Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Fidesz-Jobbik koalíció, mégis?

Népszava|2017. júl 8. 06:04
[A+ A-]

Kövér László koalíciót emleget. Persze ő nem a Fidesz és a Jobbik között, mint én, hanem Soros és a demokratikus ellenzék között: „Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros György-féle szervezetek között… Megpróbálnak majd egy olyan hangulatot kialakítani, amiben mindent fölülír a polgárháborús pszichózis.” Elhihetjük, mert a házelnöknél többet senki nem tud a közéleti pszichózisokról. De nem minden ellenzéki párt készül a Gonosz Koalíciójába, csak a demokratikus oldal. Ezt már abból a finom megkülönböztetésből is kihallja az érzékeny fül, amely szerint nem „magyar”, hanem csak „magyarországi”, tehát „idegenszívű” erőkről van szó. Ezzel a Jobbikot még a legélesebb konfliktusok idején sem vádolják.

Nem véletlenül. A Fidesz agytrösztjében már számot vethetnek veszély esetére egy Fidesz-Jobbik „nemzeti koalícióval”. Ez persze csak B-terv, az A-terv változatlanul a teljes győzelem, lehetőleg kétharmaddal. Csakhogy nem mindenben alakulnak kívánságuk szerint a dolgok. Most még süt a nap, de jobb, ha kéznél van az esernyő. Az „esernyő” végszükség esetén a Jobbikkal való koalíció. Egy-két éve Orbán még kezdte kinőni országát, Európa, de legalábbis a régió vezéri szerepére pályázott. A lázadás évét jövendölte, amelyben a népek Brüsszel és az európai demokrácia eszméi ellen fordulnak. Na, lett is lázadás, de az eddigi választások során éppen az Európa-ellenes bezárkózás ellen. Fúj a szembe szél. Már a visegrádi szövetség is repedezik, Csehország és Szlovákia nem akar Orbánnal együtt izolálódni. „Fontos, hogy Európában lássák, a V4 csoport nem Brüsszel ellen van”-így sasszézik el a szlovák külügyminiszter az „Állítsuk meg Brüsszelt!” jelszó és Orbán mellől. Csehországban a visegrádi négyes helyett slavkovi hármas tanácskozott, a cseh, a szlovák és az osztrák vezetők részvételével. A jobb szélre tolódó lengyeleket és magyarokat nem hívták.

Mi van, ha mindez átcsap az itthoni közhangulatra? A számok szerint a Fidesznek nem kell aggódnia. Most. De később? Kétharmad pedig már most sincs. Épp az utóbbi idők szavazási huzavonái mutatták meg, mégis csak jó volna a háznál egy külső támogató. Minimum a kétharmadhoz, de nagyobb földmozgások esetére a sima többséghez, a kormányalakításhoz is. Eddig olajozottan működött a „centrális erőtér”, középen a kövér kétharmad, kétfelől a vézna jobb- és baloldali ellenzék tartja egyensúlyban. A Soros-plakátdömping változást jelez: a Fidesz szép lassan elereszti a centrális erőtér eszméjét, és már nem egyforma erővel tartja féken kétoldali opponenseit. Kijelölte az igazi ellenfelet: a baloldalt, a demokratikus erőket. A Soros-kampány rájuk, csak rájuk lő.

Mert ugye nem gondoljuk, hogy Soros az igazi ellenfél? Nem indul a választáson. Ő a gombostűvel leszúrható vudubábu a politikai feketemágiában. Alkalmas jelkép, egyesíti az összes ellenségképet. Soros egyenlő a menekülthullámmal, Soros egyenlő Brüsszellel, Soros egyenlő a nyitott társadalommal, a gyanús liberális demokráciával, Soros a nemzeteszme ellensége, hiszen ő a hazátlan „bolygó zsidó”. Lehet, hogy ő csinálta Trianont és a vizitdíjat is. Volt, aki kreatívan a holokausztot is a nyakába varrta: Stefka szerint „Soros Hitlertől tanult. Dolgozott neki.”

De ezért még nem kellett volna milliárdokért „Ki nevet a végén?”-t játszani. (Bár azt díjazom, hogy eszerint már Habonyéknak is az jár a fejükben: mi lesz, ha vége lesz ennek az egésznek.) A sok pénz arra kell, hogy Soros a kísérő magyarázatok segítségével mint baloldali idol rögzülhessen a magyar retinákon. Eddig inkább az „álcivil ügynökszervezetek” maffiafőnökeként jellemezték (Pilhál György:„Bőkezű Gyuri bácsi régóta támogatja a hőbörgőket”), de most a kép kezd ráfordulni a baloldalra. A Fidesz közleményében „Soros felhasználja a baloldalt”. Amelyik Kun Béla óta úgyis köztudottan zsidó. Az ideológiai alapvetést Schmidt Mária szolgáltatta: Soros baloldali, sőt marxista. Amin maga is meglepődne, de ha lúd, legyen kövér. „Soros hálózata a marxizmus nyugati képviselője”. „Soros és a baloldal egy és ugyanaz”. Soros a Fidelitas plakátjain Botkát rángatja bábként, a Jobbiknak csak Simicska jut.

Mert a baloldal az ellenség, a Jobbik csak versenytárs, akiből lehet még szövetséges, koalíciós partner is. A Soros-plakátok a jobbikos kemény magra úgy hatnak, mint egy simogatás a buksira. Attól a buksitól úgysem idegen sem az antiszemitizmus, sem a brüsszelezés, sem a menekültgyűlölet. A Jobbik a 2014-es választási programjában még harsányan sorosozott, 2015-ben Hegedűs Lórántné kérdést intézett Orbánhoz: „Mikor utasítják ki hazánkból Sorost és ügynökeit?”

Nem lesz olyan nehéz megírni azt az együttműködési megállapodást. Persze csak ha szükség lesz rá. Ha a Fidesz egyedül is képesnek érzi magát a teljhatalomra, akkor megint rúg egyet rajtuk. Azért jóval kisebbet, mint balra. Ahogy Horthy, a „kivételes államférfi” 1922-ben mondta: „Ha a rendetlenség jobboldalról történik, ezekbe fájó szívvel fogok belelövetni, míg esetleg egy baloldalról jövő rendetlenkedésbe passzióval.”

Lendvai Ildikó