Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Színes titkok után kutatva

Népszava|2017. aug 11. 05:46
[A+ A-]

Fotók: Tóth Gergő

Az író életének és írásainak közös pontjait villantja fel idézetek segítségével a PIM tárlata.

„Úgyse fogják tudni, ki voltam.” – áll Szabó Magda egyik portréja alatt, amelyről az írónő kedvesen mosolyog a mindenkori nézőre. Ahány kép, annyiféle arc, annyiféle mosoly. Szabó Magda még mindig okoz meglepetéseket; rejtélyekkel áll az olvasók elé, nem csak történetein, egyes gondolatain, és portréfotóin keresztül is – most épp a Petőfi Irodalmi Múzeum „Annyi titkom maradt” című kiállításán. A tárlat a száz éve született író munkásságát és életét új megvilágításban tárja a látogatók elé, rámutatva, hogy a szerző életének mely történéseit használta fel műveihez, és mely rokoni, baráti szálakból formálta könyveinek nagyon is meghatározó karaktereit.

Az írótól származó idézetek a falakon nem csak a különböző regények sajátos jellemzőire, és az életfolyamból vett elemekre mutatnak rá, hanem a szereplők éppoly különleges arc-és jellemvonásaira, mint amilyen az övé is volt. A Tündér Lala, a Sziget kék és a Bárány Boldizsár játékos világának megidézése a kiállítás elején a későbbi életműhöz kínál egyenes utat. Később a látogató megismerkedhet a Szabó és a Jablonczay család egyes tagjaival, főképp az írónő szüleivel a Für Elise-ből vett idézeteken keresztül. S az egyes leírások alapján könnyen úgy érezheti, hogy ismeri a családot, ismeri Szabó Magdát, és a családjához, férjéhez – sőt egyes karaktereihez – fűződő bensőséges viszonyát. Majd kiderül, hogy nagyot téved: egy újabb idézeten át a szerző teljesen más arcát fordítja felé egy addig titokban várakozó, új szempontra rámutatva.

Interaktív elemekből sincs hiány: míg az egyik teremben az író családfáján barangolhatunk több generációra visszamenőleg, másutt tenyerünket egy kézlenyomatra helyezve Szabó Magda utolsó hangfelvételét hallgathatjuk meg – így mintha néhány perc erejéig ő is ott lenne velünk a szobában. Egy kis zug az Abigél világába repíti a kíváncsi nézőt: a középen elhelyezett üvegbúrába Abigélnek címzett üzeneteinket is bedobhatjuk, amelyekre előbb-utóbb válasz is érkezik majd. A falakon kismértékben helyet kapnak az írót és műveit méltató kollégák, művészek sorai is: „Szabó Magda olyan, mint a rock and roll. Intenzív, radikális, lehengerlő. Közös nevező, kommunikációs alap.” – a kiállítás változatos anyagára tekintve Háy János gondolatának üzenete könnyen érthetővé válik annak is, aki nem velejéig Szabó Magda rajongó, esetleg csak ismerkedik az író műveivel, stílusával.

Ez az ismerkedő és kíváncsi kutakodás azonban mindvégig megmarad, mert amikor az ember úgy érzi, megértett egy karaktert – mondjuk Szeredás Emerencet Az ajtóból –, egy újabb adag információ ismét elbizonytalanítja. A női szereplők épp olyan kiismerhetetlenek, akárcsak az írónő maga, ugyanakkor ez mégiscsak tudatos törekvésnek tűnik az idézett gondolat alapján: „Reális fénykép rólam nem marad, nekem is csak maszkjaim voltak, mint Encsy Eszternek, s a maszk alatt egy másik.” Maszkok, rétegek, egymásra rakódó élet-és történetszálak jellemzik Szabó Magda életművét és történeteinek folyamát is.

Ha valaki a tárlaton lineárisan sétál végig, nem értheti, hogy indulhatott egy világos szobából, s hogy vált a szürke, bordó és a sötét egyre meghatározóbbá a falakon (még akkor is, ha tudni véli, hogy ez csak a múzeum adottságaiból ered). A környezet azt sugallja, mintha Szabó Magda puszta sötétségben hagyta volna olvasóit, holott épp fordítva van. A történetek egy olyan változatos és rejtélyes világot tárnak fel – egyenként, és az életmű részeiként együtt is –, amely a színskála legkevésbé sem sötét árnyalatának felelne meg. Végigérve a látogató erős késztetést érez, hogy visszaforduljon és még egyszer elolvasson mindent, s újra az írónő mélyen ülő, kedves szemeibe nézhessen. Hátha abból még egy titkot kiolvashat.

Infó:

Annyi titkom maradt... Száz éve született Szabó Magda

Petőfi Irodalmi Múzeum

Nyitva: 2018. március 4-ig.

Csepregi Evelyn

Lájkoljon minket a Facebook-on is!