Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Multikulti a malom tövében

Népszava|2017. szept 2. 07:20
[A+ A-]

FOTÓ: OCSKÓ FERENC

A naksatra az indiai asztrológiában holdházat jelent. Innen vette a nevét a görög Naxatras, akik pszichedelikus rockzenét játszanak. Egy augusztus végi pénteken egy színfestéssel megvilágított malom mellett, egy 1500 fős vajdasági falu, a magyarlakta Orom szélén léptek fel. Ha másnap este valaki erre járt, akkor már teljesen mást, például a szlovák La3no Cubanót hallhatta, akik a Knight Rider főcímdalát is előadták, latinosan. Rajtuk kívül voltak szerb, macedón, román és magyar zenekarok, ami jól mutatja, a Malomfesztivál amellett, hogy a vajdasági magyaroknak nyújt szórakozást, alapvetően mégiscsak multikulturális élmény. És mindez egy akkora helyen, hogy szinte a fesztivál területének bármelyik pontjáról belátni az egész helyszínt. Ez az a méret, amit igazán nehéz megtartani. A tömegfesztiválok helyett ugyanis mindenki a különlegeset keresi, és amikor egyre nagyobbá válik a roham, épp az a hangulat veszik el, amit mindenki keresett. A Malomfesztivált ez még nem veszélyeztette idén, az azonban tény, hogy a tavalyi háromezres látogatószámhoz képest idén már voltak a három nap alatt ötezren is.

- Amikor elkezdtük, mindenkinek volt valami elképzelése arról, hogy mi lesz majd a fesztiválból, de konkrétan a szervezés során mindig csak a másnapig jutottunk - idézi fel Asztalos Erik, a fesztivál egyik szervezője. - Nem mertünk igazán belegondolni. Valaki tízezres tömeget szeretne látni, óriási koncertekkel. Én a mostani mérettel elégedett vagyok, nagyobbnak már nem tudom elképzelni. Szeretném, ha nagyobb hangsúlyt helyeznénk az alkotótáborokra és az építőtáborra - mondta. A koncertek ugyanis három napig tartanak, ezt azonban megelőzik a fotós, színész és filmes műhelyek, valamint az építő- és szépítő tábor, amikor is önkéntesek a fesztivál helyszínét építik ki. - A Malomfesztivál lényege az építőtáborban van. Ez most tíz napig tartott, 30 önkéntes dolgozott. Mindenki előállhat az ötletével és az emberek megtanulnak együttműködni. A koncertek szórakozást jelentenek, az építés többet ad, tanulnak és együtt dolgoznak ilyenkor - tette hozzá.

Oromról könnyen át lehet jutni Szabadkára, ha valaki nap közben kirándulni szeretne. De hogy a fesztiválozók biztos ne unatkozzanak, ilyenkor is voltak programok, például irodalmi műhely, malomslam és konyhaworkshop. Az Age of Hope (AoH) budapesti gyermekvédelmi alapítványnak is volt egy sátra, ők nemcsak szervezetként, hanem szórakozó fesztiválozókként is jelen voltak. Önkéntesekkel érkeztek, volt, akinek ez volt az első fesztiválélménye és külföldi utazása. - Nyári időszakban gyerektáborokat szervezünk gyermekvédelmi intézményben élő, hátrányos régiókból származó gyerekeknek. Év közben az évszaknak megfelelő munkákat vállalunk, ősszel tanszeres gyűjtésünk lesz a Budapest Bike Maffiával - mutatta be az alapítványt Tóth Ákos, a vezető. - Télen vannak jótékonysági főzéseink, adományokat gyűjtünk és osztunk, főleg Borsod megyei iskolákba, gyermekvédelmi intézményekbe szoktunk ajándékot vinni - mondta és hozzátette: a menekültkrízist leszámítva az AoH-nak ez az első külföldi szerepvállalása. Az 50 órás társadalmi szolgálatot náluk töltő diákokkal és idősebb önkéntesekkel, szociális munkás hallgatókkal szerveztek gyerekprogramokat. - A tizenéves önkénteseink nagyon szeretnének eljutni fesztiválokra, de a szülők nem szívesen engedik el őket. Vannak olyanok, akiknek a Malomfesztivál lett az első fesztiválélményük, ráadásul egy olyan helyen, ami multikulturális értékeket is képvisel - derül ki Tóth Ákos szavaiból,aki azt is elmondta, kellemes meglepetés volt, hogy a logójukat többen felismerték a sátruknál, valószínűleg a menekültkrízisben játszott szerepük miatt. - A rádióban hallottuk egy reggel, hogy a szokásosnál több kiskorút állítottak meg a határon, 120-30 gyereket. Éppen a barátaimmal indultam egy programra, de lefújtam. Borzalmas dolgokat láttunk a szegedi határőrizeti kirendetség területén és úgy gondoltam, hogy egy gyerekvédelmi alapítványként ezzel foglalkozni kell. Hónapokig jelentett ez feladatot, egészen addig, amíg a budapesti Keleti pályaudvaron tűntek fel a tömegek. Zákánynál külföldi segélyszervetekkel közösen segítettünk, horvátországi, például tovarniki és opatovaci, valamint szerbiai menekülttáborokba is elmentünk- mondta Tóth Ákos. Bemutatta két önkéntesét, a 19 éves Dominikot, aki családiasnak találta a fesztivált, az embereket pedig közvetlennek, valamint a 17 éves Lilit, akinek ez az első ilyen rendezvénye. - A kötelező 50 óra miatt jöttem az AoH-hoz. Ez már rég letelt, de annyira megszerettem, hogy nem tudnám abbahagyni. Adománygyűjtés, szervezés és kiosztás tartozott a feladataim közé és táboroztattam is. - mondta Lili, aki 3 éve önkéteskedik, Dominik körülbelül ugyanennyi ideje. - Az egyik volt osztálytársam önkénteskedett az AoH-nál. Sokat mesélt arról, hogy mit csinál. A saját kis tökéletes életemből akartam kiszakadni és megismerni egy olyan világot, amivel nem kerültem kapcsolatba. Általában főzni szoktam - mondta Dominik.

