Előző
Következő
új cikk

Külföld

Komoly vihart okozhat „Jamaicában” az autóipar

Népszava|2017. okt 2. 05:33
[A+ A-]

Fotó: AFP

A jelek szerint nem a piac által előzetesen favoritnak ítélt koalíció vezeti majd az országot, ami némiképp felülírja a korábbi gazdasági elképzeléseket.

Porszem került a német gépezetbe a választások eredményeképpen. Bár minden remény meg van arra, hogy nem lesznek komoly zökkenők és összeáll a koalíció, ám ez nem egészen a piac által előzetesen favoritnak ítélt csapat lesz. Jelen állás szerint ugyanis a parlamenti többséghez a Zöldek szerepvállalása nélkülözhetetlen. Ez a gazdaság szempontjából legkedvezőbb terveket megfogalmazó CDU/CSU-FDP viszonylag homogén elképzeléseit nyilván kissé felülírja.

Annak, hogy a kormányzásra esélyes pártok alig beszélnek a gazdaságról, annak egyszerű a magyarázata: a német gazdaság működik. Németország Európa legerősebb gazdasága, 28 százalékkal, több mint 3,5 milliárd euróval járul hozzá a kontinens GDP-jéhez. Az IMF előrejelzése szerint idén 2 százalékos lesz a GDP-gyarapodás, és a következő két évben is 1,8-1,9 százalék várható. A munkanélküliség 3,7 százalék, a költségvetés mérlegében 23,7 milliárd euró többlet van. A német államadósság, az eurozóna 89,2 százalékos átlagával szemben, a GDP 68 százalékát teszi ki.

Ha német termékekről beszélünk, akkor mindenkinek az autógyártás jut először eszébe, ugyanakkor további szektorok, köztük a gépipar, a vegyipar, a gyógyszeripar, az elektronika, a fémipar és az élelmiszerágazat egyenrangúan hajtják a gazdaság motorját. Exportja meghaladja az 1,2 milliárd eurót, kereskedelmi mérlegében a többlet a világon a legmagasabb, mintegy 300 milliárd euró. Némi árnyékot vet a kiváló gazdaságstatisztikákra a szegénység súlyosbodása. Ezzel szembesülve Angela Merkel 2015-ben bevezette a minimumbért, ez 8,5 eurós órabért jelent, és bár a cégvezetők, egyes elemzők, és különösen a liberálisok vészharangokat kongattak, a munkanélküliség visszaszorulása nem torpant meg.

Mindennek tükrében várhatóan semmiféle radikális fordulatra nem kerül sor a gazdaságpolitikában, inkább csak igazításra lehet számítani. Angela Merkel az elmúlt négy évben keveset tett a gazdaságélénkítésért – szólt a gazdaságkutatók figyelmeztetése közvetlenül a választás után. A hivatalba lépő kormánynak mindenképpen át kell gondolni az adópolitikát, a költségvetés többlete, az adóssághelyzet szabad kezet ad a szociális terhek és a jövedelemadók csökkentésére – állította Stefan Kooths, a Kieli Világgazdasági Kutatóintézet szakértője.

Vélhetően nyitott kapukat döngetnek az elemzők, az utóbbi időben elhangzottak alapján a CDU/CSU 15 százalékos adócsökkentést tervez, és a koalícióban várhatóan szerepet vállaló FDP legalább 30 százalékról beszél. Ha létrejön a „Jamaica-koalíció”, azaz a Zöldek is vállalják a közös kormányzást, akkor lesz némi vita, miután az utóbbiak a szupergazdagok különadóján gondolkoznak, amit a többiek nem feltétlenül osztanak. A gazdaságfejlesztés terén az FDP osztotta meg a nyilvánossággal a legtöbb konkrétumot: többet költene az oktatásra, amelynek haszonélvezője lehet a technológiai szektor, és különböző támogatásokkal lendítene az építőiparon, s az ingatlanpiacon, valamint javítanának a digitális infrastruktúrán, és több támogatást szánnának a start-up vállalkozásoknak. A költségvetés terén a szabaddemokraták féket építenének be, a szociális költségeket nem engednék egy határon túl nőni. A CSU a költségvetés eladósodást akadályozná, míg a zöldek az elenkezőjét, minél nagyobb állami részvételt akarnak a közösségi helyek, intézmények finanszírozásában. Ugyanők egységes, a betegbiztosító kasszából finanszírozott egészségügyi ellátást szeretnének, míg a szabaddemokraták ezt a megoldást „kényszerkasszának” nevezik, és a privátbiztosítók nagyobb szerepét hangsúlyozzák. A CSU nem változtatna a jelenlegi renden.

