Előző
Következő
új cikk

Belföld

Szrgya Popovics: a jövő nem épülhet gyűlöletre

Népszava|2017. szept 9. 05:01
[A+ A-]

FOTÓK: Vajda József

Szrgya Popovics diákvezérként Slobodan Milosevic megbuktatásával kezdte, azóta számos diktatúra dőlt meg a közreműködésével. Bárkit szívesen megtanít, hogyan kell sikeres erőszakmentes mozgalmakat szervezni, egyik legnagyobb ikonja pedig a Star Wars-ból Joda.

- A diktatúrák ellenségének számít világszerte. Megpróbálták már lejáratni?

- Nem tartom magam ellenségnek. Azt érdekel, hogy lehet harcolni diktatúrák ellen és hogy tudom továbbadni ezt a tudást. Az, hogy a hatalommal bíró emberek idegesek, mert megpróbáljuk erővel felruházni a népüket, sokat elmond ezen kormányzatok természetéről. Szerintem kétféle ország létezik: a boldog országokban a kormányok félnek a népüktől, a boldogtalanokban az emberek félnek a kormányuktól. A politikusoknak csak annyi hatalmuk van, amennyit az emberek adnak nekik. Viszont az embereknek meg kell tanulniuk, hogy erősödjenek meg és hogy számoltathatják el a kormányaikat. Egy stabil demokráciához tehát nemcsak stabil intézmények kellenek, hanem polgárok is, akik figyelik ezeket.

Névjegy
Szrgya Popovics (1973) szerb politikai aktivista, egyik alapítója és tagja volt az Otpor! (Ellenállás!) diákmozgalomnak, amely fő szerepet játszott Slobodan Milosevic megbuktatásában. CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) nevű szervezetével a világ különböző országaiban ad tanácsot aktivistáknak erőszakmentes mozgalmi eszközökről.

- Rogán Antal egy tévéműsorban azt mondta, utcai zavargásokra számítanak ősszel, amelyet külföldi tanácsadók segítenek megszervezni. Feltételezhetően önre gondolt. Forradalmat akar kirobbantani Magyarországon?

- Azoknak, akik ilyen félreértésben élnek, szívesen elküldöm a könyvem, és kiokosíthatják magukat az erőszakmentes mozgalmakról. Egyik országból a másikba nem lehet átemelni stratégiákat, mindig a lokális helyzethez kell igazodni. Nem tudunk például több ezer szerbet vonatra ültetni és elküldeni Budapestre, hogy aktivistáskodjanak. A siker alapelvei viszont univerzálisak. Elsőként jövőképet kell adni, másrészt egységet kell teremteni a különböző csoportok között, harmadrészt pedig pontosan meg kell tervezni a stratégiát. A legfontosabb, hogy mindezt erőszakmentesen. Ha tudok segíteni csoportokat abban, hogy magukévá tegyék ezeket az elveket, boldogan megteszem bármely országban.

- Származik egy kormánynak haszna az erőszakos utcai zavargásokból?

- Egy demokratikus, jó kormányzatnak abból van haszna, ha támogatják az emberek és az ő jóváhagyásukkal, párbeszéd útján irányít. Vannak olyan kormányok, amelyek egységet akarnak létrehozni a polgárok között, és vannak olyanok is, akik próbálják egymásnak ugrasztani őket és a megosztottság által uralkodni.

- A magyar ellenzéki erők egyetértenek a kormányváltásban, de nem tudnak egységet létrehozni. Hogyan lehet továbblépni?

- Szerbiában 19 ellenzéki párt volt, akik egyetértettek abban, hogy Milosevicnek mennie kell, de ez nem volt elég. A legfontosabb egy mindenki számára vonzó jövőkép létrehozása volt, de ehhez az kellett, hogy meghallgassuk az embereket. Azok problémáit is, akik eddig senkit sem érdekeltek. Ez más, mint amikor megmondod, mi a jó az embereknek. A jövőképünkben az egyik legbátrabb dolog volt, hogy megfogalmaztuk, hogy a háborúk után jó szomszédokká kell válnunk. Ez kihívás volt, mert a nacionalista agymosás miatt az emberek számára a szerbeken kívül mindenki maga volt a sátán.

- A hatalom sokszor egy külső ellenség képével próbál belső egységet létrehozni. A harcot az ellenséggel pedig fontosabbnak tünteti fel, mint a belső problémák megoldását. Így van ez Magyarországon Brüsszellel, Soros Györggyel és a menekültekkel. Hogy lehet szembeszállni ilyen propagandával?

- George Orwell 1984 című regényéből is tudjuk, hogy a totalitárius rezsimeknek szükségük van ellenségre, hogy megnöveljék a belső támogatottságot. Én Tito Jugoszláviájában nőttem fel, ahol azt tanították, az itt élő népek tagjai testvérek. Aztán jöttek Milosevicék és azt mondták, gyűlölnünk kell a többieket, mert mások. Az igazi ellenség ebben a helyzetben nem is a kormány, hanem a társadalmi csoportok közötti távolság. Magyarországon például a roma vagy a menekült probléma esetében is a különbözőségekre játszik rá a hatalom narratívája. Azaz ők mások, mint mi. Meg kell értetni, hogy ezek a különbségek konstruáltak és hidat kell építeni a különböző társadalmi csoportok között. Ha ez sikerül, akkor a külső ellenség képe értelmét veszti, a propagandát pedig ki lehet gúnyolni kreatív eszközökkel. Az Otpor! fontos üzenete volt, hogyan lehet egyesíteni a társadalmat és együtt tudunk élni. A kisebbségek nélkül nem nyertünk volna a 2000-es választásokkor.

