Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Úton a XX. századba

Népszava|2017. aug 18. 06:06
[A+ A-]

Juhász Ferenc egykori honvédelmi miniszter 2003-ban fogalmazta meg 10 éves, hosszútávú haderő-fejlesztési tervét. Az Úton a XXI. század hadereje felé című elképzelés szerint a katonai költségvetésnek 2006-ra kellett volna elérnie a GDP 2 százalékát; 10 éven át évi 100 milliárdot költött volna fejlesztésekre. De a terv a beindítása pillanatában elveszítette minden realitását, ugyanis 2004-re nem plusz 100 milliárdot kapott a miniszter, hanem ennyit vontak el a tárcájától.

Most viszont dr. Simicskó István világrengető tervei nem a XXI. század, hanem a XX. század haderejét célozzák. Pedig a rendszerváltás óta nem volt esélye a honvédségnek ilyen méretű költségvetési forrásbővülésre. A NATO tagországok 2014. szeptemberi walesi csúcstalálkozóján határoztak a katonai kiadásaiknak a GDP 2 százalékhoz történő közelítéséről. A Trump adminisztráció hivatalba kerülése után igény fogalmazódott meg arra, hogy a NATO ezt a 2026-ig szóló felajánlást korábban, 2024-ig teljesítse. A magyar kormány csatlakozott ehhez. 2015-től napjainkig az Orbán-kormány bizonyította is, hogy elkötelezett a védelmi kiadások növelésére. 2015-ben 57 milliárddal, 2016-ban 48 milliárddal, 2017-ben 52 milliárddal, a 2018-ra tervezett költségvetésben pedig 73 milliárddal növelték a katonai kiadásokat.

Azt gondolnánk, hogy a forrásbővülés hatására a kormány végre nekilát egy olyan valódi haderőreformnak, amire az előző kormányoknak az állandósult forráshiány miatt nem volt lehetőségük. Ez jelentené a vezetők és vezetettek arányának normalizálását, az állomány arányok rendezését, a rendfokozati piramis helyreállítását, az így költséghatékonyabbá vált szervezet NATO-kompatibilis harceszközökkel történő ellátását, magyarul a Varsói Szerződés rozsdás vasainak lecserélését. Erre ma nem is NATO partnereinknél található a legjobb példa, hanem az oroszoknál. Vagy 10 évvel ezelőtt elvégezték a fentebb leírt változtatásokat, jelentős bérköltségek szabadultak fel, elérték, hogy a haderő költségvetésén belül 50 százalékra emeljék a beszerzések, fejlesztések arányát, ami a világon egyedülálló. Összehasonlítva: a magyar honvédségen belül a fejlesztésre fordítható költség ebben az évben 38,6 milliárd forint, a költségvetés 10,9 százaléka.

A kormány egyébként már 2015-ben kénytelen volt a HM költségvetését 57 milliárddal megnövelni. Ezt teljes egészében felemésztette a második félévtől hatályba lépő 30 százalékos béremelés és a kerítésépítés. A 2016-os plusz 48 milliárd a most már az egész évre kiterjesztett, 30+5 százalékkal megnövelt béremelésre és a határvédelemre ment el. A 2017-es 52 milliárdos növekményt továbbra is a béremelések terhelik, de már megjelent 33 milliárd fejlesztési pénz a Zrínyi 2026 program elemeként. A gond az, hogy a Zrínyi 2026-ról a HM szinte semmit nem hajlandó elárulni. Sejthető, hogy a program fő célja egy 20 ezer fős területvédelmi, önkéntes tartalékos ármádia kialakítása, 197 darab ismeretlen rendeltetésű lőtér létrehozásával 27 milliárdból. De felfoghatatlan, hogy miből gondolja a tárca, hogy rövid időn belül 20 ezer fiatal fog jelentkezni szolgálatra. Ha az összes gárdistát, vitézt, hagyományőrzőt, nemzeti arcvonalast, betyárseregest beléptetik, még akkor is csak néhány ezerrel nőne a létszám.

Az MH 2018-as költségvetésében a főösszeg jelentős növekedése ellenére a fejlesztés aránya még mindig csak 16 százalék, miközben a HM és háttérintézményei, a vezérkar és a titkosszolgálatok létszáma egyre nő, a végrehajtók, vagyis az MH Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltjeinek létszáma viszont csökken, pedig a 13439 fős végrehajtói állományból a HM által nem bevallottan 6-7 ezer fő eleve hiányzik. Összegezve: egy 20-21 ezer fős vízfej szív el minden forrást a 6-7 ezer főnyi végrehajtó elől. Magyarul, ha a miniszter nem óhajt a szervezeti struktúrán változtatni, a meglévő torz struktúra képes bármilyen plusz forrást nulla képességnövekedéssel elherdálni.

A 2018-as költségvetés fejezeti indoklásában azt olvashatjuk, hogy a Zrínyi 2026 program megvalósításának fontos eleme a társadalmi támogatottság, miközben a tíz éves haderőfejlesztési programot még a parlament Honvédelmi Rendészeti Bizottságának tagjai sem ismerhetik. Ez különösen azért kirívó, mert 2026-ig 5500 milliárd forrásbővüléssel kell számolni. Ez az irdatlan sok pénz hiányozni fog más szektorokból, és a jelen tendenciák alapján félő, hogy ebből lesz 20 ezer humán inkurrenciánk leventeképzésen átesett territoriális tartalékos címen, fejlődik a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt, akárcsak a Honvédkórház, aranyáron felújítunk 12 roncs Mi 24-es harci helikoptert, stb.

Az anyagi forrásokkal ezek szerint nem lehetne gond. A gond ott van, hogy Orbán képes-e felismerni a lehetőséget, hogy ennek a pénznek a kétharmadából egy amerikai minőségű hadosztály építhető fel 12-14 ezer fővel, és a maradék egyharmadból a légierő-légvédelem is kellően megújítható? Az külön figyelemreméltó ebben a gondolatmenetben, hogy ha Orbán megrendeli az amerikaiaktól egy komplett Stryker hadosztály technikai eszközeit a kiképzéssel együtt, egyből fogadja Trump.

Kovács Gyula nyugállományú katona