Előző
Következő
új cikk

Belföld

Lázadás Gulácson - Elzárták a romák egyetlen közkútját

Népszava|2017. aug 1. 16:38, frissítve: 2017. aug 1. 17:51
[A+ A-]

A szerző felvételei

A hőségriadót hétfőn úgy „köszöntötték” a Szabolcs megyei Gulácson, hogy leszerelték a cigánysor egyetlen közkútját. A lépést elemi polgári felháborodás követte.

A gulácsi Szabadság utca végén lévő cigánysoron Renáta négy gyermeket nevel, a legkisebb két, a legnagyobb tizenegy éves. Hetente kétszer mos rájuk, s ilyen nagy melegben esténként mindig meg is fürdeti őket, hadd frissüljenek fel, s tudjanak aludni. Vödörben hordta a vizet eddig a házuk előtt lévő közkútról. Hétfőn azonban a vízmű emberei kijöttek, s csőtörésre hivatkozva leszerelték a közkutat.

– Szerintem nem is volt csőtörés, nem zubogott fel a víz sehonnan. Egyszerűen lelketlen az önkormányzat, a romáknak még ennyi se jár, hordjanak csak vizet a fél kilométerre lévő másik közkútról – háborog. Asszonytársa, a szintén többgyermekes Zsanett is csatlakozik hozzá, s azt mondja, az utcájukban lévő közkút nincs nyilvántartásba véve, ezért állítólag évek óta „illegálisan működött”. A nyomócsapot le is szerelték róla, ám az itt élők egy vasdarabot dugtak az üres nyílásba, s egy nehezékkel oldották meg, hogy jöjjön a víz.

– Nem jókedvünkből csináltuk ezt, elhiheti. Az én férjem Budapesten dolgozik, építkezéseken, egy hónapban egyszer tud csak hazajönni, munkásszállón lakik. A barátnőm férje most még a közeli Győrtelekre jár, de két hét múlva már ő is elmegy messzebbre. Meggebedünk, hogy valahogy megéljünk, de sose volt arra százezer forintunk, hogy beköttessük a vizet – mondja Renáta, s még megjegyzi, nekik aközött kell dönteniük, hogy a csapból csobogó vizet bámulják, vagy kenyeret esznek.

Barátnője ezt azzal egészíti ki, hogy ők nem ingyen akarták a vizet a közkútról: többször is jelezték, szívesen állják azt a néhány ezer forintot, amit havonta fizet az önkormányzat a vízműnek ezért a szolgáltatásért, de a hivatalban süket fülekre találtak. Hétfőn reggel, amikor a leszerelt közkút miatt panaszkodni mentek a polgármesteri hivatalba, két órán keresztül várakoztatták őket, s állítólag volt, aki odasziszegte nekik, hogy menjenek vissza a cigánysorra, vigyenek magukkal két vödröt, akkor tovább tart a másik közkútból kinyert víz. – Könnyű nekik, náluk vezetékes víz folyik, sose mentek negyven fokban kisgyerekkel a karjukon vízért – mondja Renáta.

Úgy tűnik, egyfajta civil összefogás délutánra mégis megoldotta a közkút problémáját. A Gulácsról elszármazott Patak Gábor, aki hajdan tanított is a helyi iskolában, hétfőn este a közösségi oldalán tette közzé az alábbi felhívást amelyet fél nap alatt több, mint ezren osztottak meg: „Ma Gulácson a cigánysoron leszerelték az egyetlen közkutat. A roma háztartások jelentős részében nincs bevezetve a víz, így életüket ezzel a döntéssel még nehezebbé tették. Az utcában több gyermek él. Amikor hőségriadót rendelnek el az országban, és vizet osztanak a főbb utak mellett, Gulácson elzárják az egyetlen közkutat a romák elől a cigánysoron. Ez a lépés embertelen tett volt. Ezúton kérjük Ujvári Juditot a település polgármesterét, intézkedjen a kút visszaállításáról.”

