Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Pillantás a kilencedikről - Poltok

Népszava|2017. aug 19. 06:05
[A+ A-]

Nem ismerem Polt Petrát, fogalmam sincs, milyenek a képességei, mint ahogy arról sem tudok szavazni, megérdemli-e a havi 500 ezer forint fizetést (plusz 40 ezres béren kívüli juttatást). Még az is lehet, hogy Polt Petra tudásához mérten alul van fizetve, s pusztán azért kell elviselnie a hátrányt, mert édesapja a legfőbb ügyész, ezért aztán illik szerényebbnek lenni.

Megismétlem: Polt Petra, akinek különben a pontos képesítését sem ismerem, könnyen lehet a szakmája ifjú mestere; esetleg a junior Prima Primissimát is megérdemelné. Higgyék el: nem gúnyolódom, már csak azért sem, mert igazán nem szeretek a magas állami beosztású szülők családtagjaival foglalkozni, mondhatnám, tabunak tekintem a témát. Polt Petrának tényleg semmi köze ahhoz, hogy édesapja a miniszterelnök egyik legfontosabb harcostársa, mint ahogy ahhoz sem, hogy a január eleje óta elfoglalt munkahelyének vezetője és az édesapja jó barátságot ápolnak. (Erről néhány fotó is tanúskodik.) És Polt Petra arról sem tehet, hogy édesapja felesége – nem tudom, nevezhető-e mostohaanyának, mint azt tették egyes hírportálok – beosztásánál fogva végigkísérte, végig kísérhette a fiatal jelölt felvételi procedúráját.

Fogadjuk el tényként azt is, hogy Polt Petrának egyetlen vágya volt: bekerülni a Magyar Nemzeti Bank állományába, és tehetsége eleve erre az állásra predesztinálta őt. Ezért döntött végül maga a jegybank elnöke úgy, mint a 24.hu-val folytatott levelezésből nagy nehezen kiderült, hogy ő maga veszi fel a jelöltet a Bankhoz. Nyilván ez általános szokás az MNB-nél; Matolcsy a kezdők – ha egyáltalán kezdőként tekintettek Polt Petrára – sorsáról is maga szeret dönteni. Egy prudens bank így működik, nem bízhat semmit a véletlenre.

Szóval ne kételkedjünk: itt is minden jóhiszeműen történt, így nyugodtan megmaradhatunk saját szabályainknál: nem foglalkozunk az állami vezetők családtagjaival. Ezért nem beszélünk például az Orbán-rokonság sikeres, többnyire az állammal kötött vállalkozásairól sem, egyszerűen nem lenne tisztességes.

Amiért most mégis elővettük az ügyet – amely, hangsúlyozom: nem ügy – pusztán abból az értetlenségből fakad, hogy miért válaszoltak a bank részéről oly nehezen a hírportál kérdéseire (két hónap alatt), illetve az MNB levélnek az a passzusa, amely magyarázatot kíván adni Polt Petra alkalmazására. Ebben a levélben ugyanis az áll: Polt Péter feleségének semmi köze a leányzó alkalmazásához. Hanem, és most tessenek figyelni: az MNB presztízse önmagában is vonzó a pályakezdők között.

Vajon ebből a mondatból milyen következtetéseket lehet levonni? Jó, azt megtudjuk, hogy Polt Petra mégiscsak pályakezdő – az 500 ezer akkor ugye csak kezdő fizetés? – és azt is, hogy a fiatalok szeretnek a Nemzeti Bankban dolgozni. Ebből ugye megállapíthatjuk, hogy az ifjúság tömegesen törekszik MNB-álláshoz jutni. De ha így van, akkor miért éppen Polt Petra? Bár az is igaz: azért ez a válasz egy lépéssel közelebb jár a feltett kérdéshez, mint a szokásos Matolcsy-feleletek. Hiszen a levél egy szót sem ejt a bejgliről…

Németh Péter