Ha valaki mégis el akarta hagyni a fesztivál területét, akkor nap közben az Experience Balkan baráti társaságból alakult Balkan Calling egyesület és a Szerbia Magyarul csapata szervezett kirándulásokat, bor- és pálinkakóstolót. Utóbbi helyszíne Magyarkanizsa volt, ahol a 25 éves Vázsonyi Ákos mutatta meg, milyen pálinkákat főz. Nagyapja tíz éves korában vonta be először a munkába. - Akkor nem ittam belőle. De gyerekként mindenki megkóstolja a pálinkát véletlenül vagy huncutságból - meséli Ákos. - Az első emlékem a pálinkával kapcsolatban, hogy jó mélyen beleszagoltam. Teljesen eltelített a szúrós szag, és rájöttem, hogy ezt így nem szabad. A pálinkával az utóbbi években lett bensőségesebb viszonyom, amikor már tényleg én főztem. Ő tanította meg a pálinkafőzésre az édesapját és a bátyját is, de mindez csak hobbi. Hungarológia szakon végzett Szegeden, és van egy külföldi csoportja, akiknek magyart tanít. Mindig benne volt ugyanis a késztetés, hogy idegeneknek mutassa meg a kultúráját. Azt azonban nem tudja, hogy a Vajdaságban szeretne-e élni. - Hat éve Szegeden élek, de gyakran hazajárok. Az ittani fiatalok nagy része ingázik Budapestre vagy Szegedre. Nekem is ez az ingázás jelenti az életet. Húz haza a szívem, de akkor nagyon merésznek kell lenni, hogy itthon is bele tudjak kezdeni egy önálló életbe. Magyarországon könnyebb munkát találni, jobbak a fizetések, és nem tudok olyan jól szerbül, hogy bármilyen munkát elvállaljak. Megosztottságban élek, ami furcsa, de bele lehet szokni - mondja Ákos, akinek van Magyarországon és Szerbiában is egy baráti köre. - Örülök, amikor a magyarországi barátaim átjönnek Szerbiába. Néha elképzelhetetlennek tűnik, hogy itt vannak ebben a környezetben. Amikor mégis megtörténik például egy ilyen helyen, mint ez a fesztivál, az nagyon felszabadító érzés - tette hozzá és már sok barátját el is hívta a Malomfesztiválra, ahogy egyébként Lucy Dreamin’ nevű, pszichedilkus rockot játszó zenekarával is fellépett. Szerinte az egyik legértékesebb dolog a fesztiválban, hogy teljesen alulról építkezik. Egy közösség hozza létre, és mindenki megtalálja benne a saját helyét, emiatt is sokszínű. Aki pedig ide eljön, az biztos átérzi a fesztivál atmoszféráját.

Urbán Csilla

Lájkoljon minket a Facebook-on is!