Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Történelmi felelősség

Népszava|2017. szept 25. 06:04
[A+ A-]

Ha nem lennénk érdekeltek politikai életünknek a közelgő választásokat követő reménybeli fordulatában, akkor akár szórakoztatónak is tarthatnánk közállapotainkat. Hiszen meglepetésekben bővelkedő kalandos vállalkozásoknak lehetünk a tanúi és - ne felejtsük! - a közös sors kényszere miatt a résztvevői. S ebben nincs sok különbség a kormánypárt és az ellenzék között.

A legérdekesebbek a volt MDF-es politikusok. Belőlük szinte mindenhová jut egy-két ember – oldaltól függetlenül. Jut a Fidesz-be, a MOMA-ba, az újonnan alakuló Kisgazdapártba, sőt olyan is akad, aki azzal az LMP-vel köt szövetséget, amely az MSZP egykori kampánystratégáját alkalmazza - természetesen az eredeti célkitűzés, a közélet megújítása érdekében.

Mindezek alapján rendkívüli érdeklődéssel várjuk az MDF két szignifikáns személyiségének, Boross Péternek és Jeszenszky Gézának a vitáját, amely az előrejelzések szerint a hiteles jobbközép politika elveit fogja tisztázni. Imígyen Jeszenszkyék családi vitája közéleti disputává nemesedik.

Egyszóval: politikai életünk színpompás terepén, ha az ember nem vigyáz, volt MDF-esekbe botlik. Így aztán csakis tőlük - kitől mástól - lehet megtudni a hiteles politika ismérveit.

Az első szabad választásokat megnyerő párt tagjai, még inkább vezetői negyedszázad múltán is bizonyos tekintélynek örvendenek. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Tudnak valamit, amit az egyszerű halandó legfeljebb sejthet. Van tapasztalatuk, amit fáradhatatlanul kamatoztatnak. Hogy kinek a javára – a saját magukéra avagy az országéra -, az nem mindig egyértelmű. De hogyha Boross Péter számára a Fidesz a jobbközép politika letéteményese, akkor miért nem Gulyás Gergelynek tart előadást a tanulságos múltról? Hiszen neki, a Fidesz friss frakcióvezetőjének nincs tudomása arról, hogy az MDF részéről benyújtott igazságtételi törvényt nemcsak Göncz Árpád ellenezte, hanem a Fidesz is. Ha tehát Gulyás Gergelynek igaza van abban, hogy az igazságtételi törvény elutasítása történelmi felelősség, akkor ez úgyannyira hárul a Fideszre, mint a volt köztársasági elnökre.

S ha már ilyenformán terítékre került a Fidesz történelmi felelőssége, akkor Boross Péternek emlékeznie kellene arra is, hogy annak idején az ő kormányprogramját milyen megalázó módon támadta a Fidesz. Hogy a rázúduló ellenzéki össztűz nemcsak a megszégyenítő választási vereségbe torkollott, hanem saját pártjának, az MDF-nek a szétforgácsolódását is előkészítette. Sőt, az egész rendszerváltó jobboldalt a Fidesz darálta le. Hírmondónak csak a KDNP maradt - ha egyáltalán lehet legalább annak vagy bárminek is tekinteni. És persze a volt MDF-esek közül is maradtak jó néhányan: azok, akik a saját pártjuk szétverőivel léptek szövetségre.

Hogy miért cselekedtek így? A saját karrierjük vagy az ország javára-e, nem lehet tudni. Hogy kinek mi a felelőssége, igazságtételi törvény híján mi már nem dönthetjük el, csak a történelem. De amíg ez hátravan, addig a volt MDF-esek részéről kiváltképpen kockázatos a jobbközép politika hitelességéről értekezni.

Giczy György közíró