Előző
Következő
új cikk

Külföld

Nem mindegy, hol vannak a szavazókörzetek határai

Népszava|2017. aug 8. 05:35
[A+ A-]

Illusztráció. Fotó: Shutterstock

Befolyásolhatja a 2018-as félidős kongresszusi választást, hol húzódnak a szavazókörzetek határai. Az amerikai legfelsőbb bíróság több ilyen ügyben is dönt ősszel.

Észak-Karolina államnak szeptember 1-ig adott határidőt a legfelsőbb bíróság, hogy rajzolják újra a térképet, mivel a 170 közül 28 választókörzetet is úgy módosított a helyi törvényhozás még 2010-ben, hogy megváltoztatták a fehér és fekete lakosság arányát. Fekete körzeteket csatoltak egyébként is fekete többségű szavazókörzetekhez, s csökkentették az afrikai-amerikai szavazók arányát fehér többségű térségekben.

Az afrikai-amerikai lakosság döntő többsége hagyományosan a demokratákra szavaz, s a módosítások a republikánusoknak kedveztek. Több lett a fehér többségű körzet, s alacsonyabb szavazatarányuk ellenére több mandátumot szereztek a republikánusok a 2012-es kongresszusi választásokon az államban. Egy fellebbviteli bíróság már tavaly kimondta, hogy a választókörzetek faji alapú módosítása alkotmányellenes, s ezt idén a legfelsőbb bíróság is megerősítette. Elutasították ugyanakkor az ítélet másik részét, amely arról szólt, hogy az újabb módosításokat követően időközi választást kell tartani. Ez azt jelenti, hogy 2018 novemberében derül csak ki, hogy sikerült-e orvosolni a sérelmeket.

Márpedig a jövő évi félidős választás kulcsfontosságú, a demokraták abban bizakodnak, hogy Donald Trump katasztrofális népszerűségi mutatói nyomán a Republikánus Párt veszteségeket szenved, s végre sikerül visszaszerezniük a többséget a kongresszus egyik, netán mindkét házában. Ez jelenleg szinte reménytelennek tűnik. Amíg republikánus a többség, addig esélye sincs az impeachment-eljárás megindításának a 45. elnök ellen.

A tavalyi elnökválasztás egyik fő tétje az volt, liberális vagy konzervatív lesz-e a többség a legfelsőbb bíróságban. Kevesen gondoltak arra, noha a demokraták igyekeztek tudatosítani, hogy ez milyen sok kulcskérdést befolyásol. Közvetlen módon kihat például a választókörzetekkel való manipulációra (angolul gerrymandering). Ezzel a lehetőséggel mindkét nagy amerikai párt él, a népszámlálások után az a párt rajzolhatja át a szavazókörzetek határait, amelyik egy-egy állam helyi törvényhozásában a többséget birtokolja.

Egy másik vitás ügyben is ősszel hallgatja meg a feleket a legfelsőbb bíróság, amelybe idén már Donald Trump küldhetett új bírót, megerősítve a kilenc tagú taláros testület konzervatív többségét. A törékeny egészségű, 84 éves Ruth Bader Ginsburg, akit még Bill Clinton nevezett ki a legfelsőbb bíróságba, idén júniusban egy egyetemi beszédében azt mondta, a szóban forgó eset, egy Wisconsin állambeli választókerületi manipuláció ügyének eldöntése lehet a legfelsőbb bíróság következő évi legfontosabb határozata. A bíróság a konkrét eseten túlmutató, általános érvényű döntést hozhat arról, hogy alkotmányos-e a szavazókörzetek átrajzolása azzal a céllal, hogy egyik vagy másik párt politikai előnyhöz jusson, mutatott rá Bader Ginsburg.

