Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Brit-magyar légvárak

Népszava|2017. júl 8. 07:30
[A+ A-]

Nagy érdeklődéssel fogadták a napokban a Brit-Magyar Baráti Társaság tagjai a londoni Carlton Clubban megrendezett összejövetelt, melyen a Budapestről meghívott Frank Tibor történész beszélt a brit-magyar viszony fejezeteiről, 1848 és 1944 között, illetve 1956 után. Az ELTE professzora az előadás után nyilatkozott a Népszava londoni tudósítójának.

- Professzor úr, a két ország közötti viszony szempontjából miért épp az 1848-1944 közötti, illetve az 1956 utáni időszakot vizsgálta? Miért pont ezek a korszakok mondanak sokat a kapcsolatokról?

- A XIX. században jelentős figyelem mutatkozott Magyarország iránt Nagy-Britanniában, nem mintha például a Magna Carta és az Aranybulla rokon vonásai, vagy a királyi családok közötti szálak ne tartottak volna mindig is ébren némi érdeklődést. Magyarország már a XIV.-XV. században tényezőnek számított Európában, míg Anglia csak a Tudor-korszakban (1485-1603) nőtt igazán fontos hatalommá. 1848-49 is érdekes volt a britek számára, hiszen sok hasonlóságot fedezhettek fel az amerikai függetlenségi háborúval. A közvélemény rokonszenvét jelezte, hogy 1850-ben a londoni Barclay and Perkins sörgyár munkásai meghurcolták a hóhérnak tekintett Haynau táborszernagyot. Nagy-Britannia szellemi hatása már a reformkorban érvényesült Magyarországon; Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Szemere Bertalan is járt és sokat tanult itt. A technikai újítások, a lóversenyek és az úri klubok világa lenyűgözte és cselekvésre is ösztönözte őket. Ennek máig leglátványosabb emléke Széchenyi brit műszaki együttműködéssel megvalósított Lánchídja.

A II. világháború vége és az 1956 közötti időszakban nem volt említésre méltó kapcsolat a két ország között. Tilos volt a barátkozás a nyugati országokkal. A mai fiatalok számára nem mindig világos, hogy Magyarországon terror uralkodott, minden tizedik embert valamilyen módon üldöztek. Sötétek voltak ezek az évek az angol-magyar kapcsolatok szempontjából is. Hogy egy általam jól ismert példát hozzak, Budapesten egészen beszűkült az egyetemi angol oktatás, a debreceni egyetem angol szakát pedig egyszerűen bezárták.

- Előadásának vezérfonala volt, hogy a brit kegyek elnyerésére irányuló magyar erőfeszítéseket ún. kettős beszéd, angolul „doublespeak” jellemezte. Az ország hivatalosan és következetesen Nagy-Britanniával szemben álló szövetségek tagja volt, de egyes politikai csoportoknak fontos maradt a britek rokonszenvének keresése.

- Erre jó példa gróf Bethlen István, aki - ha csak a miniszterelnöksége után is, de - reálisan látta a németekhez fűződő szövetség fenyegető problémáit. Ő az angoloktól remélt segítséget, mindjobban szembehelyezkedve az uralkodó németbarát állásponttal. A külföld is észrevette, hogy több hatalmi közeg is létezett Magyarországon. Bethlen nagy tekintélyével 1934-ben gyorsan megszerezte azokat az anyagi erőforrásokat, amelyek a Magyarország népszerűsítését szolgáló angol nyelvű folyóirat, a The Hungarian Quarterly kiadásához, illetve Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történetének rövidített, angol nyelvű változatának kiadásához szükségesek voltak.

- Kossuth Lajos éveket töltött Nagy-Britanniában. Elegendő levéltári forrás áll rendelkezésre az itt-tartózkodásáról? Hogy látszik visszamenőleg, házigazdái értékelték, súlyán kezelték őt?

