Előző
Következő
új cikk

Kultúra

Bor és pálinka? Dehogy, sör!

Népszava|2017. aug 23. 05:46
[A+ A-]

Fotók: Tóth Gergő

A bort vagy a pálinkát inkább tartjuk jellemzőnek a magyar italkultúrára, mint a sört. Pedig sört már a vándorló magyarok is készítettek, a XX. századra pedig a polgároktól a munkásokig mindenki itta.

- A honfoglaló magyarok hamarabb ismerték a sörkészítés technikáját, mint a borét. Az árpa rövidebb tenyészidejű gabona, a szőlő termesztése és feldolgozása hosszabb ideig tart. Így a sörfőzés praktikusabb egy sztyeppei nép számára - mondta lapunknak Kulich Júlia, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Ez sör! című kiállításának kurátora. A tárlat a sörkészítés történetét, technikáit és a fogyasztói szokásokat mutatja be a kezdetektől napjainkig. Mindhárom nagy témáról sok adattal, könnyen érthető leírásokkal és szemléltető ábrákkal szolgál a kiállítás, a legérdekesebb rész a fogyasztás, ami a politikai környezettel is összefügg.

Ugyan a nyugati típusú sörnevelés a XI. századig nyúlik vissza, a középkorban a főnemesek serfőzdéi még nem főztek sokkal több sört, mint ma egy kisüzemi sörfőzde. Az ipari termelést a XIX. század közepén indítják be a magyar, cseh és német befektetők. Abban az időben Pest-Buda még német város volt, így nem meglepő a sörkultúra megjelenése, a legsikeresebb cégek központja pedig Kőbánya lett. A kőkitermelés után visszamaradt pincerendszer miatt választották ezt a helyet a vállalkozók, többek között a schwechati sörgyár tulajdonosa, Dreher Antal. Ő birodalomépítésbe kezdett és szépen lassan bekebelezte a körülötte lévő sörgyárakat. A söripart igazán a század végén a szőlészeteket pusztító filoxéravész lendítette be.

- Az volt a célunk, hogy a magyar sörfogyasztás polgári kultúrájára világítsunk rá. A szocializmusban degradálódott a magyar sörkultúra, rossz minőségű italokat gyártottak. A kutatás során meglepődtünk, hogy a munkásosztály is fogyasztott sört már a háború előtt is. Ezt onnan lehet tudni, hogy a dohány- és a cukoripar után a söriparban voltak a legnagyobb sztrájkok a XIX. század végén, amikor is a munkásság bojkottálta a sör fogyasztását és ez hatalmas kiesést jelentett a gyáraknak - mondta Kulich Júlia és hozzátette: az 1920-30-as években megszaporodtak a sörös hirdetések, amelyek már inkább a polgárságot célozták. Még azt is megpróbálták elültetni a fogyasztók fejében, hogy egy igazi polgár sörrel kezdi a napot.

Az első világháború, a Monarchia szétesése miatti piacvesztés, a nagy gazdasági világválság mind visszavetette a cégeket, de a tulajdonosi szerkezetben a második világháború utáni államosítás hozott igazi változást. A cél csak az volt, hogy sok sört tudjanak gyártani. A kommunizmus idején, illetve a Kádár-korszakban ugyanis nem a minőség, hanem a mennyiség volt a lényeg. A sör a munkásság italaként jelent meg és azért is népszerűsítették a sörfogyasztást, hogy a munkások ne az olcsó és rossz minőségű rövideket igyák. A 80-as években engedélyezték a sörgyárak önállósodását, licensz alapján már külföldi söröket is gyártottak.

Ezután el is érkezünk a rendszerváltáshoz, amikor is a priviatizáció során megjelentek a külföldi tulajdonosok, majd a 2000-es években robbant a kézműves forradalom. A cégstruktúrával még igen, a kortárs sörfogyasztás kultúrájával részletesen már nem foglalkozik a kiállítás, pedig a kézműves sörök boomja egy bizonyos, a minőséget is megfizetni képes réteg számára alapvetően változtatta meg a sörfogyasztást. Ugyan nem érdemes a napot alkohollal kezdeni, de az elmúlt években annyi kisüzemi, jó és kevésbé jó minőségű sör került a piacra, hogy ha minden napot sörrel kezdenénk, akkor sem érnénk a kínálat végére.

Infó:

Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös kiállítása

Nyitva: október 15-ig.

Urbán Csilla

Lájkoljon minket a Facebook-on is!