Az autóipar jövője az a téma, amiben a legnagyobb a nézetkülönbség. Ez a szektor a valós gazdasági súlyát meghaladó mértékben fontos a németek számára, akik a rosszmájúak szerint a VW-t inkább sajátjuknak érzik, mint Goethét, de ez érthető egy olyan országban, amelynek szülötte Rudolf Diesel, Karl Benz. Ha valaki kormányozni akar, annak védenie kell a botrányoktól az utóbbi időben ugyancsak megtépázott nagynevű gyártókat. A 800 ezer embernek kenyeret adó ágazatban a kormány aktuális feladata a ballépések következményeinek orvoslása. Mint emlékezetes, több gyártó is „ötletes” eszközökkel hamisította meg a károsanyag-kibocsátás mérési eredményeit, és ha ez nem lenne elég, idén nyáron kiderült, az Audi, a BMW, a Porsche, a VW és a Mercedes kartellben szövetkezett. A beszállítói árakra, bizonyos technikai megoldásokra és sztenderdekre vonatkozóan egyeztettek, hátrányba hozva ezzel a külföldi gyártókat. De mindez csak ráadás a dízelautók jövőjét érintő problémákra, amely várhatóan kemény vitákat generál a „Jamaica” csapatán belül, hiszen a Zöldek másként kezelnék az ügyet, mint a konzervatívok, így Merkel vagy a szabaddemokraták. A CDU-CSU – a Zöldekkel szemben – nem akarja feladni a hagyományos robbanómotorokat, és kizárja a dízelek záros határidejű betiltását. Nézeteltérések vannak a környezetvédelmi témákban is, miközben a klímaegyezményt minden fél elismeri. A Zöldek 2020-ig le akarják kapcsolni a szénerőműveket, amelyek főként az ország keleti részén találhatók, a CDU-CSU azonban hosszabb távon tervezi a szénbányák bezárását. A Zöldek a szélenergiát favorizálják, az FDP tájkép- és természetvédelmi szempontokat akar érvényesíteni, viszont az áramadó csökkentésében egyetértenek.

Mindez csak feltételes mód egészen addig, amíg Angela Merkel nem jelenti be: megalakult az új kormány. És még az sem zárható ki, hogy az SPD-nek is lesz szava. Martin Schulz annyit mondott, „beszélni mindig lehet”. Nem kizárt azonban, hogy a beszélgetés nélküle zajlik majd.

Euróövezet: menni vagy maradni?
Ami a határokon túli, európai ügyeket illeti, nincsenek markáns különbségek a pártok hozzáállásában. Merkel helyesli egy közös európai pénzügyi alap létrehozását, amely a krízisek átvészelésében segítené a tagországokat, de ellenáll az ambiciózusabb, gazdasági integrációt, közös költségvetést forszírozó elképzeléseknek, ugyanakkor nem adna szabad utat az euroövezetből való kilépési szándékoknak. Mindez nagyjából találkozik a Zöldpárt elképzeléseivel, az FDP azonban különvéleményen van. A pénzügyminiszteri posztot várhatóan betöltő Christian Lindner úgy nyilatkozott, szabaddá tenné a kilépést az euro kötelékéből, és nem osztozna a zóna adósságain. Egyúttal az Európai Központi Bankot a monetáris gyeplő meghúzására szólítaná fel.

Rédei Judit

Lájkoljon minket a Facebook-on is!