Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Szétbeszélés az MSZP-ben

Népszava|2017. aug 2. 06:03
[A+ A-]

A szétbeszélés az MSZP legrosszabb hagyományai közé tartozik, és most megint fenyegeti a pártot. Amióta Botka megkísérelt egy nyitást, az MSZP bárói, múltba beágyazott vezetői nyilvánosan is megengedik maguknak a morgolódást, ami állítólag a pártdemokrácia része, valójában pedig csak a pozícióik védelmezése. Botka fő üzenete az, hogy az MSZP-nek szakítania kell a 2010 előtti politikával és meg kell szabadulnia azoktól a politikusoktól, akik ezt a kudarcos politikát képviselik. Ez a fordulat már évek óta váratott magára, és nagy szégyen, hogy korábban nem került sor a múlttal való leszámolásra, hiszen ez az alapvető oka annak, hogy az MSZP elvesztette hitelét, szavahihetőségét, főleg a választásról választásra belépő fiatal nemzedékek előtt.

Botka radikális fordulatot kínált, az egyetlen lehetőséget a kitörésre, és éppen az MSZP báróinak lázadása bizonyítja, hogy jó irányban indult el. Már ezerszer elhangzott, hogy a 2014-es modell, a felülről elrendezett összefogás - jórészt a régi emberek régi pozícióinak megvédésére – megint kudarchoz vezet. Ezt a sajtó is gyakran ismételgeti, balliberális körökben mégis egyebet se hallunk, mint hogy a demokratikus pártok miért a belső vitáikkal foglalkoznak, ahelyett, hogy összeborulnának. Hát azért, mert végre valahára el kell jutni oda, hogy a múltat is konkrét emberek képviselik, és még most is viselik. Ki kell mondani, hogy Gyurcsány mindmáig nem volt képes arra, hogy kritikusan feldolgozza a saját szerepét 2010 előtt, s ezért méltán népszerűtlen a lakosság széles körében, főleg a fiatalok között. Botka bátorságára vall, hogy kimondta: nem szabad olyan választási szövetséget létrehozni, ami magával cipeli a múlt összes terheit és kudarcot vallott szereplőit. Ha a baloldal a választási matematikába a múlt törmelékeit is beleszámolja, akkor nemcsak a 2018-as választási eredményeit kockáztatja, hanem tovább halasztja-halogatja a régóta esedékes megújulást.

A Fidesznek nagy szüksége van az MSZP-re, mégpedig a „small is beautiful”, a kicsi szép alapon. A Fidesznek ugyanis kellenek demokratikus díszletek házi használatra és nemzetközi megjelenésre. A jól kezelhető kispártok is hozzátartoznak a demokrácia imitációjához, amit a nemzetközi sajtóban gyakran Patyomkin demokráciának neveznek. Nem robogunk ebbe az irányba, hiszen már régen ott vagyunk, de a díszletek időnként felújításra és csinosításra szorulnak, és a Fidesz szerint erre a legjobb alkalom a következő „szabad” választás, ami újratermeli a Fidesz hegemóniáját, körülvéve hitelesítő kispártokkal. Itt találkozik a Fidesz stratégáinak és az MSZP egyes elkényelmesedett vezetőinek az érdeke, akár mindenféle megegyezés nélkül is, mert a Fidesz megkapja a könnyen kezelhető és külföldön is jól mutató „ellenzéki” pártot, a parlamenti komfortba beleszokott, ötlettelen és humortalan szoci politikusok pedig a szokásos rutintevékenységük terepét.

A felmérések szerint a harminc alattiak fele nem akar szavazni, ez az unalmat politikává emelő MSZP-s vezetők történelmi felelőssége, évtizedes hanyagsága, mert az MSZP a gyorsan elmúló jelenbe beleragadva elvesztette a fiatalságot. Az MSZP már korábban is generációs gettóba szorult, de 2010 után még inkább hiánycikk az innováció és kreáció, az újítás és alkotókészség, ami nélkül nem lehet megszólítani a negyven, sőt még inkább a harminc alatti szavazókat. Molnár Gyula kezdeményezett egy nyitást a baloldalon, Botka László folytatta és kiteljesítette, kimondta a megújulás és a múlttal való szakítás szükségességét. Csak azokkal kell összefogni a baloldalon, akiknek van merész jövőképük és hajlandók tenni is érte, küzdeni a megvalósításáért. Különben a baloldal és az egész MSZP mellett elmegy a történelem, hiszen a mostani vita nemcsak a 2018-as választásról szól, hanem az egész baloldal jövőjéről 2018 után. Sőt, talán elsősorban arról szól, mert ha az MSZP nem képes radikálisan megújulni, drasztikusan szembefordulni a 2010 előtti múltjával, akkor nemcsak a 2018-as választásokon szenved kudarcot, hanem hosszabb távon is eljelentéktelenedik, és akkor egy teljes generációt kell várni, míg az új baloldal párttá szerveződik.

A baloldal feladata az őszi nyitástól a jövőkép felvázolása, de először azt kell tisztázni, hogy a múlt elavult receptjeivel és lejáratott szereplőivel nem lehet hiteles jövőképet felvázolni. Már készülődnek az MSZP szakpolitikusai a mezőgazdaságtól a szociálpolitikáig az alternatív kormányprogram kidolgozásával. Ezért jó lenne az ősz folyamán a hátunk mögött tudni a „szeressük egymást gyerekek” politikai giccsét, és azok felé fordulni, akik eddig elfordultak a politikától, mert az MSZP nem volt vonzó és szavahihető számukra. Ehhez az is kell, hogy az MSZP legrosszabb hagyományait képviselő, jól ismert szétbeszélők hátralépjenek. A magyar lakosság nagy többsége arra vár, hogy megszólítsák, hiteles arcokkal és hiteles programokkal.

Ágh Attila politológus