- Kossuth angol-amerikai emigrációs éveinek tevékenységét elsősorban a Jánossy Dénes, az Országos Levéltár egykori főigazgatója által megjelentetett nagy forráskiadványból ismerjük, ezek nélkülözhetetlenek a korszak kutatásához. Ugyanakkor sajnos, mindmáig nem sikerült befejezni a Kossuth-iratok kritikai összkiadását. Kossuth Angliában és Amerikában is megkapta a neki járó tiszteletet. Politikai nézetei, angol nyelvtudása, kiállása imponáló volt. Nem jött zavarba, noha 49 évesen kezdett először angolul beszélni. Amerikában, 1851-52-ben vagy hatszáz beszédet tartott, melyeket sajnos csak igen kis részben publikáltak. Néha két-három órán keresztül beszélt folyamatosan. Erős kisugárzásával elbűvölte az embereket. El tudta hitetni vendéglátóival, hogy a magyar forradalmat újra lehetne kezdeni. Negyvenöt éven át hirdette a nagyvilágban Magyarország önállósághoz való jogát, s újra rátette az országot a modern Európa politikai térképére. Bizonyosan nagyobb szolgálatot tett hazájának élve, mintha az aradi vértanúk között lelte volna halálát.

- Kossuthtal egyidejűleg tartózkodott londoni emigrációban Karl Marx. Melyiküket ismerték jobban?

- Egyértelműen Kossuthot, hiszen Marx ebben az időben még csak egyike volt a Londonban menedékre találó európai forradalmároknak, mint amilyen az orosz Herzen, a német Kinkel, a lengyel Worcell vagy a francia Ledru-Rollin volt. Kezdő tudós és újságíró, akinek nevét igazából csak A tőke megjelenése után ismerték meg. Nagy-Britannia liberális attitűdjét jelzi, hogy sok külföldi menekültnek, forradalmárnak adott mindig letelepedési lehetőséget.

- Amikor Nagy-Britannia újból igazán fontos lett Magyarország számára, az a trianoni béketárgyalások remélt, számunkra kedvezőbb befolyásolásának időszaka volt. Ez sajnos csak álom maradt, hiszen ellentétes szövetségek tagjai voltunk mindkét világháború idején. A német szövetség eleve kizárta, hogy az angolbarát magyar propaganda eredményes legyen?

- Az elvesztett világháború, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, az ellenforradalom, s végül a Trianon árán visszanyert nemzeti függetlenség teljesen átalakította Magyarországot. Egyik napról a másikra 20,9 millióból 7,6 millióan maradtak a harmadára zsugorított országban. Bethlen István revíziós törekvései során jelentős mértékben próbált Nagy-Britanniára támaszkodni. Vitába bocsátkozott R. W. Seton-Watsonnal, aki aktív szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztásában, Nagy-Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia kialakításában. A kezdetben - Kossuth ismeretében - a magyar liberalizmust tisztelő Seton-Watson 1905-től kezdve folyamatosan, s egyre erőteljesebben Magyarország ellen agitált, főként a lenéző, szinte pökhendi nemzetiségi politikája miatt. Vitathatatlan, hogy a századfordulós magyar politika megvetette a kisebbségeket, lenézően tótként, mócként, rácként emlegette őket. A publicista, történész, egyben politikai aktivista Seton-Watson szorosan figyelte az eseményeket, és felismerte, hogy a kisebbségeit elnyomó Magyarország már nem az, aminek szabadságharca idején látszott. A The Hungarian Quarterly-n kívül a Magyar történet angol fordítása is segíthetett volna a brit közvélemény befolyásolásában, Seton-Watson román történetével szemben. Ám az angol nyelvű „Hóman-Szekfű” tíz éven át készült és végül a II. világháborúban, még mindig csak kéziratban, egy bank trezorjában megsemmisült.

A gőzerővel beindult anglofil magyar propagandagépezet kulcsfigurája volt a pályáját klasszika filológusként kezdő, rendkívüli tehetségű Balogh József. A hivatalosan a Society for the Hungarian Quarterly égisze alatt működő HQ szerkesztője olyan nagy neveket tudott megnyerni az ügynek, mint a Society elnökévé választott, erősen vitatott pályájú politikus, Londonderry márki. Neki is köszönhetően új életre kelt, sőt, vagy 300 tagot számlált az Angol-Magyar Társaság. Egy Bethlentől független, néhány évvel korábbi magyarbarát brit akció volt Lord Rothermere-é: a sajtómágnás saját lapjában, a befolyásos Daily Mail-ben érvelt a Magyarországot ért méltánytalansággal szemben.

