Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Nekik jó

Népszava|2017. aug 16. 06:07
[A+ A-]

Bár a tegnapi újság kifejezés a magyarban sem az izgalom szinonimája, a hétfői Népszavában volt egy mondat, ami állampolgári szemszögből izgalmasabb a skandináv krimiknél, és az időszerűségét sem fogja mostanában elveszteni. Valahogy úgy szólt, hogy minden tíz forintból, amit a Balaton partján kempingezésre költünk, hét már Mészáros Lőrinchez kerül. Persze, nem minden magyar állampolgár kempingezik a Balatonnál, de élelmiszert például mindegyik fogyaszt. Márpedig, ha nem Mészárost nevesítjük, hanem mondjuk Orbán Viktor öt kedvenc oligarcháját, ugyanez a helyzet a magyar mezőgazdaságban és élelmiszer-előállításban is: mindig, amikor lenyelünk egy megrágott falatot, náluk csörög a kassza.

A napokban – az egyébként Magyarországénál olcsóbb élelmiszerárakkal élő Németország felől hazafelé tartva – átautóztam keresztben a Kisalföldön, és döbbenten figyeltem az (elvben) legcsapadékosabb kukorica-termőterületünkön azt a szánalmas virgácsültetvényt, ami az aszályban senyvedő kukoricásokból augusztus közepére megmaradt. Azóta láttam hasonlókat az ország közepén, Fejér és Pest megyében is, és tartok tőle, hogy az alföldi, szárazabb termőhelyeken sem lehet sokkal jobb a helyzet. Ha idén kevés a kukorica, akkor jövőre drágul az élelmiszer – évszázados, mindenféle politikai felhang nélküli evidencia ez mifelénk. A politika azzal árnyalja tovább az amúgy is gyászos képet, hogy egy olyan országban, ahol az állami (és egyben a legjobb) termőföldek kétharmada a kormánypárt klientúrájához került, ahol ugyanannak a körnek juttatták az élelmiszeripar színe-javát, ahol az érintetteken (vagy inkább érinthetetleneken) senki sem kéri számon sem a törvényes földbirtok-maximumot, sem azt, hogy miért hozzájuk folyik be – a családi gazdaságok helyett – az uniós agrártámogatások (legalább) kétharmada is, ott nagyon nehéz lesz majd másra mutogatni a 2018-as választási évben. Akkor, amikor az emberek majd az elszállt, és a környező országokéinál már mai is jóval magasabb tej-, kenyér- és húsárak felelőseit keresik.

Apró adalék a történethez, hogy aki kételkedik benne, hisz-e a fideszes gömböc a klímaváltozásban, nézzen utána, mekkora hányadát birtokolja a kormányfői kézből, de mindannyiunk vagyonából jóltartott slepp az öntözhető földterületeknek. Ők pontosan tudják, hogy a jelenlegi időjárási tendenciák tartóssá válása esetén egy évtizeden belül idehaza csak ott lehet majd a legeltető állattartáson kívül bármilyen mezőgazdasági tevékenységet folytatni, ahol van valamilyen vízpótlási lehetőség. Ha csak nekik van, annál jobb – őket biztosan nem fogja zavarni (már most sem zavarja), ha aranyárat kell fizetni a piacon a kukoricáért, meg mindazért, aminek az előállítási költségeiben a szemes takarmány megjelenik.

Nekik jó: úgy alakították a tulajdon- és egyéb viszonyokat, hogy nekik jó legyen, függetlenül attól, hogy az országnak jó-e. Sőt, újabban már mintha abba az irányba mennénk, hogy minél rosszabb a többségnek, annál jobb nekik, a kevés haszonélvezőnek – ennél betegebb, károsabb, önsorsrontóbb társadalmi konstrukciót tényleg nehéz lenne kifundálni.

Hargitai Miklós