Előző
Következő
új cikk

Külföld

Dzsungelből a kongresszusba

Népszava|2017. szept 4. 05:31
[A+ A-]

Fotó: NurPhoto/Daniel Garzon Herazo

A gerillaszervezet vezetése aktatáskára cserélte a fegyvereket, és a politikai életben folytatják pályafutásukat, ám a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint egyelőre nagy a megosztottság a párton belül.

Osvaldo Marenco még csak barátkozik a farmerral, az inggel és a számára új kiegészítővel, a fekete aktatáskával. 28 éven keresztül egyenruhát hordott, „hozzá passzoló” fegyverrel. Azt sem szokta még meg, hogy a keresztnevén szólítják, és nem mozgalmi nevén, Pablónak, ahogy a gerillatársai.

20 évesen csatlakozott a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkhöz (FARC), miután félbehagyta jogi tanulmányait. Közel három évtized után teljesen új élet vár rá, hiszen a baloldali gerillaszervezet felhagyott a fegyveres harccal, és belépett a politikai életbe. „Egyelőre minden nagyon furcsa… de el kellett indulnunk ezen az úton” – mondta a férfi könnyes szemmel az El País helyszíni tudósítójának a szervezet múlt hét végén záruló kongresszusán, amelyen új logót és nevet kapott és hivatalosan is párttá alakult a FARC.

„A helyzet pont olyan, mint bármelyik új párt esetében. A tagok egy része modern, pluralista politikai szervezetet akar létrehozni, mások ragaszkodnak a régi, marxista-leninista ideológiához” – mondta a Népszavának Bogotából Carlos Medina Gallego, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem gerillacsoportokkal foglalkozó oktatója, aki részt vett a történelmi eseménynek számító kongresszuson.

A kolumbiai kormány, a FARC és a jobboldali félkatonai szervezetek több mint fél évszázadon keresztül harcoltak egymással. Eleinte a földjeiktől megfosztott parasztok jogaiért küzdöttek, ám idővel drogkereskedelemből és emberrablásokból tartotték fenn a szervezetet. A konfliktusban több mint 260 ezren vesztették életüket, és még ennél is többen váltak belső menekültté. Sokadik próbálkozás után tavaly egy történelmi békeszerződéssel zárult le a kolumbiai történelem e fejezete. A megállapodás részeként a FARC-nak egyebek között azt is felajánlották, hogy a politikai életben folytassa a küzdelmét. Ennek elősegítése érdekében garantálták, hogy a szervezet delegáltjainak 5-5 helyet biztosítanak a képviselőházban és a szenátusban, függetlenül attól, hogy milyen eredményt érnek el a 2018-as parlamenti voksoláson.

A múlt heti kongresszuson a több ezer jelenlévőből kiválasztották a jövő évi jelölteket, meghatározták a főbb ideológiai irányvonalat, és döntöttek a szervezet új nevéről: Az Átlagemberek Alternatív Forradalmi Ereje (Fuerza Alternativa Revolucionaria del Común – FARC). Komoly vita előzte meg a névválasztást, ami jelzi, hogy milyen megosztott az új párt. Volt, aki a vitatott múltra való tekintettel teljesen új, a korábbit semmilyen módon nem idéző mellett voksolt. Mások ragaszkodtak a FARC mozaikszó megtartásához, de kihagyták volna a „forradalmi” jelzőt. Voltak továbbá azok, akik úgy vélték, hogy a csoportnak hűnek kell maradnia a gyökereihez, különben a tagok és a támogatók egy része többé nem fog tudni azonosulni a szervezettel.

Gallego még az új név kihirdetése előtt nyilatkozott lapunknak, és akkor azt mondta: ha a FARC mozaikszót megtartják, az ugyan a párton belül „erősítheti a politikai kohéziót”, ám az igen szkeptikus kolumbiai társadalom és a nemzetközi közösség nem biztos, hogy pozitívan fogadja, ha visszaköszön a múlt. A névválasztáshoz hasonlóan a politikai irány meghatározása – a „forradalmi” attitűd mértéke – is megosztó volt. A kongresszuson elhangzottak szerint a párt sokat kíván tenni a környezetvédelemért, harcolni akar a társadalmi egyenlőtlenség ellen, képviselni fogja a munkásosztály érdekeit, és a párbeszéd lesz a fő politikai eszköze. A hangzatos program ellenére komoly kihívás lesz meggyőzni a kolumbiai lakosságot, amelynek egy friss közvélemény-kutatás szerint több mint a 80 százaléka nem támogatja a FARC politikai szerepvállalását. Gallego szerint azonban könnyen meglehet, hogy a jövő évi voksoláson a párt önerőből is képes lesz képviselőket delegálni a kongresszusba. „Nagyon fontos lenne, mert lenne egy bázisuk, és megmutathatnák, hogy nem csupán a békefolyamat során tett engedmény miatt van szavuk a törvényhozásban” – mondta a szakértő.

Elveszett gyerekkor
A FARC politikai szerepvállalása ellenére még számos lezáratlan folyamat van, amelyet rendezni kell a teljes társadalmi integráció érdekében. A gerillákkal harcoló gyerekek jövője egyelőre bizonytalan. Augusztus közepéig mintegy 112 kiskorút vittek az ország különböző pontjain működő befogadóközpontokba. Eddig közel 40 gyermekért jelentkezett a családja. Azt, hogy pontosan hány fiatal harcolt a FARC soraiban, sosem lehetett tudni – az elmúlt fél évszázad során sokan a gerillákkal nőttek föl –, a kolumbiai kormány a közelmúltban 170-re becsülte a számukat.
A hatóságok elismerték, hogy vannak olyan tizenévesek, akik nem akarnak befogadóközpontokba menni, mert az évek során a FARC lett a családjuk. Őket a még meglévő táborokban próbálják meggyőzni arról, hogy kezdjenek új életet. A kormány speciális programot indított ennek érdekében, s oktatási és egészségügyi segítséget nyújt azok számára, akikért nem jelentkezik a családjuk. Nagy szükségük lesz minden támogatásra, hiszen sokan egész fiatalon kezdtek harcolni, az iskolát félbehagyták, és számos olyan dolognak voltak szemtanúi, amelyek miatt pszichológiai segítségre szorulnak.

Körösi Ivett

Lájkoljon minket a Facebook-on is!