- Volt-e valamiféle realitása az „angolszász” irányban (is) orientálódó miniszterelnökök, mint Bethlen, Teleki és Kállay igyekezetének London befolyásolására a Szovjetunió elleni katonai akció után?

- Magyarország öt nappal a németek után támadta meg a Szovjetuniót. A vezetők a két bécsi döntés után további gyors terület-visszaszerzéseket reméltek Németországtól. Ezzel szemben szinte egy egész magyar hadsereg pusztult el a fronton. Mindeközben azonban volt egy olyan politikai vonulat is, amelyik megpróbálta befolyásolni az antant országokat, melyek az öt büntető békeszerződést kötötték. A békék olyan bosszút álltak az első világháború miatt, amiből csak újabb háborút szülhetett. Az ismételten Londonba utazó magyar publicisták, az angol nyelvű hazai kiadványok ugyan viszonylag kedvező fogadtatásban részesültek Angliában, de a befolyásos nagyhatalomnál nem értek el tényleges eredményt.

- Egy újabb forradalom eltiprása után, Kádár János későbbi éveiben bekövetkezett végre bizonyos enyhülés és némi fellendülés a kapcsolatokban? A szigetország ismét nagyvonalúságot mutatott a menekültek, „disszidensek” befogadásában.

- Valóban, 1956 után lassan megélénkültek nemzetközi kapcsolataink, bár igazi fordulatra 1968-ig, az új gazdasági mechanizmus beindulásáig kellett várni. Ekkortól bizonyosan jobb volt Magyarországon élni, mint az NDK-ban, vagy Csehszlovákiában. A lazulás jegyében, egyben a régi The Hungarian Quarterly-re is utalva indult el 1960-ban a The New Hungarian Quarterly. Az ellentmondásos pályájú Boldizsár Iván jól szerkesztett lapjának nagy szerepe volt a külföldi magyar imázs javításában. A magyar olvasók előtt pedig új világirodalmi látóhatár nyílt meg a Nagyvilág folyóirat megjelenésével.

- Történelmi perspektívából nézve hogy állnak most a brit-magyar kapcsolatok? Különösen annak fényében, hogy bár 2004 óta ugyanannak a klubnak voltunk tagjai, Nagy-Britannia tavaly önként távozott az EU-ból, Magyarország hozzáállása pedig erősen ellentmondásos.

- Sajnáljuk, hogy már nem vagyunk egy klubban. A brit emberek jelentős része nem tudta, hogy mire is szavaz egy évvel ezelőtt, még mindig az elvesztett gyarmatbirodalmat és az egykori nagyhatalmi státust siratva. Nagyrészt egy olyan társadalom döntött az EU-tagság feladásáról a bevándorlók számának csökkentése érdekében, amely korábban mindig helyet adott emigránsoknak, hazájukban ellenzékinek számító embereknek. Ugyanígy Magyarországon is sokan nem tudják, mi az Unió haszna, milyen kultúrkörbe, mekkora piacra, milyen politikai szövetségbe vonja be hazánkat. Csak remélni lehet, hogy az oktatási rendszerek s a média nálunk is, Nagy-Britanniában is az eddigieknél hatékonyabban megismertetik az embereket a múlt tanulságaival és döntéseik felelősségével.

Névjegy
Frank Tibor történész (69), az MTA levelező tagja, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének professzora, korábbi igazgatója. A Századok c. történelmi folyóirat főszerkesztője, a brit Royal Historical Society tagja. Számos hazai szakmai testületben, köztük a Magyar Történelmi Társulatban, az MTA Modern Filológiai Társaságában, a Magyar Amerikanisták Társaságában tevékenykedik. Amerikai egyetemek (California, Nevada, Columbia, IES Abroad) rendszeres vendégprofesszora. Kutatási területéhez tartozik a transzatlanti kapcsolatok, a külföldi és hazai nemzetkép, a külpropaganda és a kivándorlás története. Közel 40 könyv szerzője, illetve szerkesztője.

R. Hahn Veronika, London

Lájkoljon minket a Facebook-on is!