Wisconsinban a 2010-es félidős választáson republikánus kormányzót választottak, s a helyi törvényhozás mindkét házában is a republikánusoké lett a többség. Négy évtized elteltével így lehetőséget kaptak a helyi republikánusok, hogy átrajzolhassák a körzethatárokat – anélkül, hogy a demokratákkal egyezkedniük kellett volna. Éltek is a lehetőséggel, egy titkos „térkép-szobát” állítottak fel, s a demokraták teljes kizárásával drasztikusan megváltoztatták a szavazókörzetek határait. A művelet jól sikerült, míg 2012-ben a republikánusok a voksok 48,6 százalékával 60 mandátumot szereztek a helyi törvényhozásban, 2014-ben a voksok 52 százalékával 63 mandátumot nyertek el. Ezzel a helyi viszonylatban szokatlanul magas többséggel gyakorlatilag szabad kezet kaptak egy sor ellentmondásos intézkedés megszavaztatásához. 2015-ben wisconsini választók egy csoportja felvázolt egy sokkal igazságosabb tervezetet, s bírósághoz fordultak. A bíróság pedig arra jutott, hogy „agresszív pártpolitikai manipuláció” zajlott Wisconsinban, s az alkotmány két kiegészítését is megsértették. Sem a szavazáshoz való egyenlő jog elve, sem a szólásszabadság nem érvényesült a bíróság szerint. Ha a legfelsőbb bíróság megerősíti a kerülethatárok mesterséges átrajzolásának alkotmányellenességét, akkor annak szélesebb körű – más államokra is kiható következményei lesznek, s végleg véget vethetnek a politikailag motivált „nagy átrajzolások” gyakorlatának. A választókerületek határait egyébként legközelebb 2021-ben, a következő népszámlálást követően lehet majd módosítani.

A választókerületi manipulációt – erre a legfelsőbb bíróság bírái is rámutattak – nagyon nehéz bizonyítani, hiszen az átrajzolás nyomán kedvezőbb helyzetbe került párt mondhatja, hogy nem mesterségesen idézték elő ezt, hanem egyszerűen módosultak az adott körzetben a választói pártpreferenciák. Anthony Kennedy bíró, aki gyakorta a mérleg nyelvének szerepét játssza a legfelsőbb bíróságban, s a visszavonulását tervezgeti, még 2004-ben írt egy véleményt, amelyben felvetette, nincsenek átfogó, semleges kritériumai annak, meddig jogos a körzethatárok áthelyezése, s mikortól minősíthető faji vagy pártpolitikai elfogultságnak.

Barack Obama volt igazságügyi minisztere, Eric Holder vezeti a demokratáknál azt a csoportot, amely a körzethatárok módosításáért lobbizik, hogy javítsák a demokraták pozícióit a következő választásokon. A csoport fél év alatt 10,8 millió dollár adományt szerzett, s eltökélték, hogy minden gyanús körzethatár-manipuláció esetén pert indítanak, a bíróságokon, választási kezdeményezésekkel harcolnak egy igazságosabb választási rendszer kialakításáért. Obama maga is személyesen részese ennek a küzdelemnek, a volt elnök szóvivője azt nyilatkozta: a tisztességtelen körzetmódosítások révén megfosztják a véleménynyilvánítás jogától az amerikai választókat.A választókerületi manipulációt – erre a legfelsőbb bíróság bírái is rámutattak – nagyon nehéz bizonyítani, hiszen az átrajzolás nyomán kedvezőbb helyzetbe került párt mondhatja, hogy nem mesterségesen idézték elő ezt, hanem egyszerűen módosultak az adott körzetben a választói pártpreferenciák. Anthony Kennedy bíró, aki gyakorta a mérleg nyelvének szerepét játssza a legfelsőbb bíróságban, s a visszavonulását tervezgeti, még 2004-ben írt egy véleményt, amelyben felvetette, nincsenek átfogó, semleges kritériumai annak, meddig jogos a körzethatárok áthelyezése, s mikortól minősíthető faji vagy pártpolitikai elfogultságnak.

Előnyben a republikánusok
Még az 1960-as évek elején tárgyalták az első gerrymandering-ügyeket az Egyesült Államokban, a legfelsőbb bíróság 1964-ben adott ki egy állásfoglalást, amely leszögezte, a választókörzeteknek nagyjából hasonló népességűnek kell lenni, s a határokat az évtizedenként tartandó népszámlálás eredményei alapján kell meghúzni. A helyzet máig sem egyértelmű, államonként különféle, zavaros a szabályozás. A Republikánus Párt legalább tíz éve törekszik arra, hogy a helyi törvényhozásokban többséget szerezzen, s ez a legutóbbi választásokon nagyon jól sikerült. Az 50 állam közül 30-ban republikánus többségű a helyi törvényhozás, 33-ban republikánus a kormányzó, 25 olyan állam van, ahol a többség is, a kormányzói poszt is a republikánusoké. Az AP elemzése szerint 2016-ban a republikánusok legalább 22 képviselőházi mandátumot szereztek a szavazókörzetek határainak kreatív átrajzolásával, s jövőre is kedvezőbb pozícióban lesznek, mint a demokraták, akiknek legalább 24-gyel kellene növelni mandátumaik számát ahhoz, hogy megszerezzék a többséget.

Elekes Éva

Lájkoljon minket a Facebook-on is!