Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Belháború

Népszava|2017. okt 13. 06:09
[A+ A-]

Először a tokaji aszú kapcsán hallottam a Közel-Keleten azt a maliciózus megjegyzést, hogy hungarikum az, ami Magyarországon világhírű. A kovásztalan kenyér ünnepére készülő családfő kifakadásának indoka prózai volt: már két esztendeje kénytelenek voltak Közép-Európa kósersági szempontból kétségtelenül legmegbízhatóbb nedűjét nélkülözni. A száz százalékos állami tulajdonban lévő cég élén működő, Orbán-hű vezetők válogatott, lekicsinylő jelzőkkel illették ugyanis a hegyaljai szőlő- és bortermelés akkori helyzetét, közléseikben éppúgy előfordultak a szakszerűtlen gazdálkodásra utaló kijelentések, mint az, hogy a tokaji bort bizony hamisítják.

Legfeljebb az utóbbinak volt némi jogalapja, az is csak azért, mert olasz bortermelők bőszen árulták "tokai" elnevezésű terméküket, aminek persze semmi köze nem volt az eredetihez. Az sem látszott megnyugtatónak, hogy Tokaj-Hegyalja területének egy része átnyúlik Szlovákiába, és az ottani tevékenységet sokáig nem tudták összehangolni a magyarországival. Eredetvita zajlott tehát, de a hitelrontás következtében nemcsak a piac rendült meg, hanem a hazai kóserbor termelés is szünetelt egy ideig.

Ez utóbbi persze apróság volt ahhoz képest, hogy az időközben Grand Tokaj Zrt.-vé átvedlett céget egy ügydöntő felügyelőbizottság irányította. Ennek elnöke Tombor András, Orbán Viktor egykori biztonságpolitikai tanácsadója lett, aki rövid idő alatt számos vezérigazgatót elfogyasztott. Időközben az Orbán-klánon belül feszültségek támadtak a konc fölött, amelyet a fővárosi "nagykutyák" és a helyi kiskirályok harcának álcáztak, valójában azonban politikai konfliktus volt. A következmény az lett, hogy Tombor szerepét tavaly jelképessé tették.

S míg az állam tette, amit tett, a közismert oligarchiák közül most már csak annak nincs szőlője Tokaj-Mád-Tállya környékén, akit ez a tevékenység hidegen hagy. A vesztesek természetesen nem a marakodók, hanem azok lettek, akik - hogy szakszerűek legyünk - a GDP-t előállítják. A termelők, akiknek ősei a királyokat kiszolgálták, a ma kiskirályaitól pedig a tisztes fizetséget is hiába várják.

Bonta Miklós