- A rendszerváltás Magyarországon 27 évvel ezelőtt történt, erőszakmentesen. A magyar társadalom viszont kiábrándult. Mi volt a hiba és hogy lehet ilyen csalódottság közepette mobilizálni az embereket?

- Tanulni kell a történelemből. Jó lecke például, hogy erőszakmentes volt a folyamat. Bizonyítja, hogy ha változást akarnak ebben az országban, akkor megtörténhet. Az erőszakmentesség asszimetrikus hadviselés. Milyen erőszakos eszközei lettek volna a magyaroknak a szovjet katonákkal szemben? Ha harcba szállnak velük, vesztenek. Van egy állandó példám: Ha Mike Tysont akarod legyőzni, ne boxringbe menj, inkább sakkozz vele. Az aktivizmusnak ráadásul nem kell unalmasnak lennie. Az erőszakmentes mozgalmak elérhetnek úgy változást, hogy közben vonzóak, az emberek pedig jól szórakoznak. Az autokraták azért is allergiásak a mi módszerünkre, mert meg lehet tanulni, hogy legyen egy mozgalom vidám és szexi. Tartanak attól, hogy valamikor majd olyan tömeggel fognak találkozni, akik nemcsak ellenállnak nekik, hanem még jól is szórakoznak közben.

- A szerb parlament tagja is volt egy ideig, mik a tapasztalatai a hatalomgyakorlásról?

- Az intézmények nagyon fontosak. A mobilizálás lelkesítő és fiatalként izgalmas, hogy rohangálsz a rendőrök elől. Nem mobilizálni nehéz, hanem a győzelmet tartóssá tenni. Az Otpor! néhány tagja intézményekben vállalt szerepet, szerintem ez egy jó dolog volt. Nem elég létrehozni az intézményeket, majd hazamenni, szemmel is kell tartani ezeket. Például Ukrajnában 2013-ban ez volt a hiba. Sikerült megbuktatniuk Viktor Janukovicsot, de néhány hónap múlva rájöttek, hogy az új kormány nem jobb a réginél. Nem volt senki, aki elszámoltathatóvá tette volna a hatalmat.

- Tolkien A Gyűrűk Ura című regénytrilógiájának állhatatos hobbitjai és a humort tekintve a Monty Python-csoport alkotásai inspirálták. Vannak még olyan popkulturális ikonok, akik nagy hatással voltak önre?

- A Star Wars. A kislányomat Leának hívják a lázadó hercegnő után. Sokat olvastam latin amerikai írókat is, kedvenceim Gabriel García Márqueztől A pátriárka alkonya, ami egy diktátorról szól és Mario Vargas Llosa könyvei. Amikor a Harwardon tartunk előadást, a prezentáció első kockája a Harry Potterből van. Ha komolyan bele akarsz vágni a mozgalomszervezésbe, na a problémákat tartsd szem előtt. Képzeld azt, hogy Hermione Granger vagy egy varázspálcával és eltünteted az akadályokat. Ezután már fel tudod mérni, mi van a kezedben. Fontos ikon Yoda, aki azt bölcsen azt mondja: "A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést." Idézhetném Saul Alinsky baloldali amerikai gondolkodót is, a közösségszervezés atyját, aki szerint a düh mobilizáló erő tud lenni, de düh remény nélkül pusztító erő. Nekem jobban tetszik Yoda, az emberek is könnyebben megértik.

Forradalom-franchise
Egy átlagos EU-tagállamban nem sok izgalomra adna okot egy olyan könyv megjelenése, amely az erőszakmentes hatalomváltás biztos – több kontinensen sikerrel alkalmazott – receptjéről szól, de Magyarország európai viszonylatban egyre kevésbé számít átlagosnak. Nálunk, ahol magukat demokrácia-hívőnek gondoló emberek sokasága bízik abban, hogy Orbán Viktor egykori szoba- és tettestársa szabadítja majd meg a köztársaságot a hatalom jelenlegi birtokosaitól, az Útmutató a forradalomhoz című kötet bizonyára mást jelent, mint mondjuk Luxemburgban – arról nem is beszélve, hogy a mi kultúrköreinkben milyen erős hagyománya van a csodavárásnak. Amúgy Szrgya Popovics könyve a a legkevésbé sem a csodákról szól, hanem arról az aprómunkáról, amit nélkülözhetetlen elvégezni, ha egy nép úgy dönt, hogy lerázza a nyakáról az élősködőket. Az olvasó realisztikus, életrajzi jellegű kerettörténetbe ágyazva precíz esettanulmányokat és tudományos bizonyítékokat kap arról, hogy a nem erőszakos forradalmak miért hatásosabbak társadalmi és politikai változások elérésére (akár megfélemlítő, rendkívül erőszakos rezsimekkel szemben is).
A szerző nem csak a Milosevicset megdöntő szerbiai Otpor! mozgalomban volt kulcsember, hanem az ott szerzett tapasztalatokat és tudást tanulmányutak, workshopok és online tananyagok keretében exportáló CANVAS szervezetben is. Popovics szerint a know-how közreadását követő első reakció mindig az, hogy „ez soha nem működhet nálunk", de aztán mindig kiderül, hogy a módszer megfelelő adaptáció esetén mégis működik: a legszigorúbb rendszer is nevetségessé tehető, mindenütt vannak olyan apró, de szimbolikus célok, amelyekben meghátrálásra kényszeríthető a hatalom, és bárhol lehet olyan helyzetet teremteni, ahol a (túl)erő alkalmazása a felül lévőkre üt vissza. Bónuszként pedig azt is leírja a sztárszerzővé emelkedett egykori forradalmár, hogy a lázadással sokkal hatékonyabban lehet csajozni, mint a konformizmussal. - H.M.

Urbán Csilla

Lájkoljon minket a Facebook-on is!