Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Simicska és Pomócsi bácsi

Népszava|2017. aug 12. 06:07
[A+ A-]

Salamon Béla híres kabarészerepében Pomócsi bácsi a vállalat két lábon járó időzített bombája. Mindenki belesápad, látványosan olvadnak a vajak a fejeken, ha rákezdi: „Ha én egyszer kinyitom a számat… Ha én egyszer elkezdek beszélni…” A mi kollektív Pomócsi bácsinkat Simicska Lajosnak hívják. Százezrek szerint csak a jó pillanatra vár, de előbb-utóbb kinyitja a száját. És akkor az ki lesz nyitva, kérem! (Ez lesz a „P-nap”, a Pomócsi-féle nap. Sokkal szalonképesebb, mintha megint az ismert betűt használnánk, így nem kell majd a tévét lehalkítani a gyerek előtt). Ki lesz mondva, amit mellesleg mindenki tud: ezek lopnak. Sőt, már régebben is loptak. Ma ugyan nem úgy látszik, mintha ez a mindennapos tapasztalat komolyabb megrendülést okozna, már beárazták. Lopnak, lopnak, de legalább kerítést építenek, amit valamiért szeretünk, igaz, abból is lopnak. De sokan úgy gondolják: ha Simicska, az egykori bűntárs vall rájuk, az olyan lesz, mintha kihúznák a kádból a dugót. Lefolyik a rendszer magától, nekünk nem is kell semmit csinálni. És most a mi Pomócsi bácsink elkezdett beszélni, ha egyelőre nem is sokat. Inkább csak jelezte: már köszörüli a torkát.

Persze, érdemes figyelni az információira. Lehet és kell használni őket, mert bevilágítanak a politikai gyakorlat zugaiba. De nem örülnék, ha végül egy gengszterháború szabadítaná fel az országot. A nápolyiak sem örültek, amikor 2004-ben a Camorra két klánja hetekig lődözte egymást az utcán, és Chicago sem volt különösebben büszke arra, amikor Al Capone a vele ujjat húzókat békülő vacsorára hívta, majd volt szíves egy buzogánnyal személyesen szétverni a fejüket. Szép is ez a nyílt harc, valahogy férfiasabb, mint sorra hozni a sok lex Simicskát reklámadóról, plakátolásról, bíbelődni a kegyvesztett cégek közbeszerzésből való kizárásával. Simicska helyében én biztosan nem fogadnék el vacsorameghívást az egykori cimborától, sose lehessen tudni, mikor lesz elege ebből a puhányságból, és kerül elő egy buzogány.

Most viszont Simicska az, aki fegyverhez nyúlt. Még nem tudni, hogy csak sóspuskával kellemetlenkedik egy kicsit, vagy igazi háborúra készül. De nem lesz ettől sem Sárkányölő Szent György, sem hazáját felszabadító Szent Johanna. A demokratikus tábor bénultságáról állít ki szegénységi bizonyítványt, ha kezdjük saját hősünket látni benne, magunk helyett tőle várni a csodát.

Nemcsak arról van szó, hogy nem méltó, nem elegáns a pást helyett a lelátóról Simicskának hajrázni. Nem is csak arról, hogy Simicska világossá tette: a Jobbiknak akarja kikaparni a gesztenyét. Ahogy egykor a Fidesznek. Akkor nem tetszett. Most jobban tetszik? Természetesen az emberek változnak, isten ments „csípőből” eltaszítani, aki Fidesz-hívőből kritikussá lett. Végül is lehet, hogy egy határt már Simicska sem akart átlépni. Mondják, nála ez a határ Orbán oroszbarátsága volt, és nyilván azt is rosszul tűrte, hogy beelőzik az új, kezesebb kegyencek. De akár Saulusnak, akár már Paulusnak tekintjük Simicskát, a rendszer, amelyben élünk, az ő édes gyermeke, Papa-bánya finanszírozásától a hosszú byte-ok éjszakáján és Kaya Ibrahimon át a Közgép nagy aratásáig. Elhiszem, hogy most erős indulattal valóban le akar számolni Orbánnal. Neki a személy az ellensége. Nekünk a rendszer.

Az viszont tagadhatatlan: most támadásba lendült. Még csak lábra célzott, de tud fejre is. Eddig azt hihették: a médiája és a pénze a fő veszély, de nem a közös múlt emlékezete. Azzal úgysem mer előállni, hiszen nyakig benne volt maga is. Ezúttal megmutatta: vannak olyan trükkjei, amelyekkel elkerüli a csapdát. Látszólag önfeljelentésre készül: a Hír tv tulajdonosaként a saját tévéjére és a Fideszre húzza rá a vizes lepedőt. Azzal vádolja őket, hogy 2010-ben összejátszva tiltott pártfinanszírozást, adó- és költségvetési csalást hajtottak végre. Fals számokkal manővereztek, letagadták a plakátjaik felét, a kampánymunkákkal megbízott Hír tv azzal sem strapálta magát, hogy leszámlázza a költséget kedvenc pártjának. Nyilvánvaló, hogy a kampány egész feketegazdaságát Simicska bonyolította, csakhogy akkor még nem volt a Hír tv fő tulajdonosa és ügyvezetője. Csak éppen mindenható tótumfaktum, de ez nem jogi kategória. Ő tehát nem felelős. Ő csak az aranyos Pomócsi bácsi, aki ha egyszer kinyitja a száját…

Persze, ahogy Poltékat ismerjük, a Fideszt is kimosdatják. Elévült vagy meg sem történt, vagy a Hír tévé húzta csőbe a szegény ártatlan pártot, nem néz az a lába elé, a rút anyagiakra, tekintetét az égre és a nemzet üdvére függeszti. Polt már az MSZP feljelentésén is egy hónapja ül, elsuvaszthatja Simicskáét is. De a seb érzékeny testtájon esett. A NER fogantatását, a 2010-es fülkeforradalmat és vele a szent kétharmadot szeplősítette meg. A forradalmárok csaltak, feketén csencseltek, könyvelést hamisítottak. „Büszkék vagyunk arra, hogy a mi gazdálkodásunk mindig is transzparens volt, és jogilag hibátlan”-mondta nemrég Orbán Viktor. Így persze más. Meg is nyugodtam. Simicska aranymondása szerint „hülyének lenni állampolgári jog”. Lassan inkább kötelesség .

Lendvai Ildikó volt országgyűlési képviselő