Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Innen nézve - Verseny a javából

Népszava|2017. szept 28. 06:03
[A+ A-]

Nem lehetett nehéz dolga a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH), amikor arról kellett döntenie, hogy versenyakadályozó tényező lenne-e, ha Andy Vajna médiacégei újabb lapokat vásárolnának. Rontja-e a magyarországi média piacon a versenyt, ha az AValue Befektetési Kft. átveszi a Lapcom Kiadó Zrt.-t, a Bors, a Délmagyarország és a Kisalföld kiadóját? Zavarhat-e bárkit ez a tranzakció?

Már hogy a bánatba zavarhatna! A GVH döntése teljesen jogszerű (hogyan is lehetne jogszerűtlen?), ott van a kezükben az előzetes szakhatósági hozzájárulás, amire NMHH Médiatanácsa már a nyáron rányomta a pecsétjét. Ha szerintük rendben, akkor a GVH mit kekeckedjen? Akkor sem tiltakoztak, amikor gombamód szaporodtak országszerte azok a városok, ahol csak a Rádió 1 hírei foghatók, az országos vételkörzetű TV2 kereskedelmi televízió esetében sem találtak kivetnivalót, hiszen sem átfedés, sem versenyprobléma lehetősége szóba sem jöhetett.

Biztosan számba vették, hogy a Rádió 1 nem jelent versenytársat mondjuk a Klubrádiónak, amely Budapest határán túl alig-alig hallható, és amelytől már régen elvették a vidéki állomásait. A TV2 sem konkurense az ATV-nek vagy a Hír Tv-nek. Míg az előbbi ott van a MinDig TV ingyenes csatornái között, az utóbbiak legfeljebb abban bízhatnak, hogy nem rostálják ki őket a kábelszolgáltatók egy jobb ajánlat ürügyén.

Akárki láthatja, szabad a verseny. Mindenki előtt nyitott a pálya, kemény harc folyik minden „szemért-fülért". A kormánybiztos rádiója egyre közelebb van ahhoz, hogy kiüsse a jelenleg országosan piacvezető Kossuth Rádiót és a második helyezett Petőfi Rádiót a hallgatottsági versenyben. Mégsem tiltakoznak a közmédia illetékesei, mégsem szaladgálnak bíróságra! A Lapcom csoport körül is minden rendben van, legfeljebb a Mediaworks, vagy a korrekt Pecina úr, esetleg a Blikket kiadó Axel Springer tiltakozhatna. De miért tennék? Majd leülnek a tulajdonosok egy kávé mellé valamelyik ötcsillagos szállodában és megállapodnak. Ez az enyém, az a tied, ez az állami cég nálam hirdet, az meg nálad… Akinek meg nincs helye annál az asztalnál, annak úgysem osztanak lapot.

Innen nézve rendben is volna a dolog. Az nem a GVH dolga, hogy mérlegelje, a gazdasági verseny mellett rendben vannak-e a politikai verseny feltételei. Ezt legfeljebb a Médiahatóság vizsgálhatná, de ők meglehetősen nagyvonalúan kezelik ezt a problémát. Nekik kellene a barátságosan kávézgató, osztozkodó, szivarozó uraknak a körmére nézni, mire használják azokat az újságokat, frekvenciákat, tévécsatornákat, amelyek az utóbbi idők döntései nyomán a birtokukba kerültek.

Az illetékes hatóságok előtt sem titok: egyetlen politikai erő, a kormányoldal kezében van a tájékoztatás teljes fegyvertára. Ugyanabból a forrásból – valamennyiünk adóforintjaiból - működik a közmédia és a látszólag magánkézben lévő „konkurensei”. Ugyanazt az igét hirdetik, gyakran ugyanabból a forrásból származó hírekkel, információkkal táplálják az egész országot.

A hírfogyasztó meg érje be azzal, amit kap. Eszi? Nem eszi? Nem kap mást.

Somfai Péter