeli a maga sajátos populista mozgalmát. A sok különbség ellenére a legtöbb hasonló mozgalom, párt Oroszországra, s annak elnökére tekintett példaképként. Ahogy sokak felfedezni véltek egy populista-autoriter internacionálét is.

Cas Mude szerint vezetni nem követni kell a népet Fotó: Jonas Borg

Cas Mude szerint vezetni nem követni kell a népet Fotó: Jonas Borg

A populista jelenség elismert kutatója, a holland Cas Mudde a brit parlamenti választás napján a budapesti CEU-n vett részt egy kerekasztal-vitán, ahol hazai szociológusokkal, politika-kutatókkal vitatták meg a jelenség okát, s visszaszorításának lehetőségét. Mudde szerint a populisták megverhetők, s ezt alátámasztják a közelmúlt európai választásai is. Annak ellenére van így, hogy a populista pártvezérek mindenütt azzal állnak elő, hogy ők a nép, akik pedig velük szemben állnak, a korrupt eliteket képviselik. A népnek pedig mindig igaza van és nem győzhető le. (O. V.: A nemzet nem lehet ellenzékben.) Valamennyi populista erő elitellenes. Szinte nincs olyan populista, amelynek ne lenne valamilyen nacionalista, nativista, kisebbségellenes programja. A politikailag korrekt beszéd elleni „lázadás” a kisebbségi csoportok és vallások, a feministák, a szexuális kisebbségek elleni fellépés szabadságát jelenti. (A gyűlölet szabadságát, s a gyűlölet nyilvános artikulálásának szabadságát is jelenti természetesen.) Mudde szerint a populisták a kisebbségellenes érzelmeken és a válságokon élősködnek. Ezt tapasztalhatjuk a nyugat-európai országokban élő muzulmán közösségek, vagy a kelet-európai romák elleni populista hangulatkeltés kapcsán.

De épp a Brexit-agitáció példázta, hogy keresztény, közép-európai vendégmunkások, betelepülők is lehetnek a populizmus elsődleges célpontjai. A holland kutató szerint a populizmus tartós megtelepedését segítette, hogy a régi pártok ideológia-mentesekké váltak, szinte megkülönböztethetetlenek, annyira a középre igyekeztek. Pedig – állítja Mudde – vezetni és nem követni kell a népet. Az egybemosódó, homályos politikai tájban az egyszerű és hazug jelszavakkal operáló populisták képesek nyerni. A holland kutató szerint ismét kell, hogy a politikusoknak „legyen víziójuk”, vissza kell térni a modern ideológiai vezérelt politikához. A populista politika a „többségi demokrácia” elvén működik. Ez addig hatásos, amíg az emberek nem ébrednek rá, hogy egy pillanatban mindenki lehet kisebbség. A liberális demokráciát a populistától épp a kisebbségi jogokat védő jogállam hatásos működése különbözteti meg. A liberális demokrácia berendezkedése véd meg mindenkit. A populisták értelemszerűen kizárnak csoportokat a „népből”. Ha tartósan megszerzik a hatalmat, leépítik a demokratikus intézményeket, az ellenőrzés lehetőségét. Erre jó példa Erdogan Törökországa, Orbán Magyarországa és ilyen próbálkozások vannak Lengyelországban. Ott viszont erős ellenzék működik – mutatott rá Mudde a különbségre.

A holland kutató szerint szinte nincs európai állam, ahol a populista pártok ne lennének jelen. Általában a szavazatok 20 százalékára számíthatnak. Ezzel sok konszolidált államban is bekerülnek a kormánykoalícióba. Magyarország egyedülálló azzal, hogy ekkora többségük van (a Fidesz és a Jobbik együtt a szavazók 67 százalékára számíthat). Mudde ugyanakkor emlékeztetett, mekkora többsége volt Vladimír Meciar szlovák politikusnak a kilencvenes években, de amikor az Unió nyilvánvaló tette, hogy vele nem lesz EU-tagság, az egyébként rivalizáló pártok képesek voltak összefogni. A populista divat fontos ellenszere a holland kutató szerint, hogy ne ők határozzák meg a politika tematikáját. Az ő témájuk elsősorban az ő „harcuk” ellenségeik ellen. A legyőzésükhöz pedig az kell, hogy a társadalmat érintő valódi kérdésekről például az egészségügyről és az oktatás állapotáról, a kormányközeli korrupcióról szóljon a vita.

Miklós Gábor

Lájkoljon minket a Facebook-on is!