A falu vezetőjét magunk is többször kerestük, sikertelenül. Előbb telefonos érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy nincs bent, később azt, hogy tárgyal, majd amikor Gulácsról jelentkeztünk be, hogy itt vagyunk, s bármely helyszínen felkeressük a faluban, a hivatal dolgozója azt közölte: sejtelme sincs, hol van a polgármester.

Marsovszky Magdalena, Németországban élő antiszemitizmus-, és anticiganizmus-kutatónak azonban sikerült szóra bírnia a polgármestert, miután nyílt levelében megírta, hogy a roma közösségben lévő egyetlen vízforrás elzárása emberellenes cselekedet, az ivóvízhez jutás pedig alapvető emberi jog. Az aktivista az alábbi, a Facebookon is közzétett választ kapta a polgármestertől: „Minden kút üzemel Gulácson, aminek üzemelnie kell. A kút üzemeltetése egyébként a Tiszamenti Vízmű Zrt feladata. Tájékoztatásuk szerint egy kútnál – amelyik egyébként hivatalosan nem is üzemel – csőtörés van. Az említett helytől, amit a panaszos nehezményez, 100 méterre van egy üzemelő közkút." – írja a polgármester. Az általa említett üzemelő kutat nekünk a helyszínen nem sikerült megtalálnunk, a cigánysor végétől három-négyszáz méterre van a legközelebbi kút.

A település vezetője ezután hosszan bizonygatja, hogy "Gulácson igen magas szociális háló van." Mint írja, heti két alkalommal tejet-kenyeret osztanak, minden lakos minden évben tüzelőanyag-támogatást kap, az önkormányzat saját költségére karácsonyi élelmiszercsomagokat oszt, rendkívüli települési támogatást kap szinte minden helybeli. Mindezen felül a polgármester szükségesnek tartja megemlíteni azt is: "a falunapon minden lakos részére térítésmentesen biztosítjuk az ebédet". "Tavaly 9,5 millió forint szociális támogatást adtunk ki. Ez egy 1000 lelkes település költségvetéséhez viszonyítva nagyon sok pénz. Az előző vezetés ennek a töredékét sem nyújtotta.” – érvel a polgármester.

Alighanem a hatalmas felháborodásnak köszönhető, hogy a leszerelt a cigánysor vízellátása váratlanul hamar megoldódott: már kedd délutánra egy új, "trükk nélkül" is működtethető kutat helyeztek üzembe. A cigánysoron élők erre azt mondják: a közfelháborodás végül megoldotta azt a gondot, amit évek óta közönyösen elnézett az önkormányzat. Egy nap alatt lett közkút, hivatalosan bejegyezve, csappal is ellátva: vagyis már nem kell lopniuk a vizet.

Hányatott sorsú a település
Gulács a hátrányos helyzetű kelet-szabolcsi térség egyik különösen hányatott sorsú települése: sem termelő üzemei, sem turisztikai nevezetességei nincsenek, miként a hozzá közeli Tarpának vagy Szatmárcsekének. A falu aktív korú lakóinak képzetlenebb része közmunkából él, a szakképzettek a 12 kilométerre levő Vásárosnaménybe ingáznak munkáért. Az ezer fő körüli község lakóinak 15-20 százaléka cigány, akik jellemzően a szélső utcák komfort nélküli házaiban laknak: közülük alig egy-két család rendelkezik vezetékes ivóvízzel, leginkább azok, akik annak idején ilyen jellegű, már régóta üresen álló, s olcsón megvehető házakba költöztek be. A krími háború kitörésekor néhány kárpátaljai magyar család is áttelepült, nagy részük azonban a jobb élet és a munkalehetőség reményében már tovább is költözött innen az ország, de leginkább Európa nyugati felébe.

Doros Judit

Lájkoljon minket a Facebook-on is!