Előző
Következő
új cikk

Belföld

Ahol már a meleg víz is álom

Népszava|2017. jún 22. 05:08
[A+ A-]

Főzőnap - A gulyás után fagyi is járt

A Köztársaság tériek csoportja Parasznyára látogatott, hogy adományaival segítse a peremvidéken élőket. Összefogásuk a gyermekek mosolygásának megőrzéséért történik.

A Miskolctól mintegy húsz kilométerre lévő parasznyai Baross-akna évtizedekkel ezelőtt kiemelt ipari térségként vonzotta ide a munkát kereső embereket. A bánya megszűnt, mára csak a zöldellő dombokon álló roskatag házak maradtak.

A fővárosból érkező, „Köztársaság tériek csoportja” felfigyelt az egykor virágzó borsodi bányász térség riasztó nyomorában élők helyzetére, ezért Parasznyán rendezte meg első alkalommal vidéki főzőnapját, az elmúlt hétvégén. A Nótár család ebben a környezetben éli mindennapjait. Szilvi nemrég énekversenyt nyert a faluban, s most arról álmodozik, elindul majd az X-faktor tehetségkutatón is. - Jó itt élni, csak sokat kell gyalogolni sötétben is a gyerekeknek az iskolabuszhoz – mondja az édesanya, Erika miközben mutatja a kis konyhakertben nagyra növekedett karalábéit. Férje kisebb előszobát ragasztott használt téglából a roskatag tetejű házhoz. Ők adták volna a gázpalackot a főzéshez, de a szállító nem jött meg időben, így most ott árválkodik az úton az üres palack. Vizet csak a kútról tudnak venni, ami legalább közel van a kerítés nélküli házhoz, a fűvel benőtt területen. Ha esik, itt csak csúszva-mászva lehet közlekedni.

- Legközelebb fű és bozót-irtást kell majd itt először végezni – mondja a pesti főzőcsoport aktív férfi tagja, akit Frici bácsiként szólít mindenki. Egykor a metrónál dolgozott, jó fizetéssel, s mivel most már nyugdíjasként egyedül él, megnövekedett szabadidejében jótékonykodik.

Közben már mindenki a nagy üstben fövő gulyás elkészültét várja: ehhez az „alapanyagot” Horváth Jánosné polgármester ajánlotta fel egy kora reggeli disznóvágással egybekötve. Parasznya község önkormányzata vetőmaggal, palántával is segíti a rászorulókat, közösségi uborkatermesztést indítottak, a gyerekek iskolakezdését pedig anyagilag támogatják.

A csoport lelke, s az események fő mozgatója Tóth Kata, aki miközben fél szemmel az üstben fövő ételt figyeli, mesélni kezdi a történetüket. - Budapesten, még 2013-ban kezdődött, amikor egy hét alatt 16 ezer szendvicset készítettünk az árvíz ellen küzdőknek – emlékezik. Később az akkori „Köztársaság” téren osztottak ételt, innen származik a csoport elnevezése is. Teltek a hetek, hónapok, s azt vették észre, hogy egyre többen állnak be a sorba, ételért. Miskolcon egy iskolatáska-osztási akció alkalmával figyeltek fel egy ötgyermekes parasznyai családra, amelynek követni kezdték az útját, s többször is adtak nekik pénzt, hogy gyógyszert, élelmet, egyéb fontos és szükséges holmit megvehessenek a gyerekeknek. - Éreztük, hogy jó úton járunk, örültünk a nevetésüknek. Összefogásunk éppen a gyermekek mosolygásának megőrzéséért történik most is. Első, fővároson kívüli vidéki rendezvényünk célja a peremvidéken élők helyzetének javítása, még akkor is, ha tudjuk: az ilyen akciók csak cseppek a tengerben – mondta Tóth Kata. Több ezren élnek ma az országban a létminimum alatt, de számtalan gyerekben látjuk az akaraterőt, s becsüljük hitüket abban, hogy helyzetük megváltoztatható, van kitörési lehetőségük. Figyeljük tanulásukat, magatartásukat s a pozitív változásokért jutalmazzuk is őket – emelte ki.

Elhatározták, hogy Budapestre viszik a gyerekeket nyaralni, s megmutatják milyen az élet egy olyan nagyvárosban, amit ők még csak képekről ismernek. Ehhez az akcióhoz még szponzorokat keresnek – tette hozzá. Befogadócsaládok látnák vendégül a gyerekeket, akik számára már az is élményt jelent, hogy meleg víz jön a csapból, vagy saját, külön ágyban alhatnak, nem a testvéreikkel, szüleikkel közösben.

M. Vadas Zsuzsa írása a Népszavának

Lájkoljon minket a Facebook-on is!